Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Sütimixszel az űrbe

2019.12.18. 23:19 stillman

Nem szeretném bő lére ereszteni egy rendkívül egyszerű csokis süti elkészítésének élményét, mert esetleg a kedves olvasónak a közelgő ünnepektől előre megkeseredett, tétlenségre kárhoztatott gasztrobloggernek tűnhetek, ezért inkább csak egy végtelenül gördülékenyen elkészített sütemény élmény netovábbját osztom meg röviden.

 

Az ilyen mondataim miatt az irodalomtanárom középiskolában, akinek egyébként a kedvence voltam (bármilyen hihetetlen is), egyszer jelzésértékűen hármast adott az egyik fogalmazásomra, és gyakorlatilag szitokszóként használta Krasznahorkai nevét, akinek mondatai szintén nagyon sok sorból állnak, és akiről aztán évtizedekkel később írt egy könyvet.

 

Kaptam tehát egy sütimixet, mondanám stílszerűen, hogy az űrből, de nem teljesen, csak majdnem: a márkanév ugyanis Space Cake, és mielőtt sátáni lenéző kacajba törnénk ki, már mondom is, hogy nem olyan Space Cake. Szerintem sokkal inkább az űr iránt fogékony gyermeki és fiatal, de még sütni nem tudó, de finom sütiket szívesen fogyasztó réteg van belőve célközönségként, szóval nem az Amszterdamban szilveszterezni szándékozó már nem hipszter, még nem családos, de már a harmincas-negyvenes éveinek vége felé járó, a társadalom peremére biztos sodródásban meginduló rétegről van szó.  

space-cake-fekete-lyuk_11.jpg

 

space-cake-fekete-lyuk_03.jpg

Tegnap tehát fogtam magam és elkészítettem a nemhogy Space Cake, de ráadásul Fekete Lyuk nevezetű, amúgy csokoládés süteményt elővarázsolni hivatott mixet a hozzátartozó könnyed és szórakoztató útmutató szerint.

 

Jó, de mi az a Sütimix? - tesszük fel a kérdést ismét jogosan.

 

A sütimix a magyar ember számára egyelőre feltehetőleg egy nehezen értelmezhető kategória, mert ez megint egy, a főzés élményét máshonnan megközelítő koncepció, támpont, óriási segítség, előre gondolkodás. 

 

Elvégezzük helyetted a dolgokat, te csak befejezed és hasonló - eddig jelentős részben kudarcot vallott kezdeményezésekhez hasonló ígéret: a magyar ember ugyanis nagyrészt úgy gondolkodik, hogy ne mondd már meg nekem, hogy a lisztet meg a csokoládét, meg a kakaóport, meg az áfonyát, a cukrot összerakod nekem, hát én meg tudom azt venni egyenként a boltban, megveszem, úgy sokkal olcsóbb, megőrültem én, hogy majd itt egy dobozban egyberakva megrendelem ötszörannyiért, he? 

 

Nem véletlenül bedöglött itthon végül a normális országokban viruló ételdoboz "meal kit" (alapanyagok egy bizonyos receptre összeválogatva) koncepció is, mert a magyar háziasszonynak (és háziembernek) van hagymája meg tészta is a polcon, a krumpliról nem is beszélve, szóval ne akarjunk itt ilyen mexikói meg miegymás recepteket belekényszeríteni két grenadír mars közé, azt majd megrendeljük a netpincérről, ha akarjuk, nem-e?

 

Most bizonyára érez valami személyes érintettségből fakadó keserűséget is esetleg a kedves blogolvasó - életemben nem szólítottam még ennyiszer egy poszton belül közvetlenül az olvasókat - lényeg, a lényeg: fogtam a Space Cake Fekete Lyuk sütimixet és összekevertem határozottan, élvezettel tobzódva az elviselhetetlen könnyűségben.  

space-cake-fekete-lyuk_04.jpg

space-cake-fekete-lyuk_05.jpg

Mondanám elegánsan, hogy ennyi volt a recept és köszönöm a figyelmet, de nem, mert még kellett vajat olvasztani, továbbá egy tojást is bele kellett rakni, tehát igenis ott volt a hozzáadott értékem, beleraktam ezeket, mert megtehettem, ott voltak, rendelkezésre álltak, nem vagyok egy felkészületlen, alkalmatlan amerikai háziasszony, mert tojás is volt és vaj is.

 

Előtte bemelegítettem egyébként a sütőt 190 fokra, és a masszából pedig az előírás szerint 5 centiméteres valamiket formáztam, gondoltam bedobok egy macska vagy gyömbérember formát, de az nem lett sikeres, a cookie alaknál többet itt most nem kellett belekontárkodni. 

 

space-cake-fekete-lyuk_06.jpg

space-cake-fekete-lyuk_07.jpg

15 perc és már kész is volt, 5 perc pihenő és ekkor azt írja a doboz (és innen gondolom, hogy esetleg nem a harmincas-negyvenes, valamint afölötti korosztálynak lehet ez szánva), hogy tömj a szádba annyi sütit, amennyi belefér! De miért is ne? Én bármikor nagyon szívesen megteszem ezt, különösen mielőtt egy nagyobb diétába belevágok, vagy mondjuk úgy az egyik lejtő alján, amikor már én is érzem, hogy ez így nem mehet tovább, jöjjön a ketó meg az intermittent fasting. 

 

space-cake-fekete-lyuk_10.jpg

 

Egyedüli feloldást az ad, hogy a dobozra még az is rá van írva, hogy amúgy az űrben mindenki súlytalan, tessék, kell ennél több, akkor meg minek jönnek-mennek a méregdrága idétlen diéták? 

 

A sütik rendkívül finomak lettek, kiváló állagúak, pont az én ízlésvilágom ez a tömény étcsokoádé, el is tűntem gyorsan velük együtt a Fekete Lyuk mélyére, magamban suttogva: az űrben mindenki súlytalan...

 

Legyen ez a karácsonyi mottónk, a viccet félretéve amúgy a Space Cake szerintem egy imádnivaló márka - van még Vénusz meg Mars sütimixük is, egyik jobb, mint a másik, tényleg nagyon egyszerű és ugorjunk dimenziót nyugodtan legalább a süteménysütésben. 

 

Update: a 2020 márciusában - nemzetközi turné után - Budapestre visszatérő Black Food Fesztiválon is elvileg találkozhatunk is majd a Space Cake csapatával és sötét színű sütimixeivel. 

space-cake-fekete-lyuk_02.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény főzés sütemény sütés mealkit

Citrom, curry, görögszéna

2019.12.15. 17:07 stillman

Még nem voltam úgy soha ilyen konyhai élménnyel, hogy jaj csak nehogy meghaljak, mielőtt kiposztolom, akkor hiába dolgoztam három órán át.

 

Az előző bejegyzésemben már feldolgozott Buddha-tálak recept könyvélmény mintegy kiegészítő, de annál fontosabb fejezeteként el is készítettem az egyik, nekem legszimpatikusabb Buddha-tálat, az India bölcsessége nevezetűt, amely egy gyors karfiolcurryt, mazsolás spenótragut, currybundában sült ropogós tojást, gazdag lila hagymás rizst, hideg citromcsatnit tartalmaz, a receptet most itt sajnos nem fogom tudni megosztani, mert gondolom szerzői jogok is vannak a világon és lehet, hogy nem örülne neki a könyv szerzője, de szerintem az élménybeszámolóból kikövetkeztethető, illetve majd megkérdezem a kiadót

 

Hihetetlen alázattal szereztem be a hozzávalókat, a fűszereket, egyszerűen semmit nem hagytam ki, vettem csicseriborsólisztet, meg görögszénamagot, meglepetésemre volt itthon "fekete hagymamag", ami a nigella, még Izraelből hoztam, és természetesen fekete szezámmagom is volt. Fogalmazzunk úgy, hogy a fekete színű bármilyen alapanyagtól nem igazán jöttem zavarba, még fekete sóm is volt itthon, egyedül fekete mustármagom nem, de az nem is igazán fekete, csak divatból hívja magát annak. 

img_8906.jpeg

A karfiollal kezdem, itt a recept szerint mossuk meg, majd vágjuk ki a torzsáját, szerintem inkább vágjuk le a leveleit, és a torzsáját és aztán mossuk meg, de ízlés dolga. Minden simán ment egyébként, azt gondoltam, hogy ebből inkább gyorsan meg is ebédelek, mert utoljára reggel 8 előtt ettem és már dél van, de aztán arra jutottam, hogy legyen az ebédem a komplett Buddha-tál változat. 

 

Ezután jött a spenót, mellé aranymazsolát kellett volna használni, de most csak emiatt nem szereztem be arany meg gyémántmazsolát sem, hanem találtam a hűtőben aszaltszilvát, úgyhogy azt leforráztam és ennyike. Nyilvánosan be kell vallanom, hogy én most hasznátam először életemben görögszénamagot, azóta se értem pontosan, hogy mi az. 

 

Menet közben kiderült, hogy a tíz éve Spanyolországból hazahozott fűszerek egy része már nem igazán használható, így fájó szívvel megváltam a gőztől betapadt kurkumásüvegtől és mint kiderült korábban a koriandermagtól is megválhattam, mert most hirtelen nem találtam, de valami hihetetlen (szerintem Buddha) beavatkozás folytán mégis előkerült egy - semmiképpen nem általam beszerzett - csomag koriandermag, ez van, jönnek-mennek itt az emberek nálam, hoznak-visznek dolgokat. 

img_8903.jpeg

 

Szóval a spenótba belekerült minden, ami kell, elkészült, félretettem. Még annyit megemlítenék, hogy a recept része a ghí, azaz a tisztított vaj, amelyet természetesen nem helyettesítettem holmi nem tisztított vajjal, lurpak és társai, ha ghí kell, akkor ghí lesz benne.

img_8899.JPG

Jöhet a jázmin rizs, rengeteg utólag belerakott lilahagymával és újhagymával, illetve ide kellett mozsárban őrölni egy kis koriandermagot, de a koriandermag-lelő kalandot az imént kifejtettem. A recept azt írja, hogy vágjuk fel a hagymákat majd főzzük meg a rizst stb., itt annyit helyesbítenék, hogy a hagymákat szerintem azután vágjuk fel, ha kész a rizs, másrészt a rizst nem kell főzni, elég párolni, azaz lefedni, amikor már forr a víz.

img_8917.jpeg

Mindezt leszámítva rendkívül kellemes receptrész ez is, pontosan betartva minden csodálatos lesz.

 

A kedvenc részem jön, a citrom chutney. Itt fel kellett vágni 4 egész biocitromot, ezt egy pár napig hajkurásztam a városban (úgy értem facebookra kiírtam, hogy hol lehet kapni), kiderült, hogy teljesen tájékozatlan vagyok, mert rengeteg helyen lehet kapni, a nem is olyan messzi Aldiban be is szereztem egyszerűen. 

 

Előtte össze kell törni mozsárban a mustármagot és a fekete hagymamagot (ami a nigella), és a hagymákat, meg  chilipelyheket kell hozzáadni, de még jön babérlevél és friss koriander, meg olaj, és ebből valami masszát kell nyerni. Szóval tekintve, hogy ebből semmilyen massza nem lett a mozsár által, ezért inkább ledaráltam az egészet, és úgy már összejött az elvárt krémes állag. Nem tudom miből gondoltam, hogy a hagymát mozsárban krémesre lehet nyomkodni, na mindegy. Beleraktam a fűszeres masszát a serpenyőbe, majd jöttek a nagyobb darabokra vágott biocitromok, sóztam stb. ahogy kérik a könyvben és aztán hamar be is fejeztem, mármint be is kellett, mert a citromoknak félig nyersnek kell maradni. A chilipaprika, amit használtam nem volt eléggé csípős, szóval majd még fel kell dobni utólag.

img_8926.jpeg

Ja, közben még tojásokat kellett főzni, ezt megtettem, így eljuthattam a befejező szakaszig, amikor a főtt tojásokat currys, rómaiköményes csicseriborsólisztben megforgatva ki kell sütni. Ez egy nagyon kedves rész egyébként, olyan aranyos érzés a tojásokat a finom sárga fűszeres csicseriborsólisztben hengergetni. Azonban kevés olajat raktam a serpenyőbe, úgyhogy elég béna lett az egész, valahogy ilyen réteges-hólyagosra sült inkább, meg lepergett kicsit, de attól még jó lett mondjuk, valami praktika itt még jöhetett volna, hogy mitől lesz egységes aranybarna (feltételezem, ha elég olajat rakok bele, tehát nem "ujjnyit").

img_8918.JPG

A tojásokra félbevágás után ráadásul pirított fekete szezámmagot kellett szórni, ami marha jól néz ki, tényleg élvezetes folyamat volt az elkészítés.

img_8929.jpeg

És akkor jöjjön a tálalás! Olyan két és fél óra volt az egész folyamat, szóval az előző posztban igazságtalanul írtam az 5-6 órát, most helyesbítek. Mondanom sem kell az összes alkotóelem kihűlt mire kész lettem, de nem baj, szerintem langyosan is jó. Először a rizst tálaltam ki, majd a karfiolcurryt, amelyre friss koriandert raktam, következett a spenót, majd a citrom chutney, végül a szép kettévágot tojások és máris kész lett az első Buddha-tálam. 

img_8936.jpeg

img_8938.jpeg

Befotóztam gyorsan az egészet (újabb 2,5 óra..  na jó neem), és nekiálltam ebédelni - végülis olyan 7 órája nem is ettem semmit, úgyhogy pont jól esett. A citromchutney nekem nagyon markáns lett, lehet, hogy túl sokat raktam a tálba, de a többi ízvilág remek volt, különösen a görögszénamag... 

 

 

Nyitok akkor egy Buddha tál éttermet! Na jó, még alszom rá egyet.

Szólj hozzá!

A Buddha-tálak meséje

2019.12.08. 10:18 stillman

Ahogy a jófejkedő gasztrobloggerek szokták mondani: rákattantam a Buddha-tálakra. Esetükben ez nagyrészt valóban azt jelenti, hogy főznek, párdon készítenek, alkotnak ilyen tálakat, nálam inkább annyit, hogy csodálva nézegetem egyelőre a műfajt és a vonatkozó recepteket, érlelődik az elhatározás (relatíve hosszan), hogy belevágjak legalább egy ilyen tál elkészítésébe. Csak mert azért az nem olyan egyszerű. 

img_8600.jpg

 

Jó, de mi a franc az a Buddha-tál? - kérdezi jogosan a csőben sült karfiol receptekhez szokott olvasó. (Bár az én olvasóim között csak elvétve akad ilyen, az is legfeljebb az Index-címlapról tévedhetett ide.)

 

Szóval a Buddha-tál - bizonyos vélemények szerint - "Dél-Indiából származó, többnyire vegetáriánus tálkompozíció: természetes alapanyagok, sok nyers hozzávaló, magas tápérték, izgalmas textúrák, szemet gyönyörködtető tálalás". (Buddha-tálak, BOOOK Kiadó, Janits-Szabó Virág) 

 

Van, aki azt mondja, hogy a "Buddha tál tradicionálisan a buddhista szerzetesek étele volt, akik vegetáriánus étrendet követtek. Egy tálon egyszerre 8-10 féle zöldségből, esetleg tojásból és tengergyümölcseiből állították össze ebédjüket annak érdekében, hogy így minden fontos tápanyagot bevigyenek a szervezetükbe." (Városi konyha blog)

 

Másik elmélet szerint ez egy hidegen tálalt cucc mindenképpen, de nyilván most már ezerféle változata létezik, hasonlít (nem állítom, hogy ugyanaz) a nekem szintén szimpatikus Poke bowlra (hawai-i nyers hal + zöldségek).

Kicsit gonoszul fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az országunkban jól ismert Bőségtál trendi változata, amikor mindenféle finomságot (most nem a vegyesköretről és rántott sajt, kakastaréj változatról beszélek) felhalmozol egy tálra, valamilyen elképzelés szerint, amely a Buddha-tálak esetében jól néz ki, a Bőségtál esetében pedig Benke Laci emlékének tiszteletére nem inkább nem mondok semmilyen jelzőt. 

 

Engem nem is elsősorban az összetevők, hanem valóban maga a tálalás ragadott magával, megtetszett a műfaj, amely egyben egy erősödő gasztro trend  is, kb. 2013 körül indult, 2017-re már egészen elterjedt, logikus, hogy Magyarországra 2019-ben SEM érkezett meg erőteljesebben, persze itt a hozzá szükséges megfelelő színvonalú alapanyagokban azért továbbra sem dúskálhatunk.

 

A BOOOK Kiadónak köszönhetően Buddha-tálak címmel megjelent egy könyv is témában, fent már idéztem belőle, amelyben jónéhány receptet találhatunk, mindemellett a filozófiai környezet, lélek és szellem kapcsolatáról is képet kaphatunk.

 

Amennyiben a könyv első 27 oldalán olvasható "elképesztően kényeztető" és hasonló kifejezésekkel gazdagított, - harmóniára törekvő lelkivilágú olvasót feltételező - szép szavakon túl vagyunk, jönnek is a konkrétumok. 

 

Természetesen soha nem zárkóznék el a japán kelpalacsinta szezámmal alkotóelem elkészítésétől, a pak choi, az udon tészta beszerzésétől, valamint a savanyított retek elkészítésétől (ez utóbbi egyébként tényleg egyszerű), de mélységesen lusta énem továbblapoz gyorsan a következő - végre megérkeztünk - karfiolos recept irányába. Az előző japán tálat meghagyom magamnak - a remélhetőleg rövidesen bekövetkező - haladó pályára lépésem pillanatára. 

 

Szóval az "India Bölcsessége" Buddha-tál receptben található gyors karfiolcurry hamar elnyeri a szívemet, csakúgy mint a szintén ezen tál kompozícióhoz tartozó currybundában sült ropogós tojás is. A hideg citromcsatni említésétől is örömujjongásba kezd a lelkem (mégiscsak hatott rám a könyv bevezetője).

img_8601.jpg

Ahogy elnézem a tálakat, olyan 5-6 óránál tovább egyiknek sem tart az elkészítése, igen ám, azonban a bevezetőben szereplő sok-sok tanács egyike szerint: az elkészítés folyamata "ne szimpla főzés legyen, hanem tudatos, tiszta önmagadra figyelés, gondoskodás!"

 

Szóval mostantól napi 5-6 órán át sajnos nem leszek elérhető, mert ebédet csinálok magamnak, közvetlen hozzátartozóimat, barátaimat kérem, hogy nézzétek el ezt nekem. Szeretnétek, hogy harmóniában éljek önmagammal, vagy sem? Na ugye. 

 

Megint személyes egyéni probléma, hogy én nem nagyon bírom a spenót leveles változatát, az ilyen úszkáló, nyálkás állag kiskorom óta kifog rajtam, szóval erre a relatíve gyakran előforduló elemre még valami megoldást ki kell találnom, de hamarosan elkészítem az egyik receptet és beszámolok róla a folytatásban (keresetlen őszinteségemre ezúttal is számíthattok).

 

A könyv nagyvonalúan bánik a műfajjal, simán vannak benne meleg fogások is (szerintem ez jó), olyan formában, mint kurkumás édesburgonya-zeller krémleves, tele van répa, zeller és paszternák alapanyaggal, ezek viszont mind nagyon közel állnak hozzám. 

 

Vannak erősítő Buddha-tálak lábadozóknak, Stresszoldó Buddha-tál (ide elhelyeztem egy könyvjelzőt), van Vagány sárga gazpachotál sült citromos fetakrémmel, meg Nyári örömtál (öö), szóval minden ígényt kielégít szerintem. 

 

Mondjuk az édes tálak vonalat csak azoknak ajánlom, akiknek tényleg nem gond, ha együltőhelyükben 4300 kalóriát betolnak, simán létezhet ilyen. Ha jól belegondolok Tel Avivban nem egyszer előfordult, hogy "á csak iszom egy shake-t" könnyű reggeli alkalmával valami 4 banánból, mandulavajból, görögjoghurtból, kókuszvirágszirupból shakelt szettet toltam be és aztán egész nap nem tudtam enni egy falatot sem. De az nem is baj, ugye. 

img_8603.jpg

 

Még barátkoznom kell az alapanyagok földes-tüzes-fémes-vizes jellegének magyarázataival, és még sokminden mással, de alapvetően őszintén ajánlom mindenkinek a Buddha-tál kreatív műfajt, és ennek alapjaként pedig ezt a könyvet, amely szokás szerint gyönyörűen lett kivitelezve a BOOOK Kiadónak köszönhetően.

 

(Ez a poszt nem egy fizetett hirdetés volt - sajnos.) 

1 komment

Címkék: ajánló könyv buddha vegetáriánus vegán boook kiadó

Teknős bab és medvetalp kaktusz a túlélés záloga

2019.09.11. 20:17 stillman

Mennyire táplálkozunk változatosan?

 

A kaktuszoktól az algákon, és a vitaminban gazdag virágokon át a szárazságtűrő gyökérzöldségekig összeállították annak az 50 tápláló élelmiszernek a listáját, amelyek fogyasztása az emberi szervezet, termesztése pedig a bolygónk számára volna kedvezőbb a jelenleg szinte egyeduralkodó alapanyagokhoz képest.

 

Ezt a posztot egy szakmailag rendkívül jól összeállított sajtóanyag alapján írtam (pontos forrás megnevezés a poszt alján található).

 

Egy személyes kiegészítést azért engedjenek meg: a különböző őrült fesztiváljaimat (Black Food Festival) pont azért szervezem, hogy a lehetőségekhez mérten csökkentsem, megváltoztassam a szokatlan ételekkel és italokkal kapcsolatos negatív előítéleteket, alternatívát kínáljak a közönségnek a megszokott formákhoz, állagokhoz, színekhez képest, egy játékkal átsegítve őket a nehézségeken: a hamburgert már ismered, kóstold meg a fekete hamburgert, még ha elsőre félelmetes vagy ismeretlen is. A fehér fokhagymát ismered, kóstold meg a fekete fokhagymát, ami állítólag sokkal egészségesebb. Nem is a fekete szín a lényeg végső soron (bár én szeretem), hanem maga a tanulási, befogadási folyamat.

 

A cél, az ismeretlentől való félelem legyőzése. Legjobb lenne elkezdeni mielőbb. 

 

Térjünk a lényegre.

 

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (Food and Agriculture Organization, FAO) felmérése alapján tehát nem eléggé táplálkozunk változatosan, ráadásul az egyoldalú táplálkozás sokkal komolyabb hatásokkal járhat annál, mint hogy egyszerűen csak unjuk a főétkezéseinket.Az emberiség meglepően kevés összetevőből készíti el a rendszeresen fogyasztott ételeit. A FAO szakértői szerint fajunk tápanyagbevitelének 75 százaléka csupán 12 mezőgazdasági terményből és öt állatfajtából áll össze, noha több mint 20 000-féle, emberi fogyasztásra alkalmas növényfajtát ismerünk.Változatosan az egészségünkért és a bolygónkért.

 

Hogy ez miért fontos?

 

Először is, mert nem egészséges, hiszen a nem eléggé változatos táplálkozás mellett nehezebb mindazokat a vitaminokat és nyomelemeket bevinnünk, amelyekre szükségünk van. Másfelől ez bolygónk egészségét sem támogatja. Ha újra és újra ugyanazokat a növényeket vetjük, termesztjük és fogyasztjuk, azzal veszélyeztetjük az élelmiszerellátás biztonságát, mert az ilyen típusú növénytermesztés kevésbé áll ellen a kártevőknek vagy a klímaváltozás hatásainak.

 

Ez a fajta növénytermesztés a biodiverzitás csökkenésével is összefügg, és súlyos hatással lehet törékeny természetes ökoszisztémáinkra. A WWF 2018 októberében közzétett Élő Bolygó Jelentése (a magyar nyelvű, PDF-formátumú összefoglaló itt érhető el) szerint az elmúlt nem egészen 50 év során több, mint 60 százalékkal csökkent a vadon élő populációk egyedszáma. Márpedig minden összetevő közül az élelmezési rendszerünk hatására csökken a leginkább biodiverzitás, vagyis több környezeti kárt okoz, mint a szállítmányozás vagy az energiatermelés.Tovább növeli a környezeti nyomást, hogy 2050-ben várhatóan már 10 milliárd embert kell majd élelmeznünk, így saját érdekünk olyan ételeket választani, kisebb és kedvezőbb ökológiai lábnyommal rendelkeznek. 

 

A WWF és a Knorr összeállította tehát „A jövő 50 élelmiszere” című jelentést. 

 

A kiadványban 50 tápláló növényi alapú, a tápértéke és a relatív környezeti hatása alapján kiválasztott élelmiszer szerepel, a kaktusztól a fodros kelig, a petrezselyemgyökértől a tökvirágig. Vannak köztük mindennapos összetevők, és kevésbé közismertek is. Több alternatíva a hasonló növényeknél magasabb terményhozammal kecsegtet, így a kistermelők számára vonzóbb választást jelent, több növényfaj pedig a zord időjárási és környezeti körülményeket tűri jól: ezek felbecsülhetetlen értéket képviselnek a klímaváltozás miatt egyre bizonytalanabbá váló körülmények között. 

 


A jövő 50 élelmiszere

 

1. Algák

Ezek a tápanyagban gazdag növények adják a Föld oxigéntermelésének felét, továbbá a tengeri ökoszisztéma létfontosságú elemeit jelentik. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a laver hínár és a wakame hínár is. 

seaweed-main.jpg

Wakame

2. Babfélék és hüvelyesek

 

A magas élelmirost-, fehérje- és B-vitamin tartalmú babfélék és hüvelyesek komoly hányada rossz minőségű talajban vagy minimális csapadék mellett is képes fejlődni. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik az adzuki bab, a fekete teknős bab, a lóbab (vagy fava bab), a bambara bab, a tehénborsó (más néven tehénbab, homoki bab, csicseribab), a lencse, a mamara bab, a mungóbab és a szójabab. (A babféléket és hüvelyeseket fogyasztás előtt meg kell főzni!) 

black_turtle_bean.jpg

Fekete teknős bab

3. Gabonafélék

 

Növényi eredetű táplálékbevitelünk közel 60 százalékát a fehér rizs, a búza és a kukorica teszi ki, pedig néhány kevésbé ismert fajta tápláló és fenntartható alternatívát kínál. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik az amaránt, a hajdina, a köles, a fonio, a kamut (khorasan búza), a quinoa, a tönköly, a teff és a vadrizs.

vadrizs.jpg

Vadrizs
teff-grain-close-up.jpg
Teff

4. Édes zöldségek

 

Ezeket a gyümölcsöket gyakran sorolják a zöldségek közé, de azoknál édesebbek, gyakran szénhidrátban és vízben gazdagabbak. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a tökvirág, az okra és a narancssárga paradicsom.

tokvirag.jpg

Tökvirág

5. Kaktuszok

 

A kaktuszok rengeteg vizet tárolnak, így nagyon száraz időjárási körülmények között is megteremnek. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a fügekaktusz vagy medvetalp kaktusz (nopal), mivel a növény gyümölcse, levele, szára és olaja is ehető. 

nopales.jpg

Nopal

6. Leveles zöldségek

 

A legtáplálóbb és legrugalmasabban felhasználható zöldségfélék közé tartoznak - magas élelmirost- és ásványianyag-tartalmuknak, de alacsony kalóriatartalmuknak köszönhetően rendkívül egészségesek. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a céklazöld, a rapini brokkoli, a fodros kel, a moringa, a töklevél, a pak choi, a vöröskáposzta, a spenót és a vízitorma.

broccoli-rabe-caramelized-onions-horiz.jpg

Rapini brokkoli

7. Gombafélék

 

Több mint 2000-féle ehető gomba terem a Földön, ráadásul olyan területeken is megmarad, ahol más élelmiszerek nem. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a téli fülőke (enoki gomba), a bokrosgomba (maitake) és az ízletes rizike.

 

1296x728_maitake_mushroom.jpg

Maitake

8. Diófélék és magok

 

Nem véletlen, hogy ezeket a fehérjében gazdag magvakat gyakran nevezik szuperélelmiszernek! A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a kendermag, a lenmag, a szezámmag és a dió.

evidence-based-health-benefits-hemp-seeds-1296x728-feature.jpg

Kendermag

 

9. Gyökérzöldségek

 

Roppanós, színes gyökerek, leveles zölddel, amit az élelmiszerpazarlás minimalizálása érdekében szintén elfogyaszthatunk. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a fekete salátabakszakáll, a petrezselyemgyökér és a jégcsapretek.

salsify-black.jpg

Saláta bakszakáll (Black Salsify)

 

10. Csírafélék

 

A csíráztatás megduplázza, esetenként megháromszorozza a növények tápértékét. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a lucernacsíra, a csíráztatott vesebab és a csíráztatott csicseriborsó. (A magok és babfélék meleg, nedves környezetben csíráztathatók, ami ugyanakkor a baktériumok fejlődésének is ideális, ezért fogyasztás előtt fontos alaposan megmosni a csírákat!)

lucerna.jpg

Lucerna csíra

11. Gumósok

 

A gumósok a föld alatt nőnek, ahol a hideg vagy száraz hónapok alatt megőrzik a tápanyagokat. Szénhidráttartalmuk magas, ezért értékes energiaforrások. A jövő 50 élelmiszere közé tartozik a lótuszgyökér, az ube (lila édesburgonya), a jamgyökér és az indonéz vörös (cilembu) édesburgonya.

lotus-root-800x600.jpg

Lótusz gyökér
A cikk forrása: 

Unilever


Az Unilever Magyarországon
Az Unilever világszerte több mint 190 országban van jelen, és naponta 2,5 milliárd fogyasztót ér el, így globálisan az élelmiszerek, kozmetikumok és háztartási tisztítószerek piacán az egyik vezető szereplőnek számít. A vállalat forgalma 53,7 milliárd eurót tett ki 2017-ben és világszerte 161 ezer embert foglalkoztat.
Az Unilever árbevételének több mint fele (57 százalék) a fejlődő és a feltörekvő piacokról származik. A vállalathoz globálisan több mint 400 márka tartozik, köztük a Dove, a Knorr, a Domestos, a Hellmann’s, a Lipton, az Algida, a Magnum, a Ben & Jerry’s és az Axe.Az Unilever 2010-től egy új szemléletre és három pillérre épülő, hosszú távú fenntarthatósági terv megvalósításába kezdett.


A Fenntarthatósági Terv a növekedés és a bizalom elősegítésén keresztül teremt értéket, a költségek és a kockázatok csökkentése mellett. Az Unilever fenntartható márkái 50 százalékkal gyorsabb növekedést mutatnak, mint a többi terület, továbbá 2016-ban ezek generálták növekedésünk több mint 60 százalékát. Az Unilever 2017-ben is iparágának első helyén végzett a Dow Jones Fenntarthatósági Indexben (DJSI). A vállalat az FTSE4Good Indexben az elérhető legmagasabb, 5-ös pontszámot ért el a környezetvédelem terén. 2017-ben a GlobeScan/SustainAbility éves felmérésén immár 7. egymást követő alkalommal vezette a világ leginkább fenntartható vállalatainak (Global Corporate Sustainability Leaders) listáját. A vállalat a CDP 2018-as globális ellátási lánc jelentésében (Global Supply Chain Report) négy A-s minősítést szerzett a klímaváltozás, a víz, az erdők és a beszállítói elkötelezettség területén. Az Unilever elkötelezte magát amellett, hogy 2030-ra karbonpozitívvá alakítja át tevékenységeit, továbbá 2025-ig 100 százalékban újrafelhasználhatóvá vagy komposztálhatóvá teszi műanyag csomagoló anyagait. 


Az Unilever Magyarországon is arra törekszik, hogy minél jobban segítse a társadalmat és csökkentse környezetterhelését. Az IIP és a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara „Az elismerés kultúrája” kategóriában 2016-ban az Unilevernek ítélte oda a Magyarország Legkiválóbb Vállalata díjat. 2018-ban Szerethető Munkahely elismerést kapott a Dreamjo.bs állásportál közönségszavazásán.A 120 éve működő Unilever hazai leányvállalata 1991-ben jött létre. Az Unilever Magyarország Kft. a szlovéniai, a horvátországi és a bosznia-hercegovinai vállalatokkal együtt a Magyarország és Adria Régió cégcsoport része budapesti központtal. Az Unilever Magyarországon három gyárral rendelkezik: a Nyírbátori Háztartás-vegyipari Gyárral, a Veszprémi Jégkrémgyárral és a Röszkei Élelmiszergyárral. Nyírbátorban, Európa egyik legmodernebb háztartás-vegyipari üzemében mosogatószereket, fertőtlenítőket, felülettisztítókat, WC-tisztítókat, folyékony súrolószereket, általános tisztítószereket és öblítőszereket gyártanak, a röszkei élelmiszergyárában levesek, alapok, ételízesítők, leveskockák és sütőzacskós termékek készülnek, a veszprémi Algida jégkrémgyár pedig az Unilever egyik legmodernebb, stratégiai fontosságú jégkrémgyárának számít a közép-kelet-európai régióban. Az Unilever Magyarország Kft. a budapesti irodában és a három gyárban közel 1500 munkavállalót foglalkoztat.
 
A Fenntarthatósági Tervről további részletek itt.

Szólj hozzá!

Címkék: fekete növények klímaváltozás zöldség különleges Föld

A Fejedelmi Sötét Kolbász

2019.09.10. 22:21 stillman

 

A fekete színhez való vonzódás egészen más dimenziókban zajlik, mint, ahogy sokan elképzelik.

 

Mindig meglepődöm, amikor valaki becsmérlően szól, "mi ez a fekete lángos fúj, ez nem igazi magyar lángos, szégyent hoztok az igazi lángosra". Amikor a Helsinki Black Food Festivalon a finnek tipikus péksüteményét  a karjalanpiirakat fekete változatban az egyik (amúgy francia pék) kiállító elkészítette, a finn nemzeti tévé elsőként azt kereste. Azt hitték ugyanis, hogy az egy népnemzeti finn árulja, dehát tévedtek.

 

 A "fekete", mint kategória, alkotói platform tehát egy erős vízválasztó, képes vagy-e kilépni a megszokott formákból, tudsz-e nyitni valami újra, alkotóként pedig érdekes kérdés, hogy művészként reagálsz-e rá, vagy iparosként. 

 

Ha iparosként, akkor persze szó sem lehet eltérő színekről, furcsa megoldásokról, a kőbe vésett receptet kell követni és ez nem feltétlenül jobb, de nem is rosszabb minőséget jelent. Ha azonban inkább kreatív vagy, akkor megnyílnak számodra a lehetőségek.

 

Na, hát Lokodi Ákos úgy tűnik, hogy egy művész (is), mert nem hagyta nyugodni őt ez a fekete platform, jött, látott és győzött.

 

Ákost sokan a nem hétköznapi ízesítésű, kompromisszumot nem ismerő minőségű grillkolbászairól ismerik, mások a Konyhafőnökből, megint mások egyéb televízióműsorokból, én pedig onnan, hogy Megyeren nagyon sok éve együtt iszonyatosan berúgtunk, ők, a séf csapat "viccből" kergettek valami disznóölő késsel, én pedig azért jelentem meg az akkor Magyarország legkisebb falujaként aposztrofált helyszínen, hogy feltörekvő gasztrobloggerként beszámoljak az átlagosnak nem mondható disznóvágásról, és hát igen, a már akkor kreatívnak mondható kolbászkészítés sajátos módszereiről. 

 

Na, de mi is ez a fogás, amiről most írni akarok?

 

Black Food Festival Special Edition Signature Street Food

"Sherry Black Dog"

- így röviden

 

sherryblackdog.jpg

Fotó: Miklóska Zoltán 

 

Először is én még nem láttam ilyen gyönyörű, fényes, mélyfekete, finom, illatos és tökéletes hamburger bucit. A receptet Ákostól kérdezzék, én nem is firtatom, de például nem fekete szénnel van színezve, hanem a méregdrága szépiával (tintahalfesték), ízében egyébként nem érezhető, nem mintha baj lenne, ha igen. 

 

A baguette-be "én rukkola-mániás vagyok" tehát rukkolát, de amúgy valamilyen zöld levelet tölt. 

 

Ezután jön a fekete grillkolbász, ami sertéshús, marhanyak keveréke juhbélbe töltve, fűszereit tekintve pedig: édeskömény, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér ízvilág.

 

Most ez így lehet, hogy durván hangzik a vegánoknak, de a vegán vámpíroknak talán mégis vonzó: benne sherry karamellizálódik a vérrel és kandírozott narancshéjjal.

 

Ezek mellé speciális mangó majonézt kínál, ami extrém cuccnak tűnik, de valójában mangópüré jó minőségű majonézzel elkeverve, továbbá savanyú uborka és tulajdonképpen ennyi. 

 

Nemsokára elvileg kóstolható Pécsen a Főtér étteremben, de ha valaki nagyon szeretné beemelni a kínálatba Ákos örömmel szállítja hozzá a kolbászt és minden mást. 

 

Kóstolás után tessék kérem terjeszteni és lefotózni, a megfelelő címkékkel ellátni, hogy lássuk ki, hogyan kattant rá. Nem hétköznapi élmény!


#SherryBlackDog #LokodiÁkos #BlackFoodFestival

 

Szólj hozzá!

Címkék: black kolbász blackfood blackfoodfestival LokodiÁkos