Az Alla Beccaccia éttermet az egyik legjobbnak mondják az isztriai félszigeten, gondoltam beugrom, ha már arrafelé (Fažana városában) járok. Stílusra olasz-mediterrán, barbeque, minden, ami szép és jó.
Az igazat megvallva egy éve voltam már a környéken, de nem sikerült bejutni, akkor kicsit furcsán is néztek rám, hogy csak úgy odamegyek foglalás nélkül (hétvége volt, az azért más).
Túl korán érkezem, bár telefonon az előzményekből okulva foglaltam asztalt 1 órára, a helyszínen azt mondják 1:30-kor nyitnak, jó, semmi gond, várok.
Utólag visszatekintve az univerzum segítő hatalma három ízben próbált meggyőzni arról, hogy nekem itt semmi keresnivalóm, de szokás szerint nem hallgattam rá.
Végül tehát bejutok.
Gyönyörűen hajtogatott, tiszta szalvéták, terítők, olyan igényes és profi a körítés, azaz terítés, mintha Michelin-csillagos étteremben lennék.
Impozáns tűzhely a belső tér középen, szép halomban a parázs, elképzelésem sincs mi minden készül itt, és ez később sem változik.
A szerviz rendkívül előzékeny, kiváló házigazda fogad. Megkapom az étlapot, nem túl érdekes, rajta szigorúan semmi seafood, néhány húsétel, tészták, de azok között sem tartalmaz egyik sem tengeri étel összetevőt. Rákérdezek, hogy ezt jól látom-e, igen, tavaly kivezették a tengeri alapanyagokat. Valamiért nem kérdezem meg, hogy mi az oka, nem is nagyon aggaszt, feltalálom magam, eszem mást. Ez valami seafoodellenes mozgalom lehet, mint a veganizmus? Érthetetlen és furcsa, hogy ennyire drasztikusan kivonsz egy alapvető alapanyagot a tengerparton.
Nem baj, egy prosciuttós - rukkolás házi tésztát választok és egy szezonális salátát, amiről nem lehet tudni persze mit takar, de aztán kiderül (sajnos).
Rövidesen meg is érkeznek az ételek, a saláta jóval az otthon készített bármilyen kezdő színvonal alatt van, néhány paradicsomdarab az alján, szétáztatva, olajban és borecetben tocsog, teljesen amatőr és nem jó értelemben házias, a tészta pont ugyanígy. “Házi tészta” - ugyebár, amitől mindenki azonnal elájul, de ez inkább olyasmi, mint a kézműves műfaj félreértelmezése, azért mert kézműves még nem biztos, hogy jó, sőt.
Szóval ilyen bénán készített házi tészta, úgyszintén megfojtva szószokkal, a prosciutto konkrétan avas és ki van száradva szerintem, vagy, hogy elegánsan fejezzem ki magam: ízében erőteljes avasság lelhető fel. A kis adagok híve vagyok, szóval ez így pont jó és elég, de mondjuk ekkora, szerintem tészta esetében ez azért kissé alulméretezett.
Nem ehetetlen, nem is rossz, talán még finom is, a környezethez és az étterem hírnevéhez azonban méltatlannak érzem.
Csak azért vagyok kénytelen desszertet enni, hogy lássam mire képesek még, hátha ér valami pozitív meglepetés. Szerencsére így is lesz, jóvá is tesz mindent, háromrétegű csokoládémousse, fehércsoki, mogyorós és étcsokis, elképesztően finom, ropogós rétegek oldják az amúgy tömény állagot, tényleg tökéletes.
Kérek mellé egy presszókávét is, na ezt megint nem kellett volna, sajnos rettenetesen rossz, pedig Horvátországban kifejezetten jó kávékat ittam mindenhol.
Összességében sok-sok kérdőjel van bennem: mi történt ezzel a hellyel? Tényleg jó volt? Mi lehet velem, hogy én semmit nem érzek a legendából? Kik és miért írják azt a sok ájuldozó értékelést a Tripadvisoron? (Előre nem befolyásolt, csak utólag átnéztem azt is.) Miért nem tartanak tengeri fogásokat, vagy ha már nem tartanak, miért nem magyarázza el nekem, hogy azért, mert itt csak disznó vagy borjú van, ez a hely arról híres, és azt kell ennem azonnal.
Egyedül arra tudok gondolni, hogy a desszert már kész volt tegnap, viszont a szakács ma reggel felmondott, esetleg akkor, amikor - balga módon és mint kiderült feleslegesen - leadtam előre a foglalásom.
Utolsó kommentek