Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Kínai étteremben, 1955

2020.06.29. 19:52 stillman

Kínai étteremben 

Tardos Tibor kínai útijegyzetei 

(Nők Lapja, 1955. május 5.)

 tardos2.jpg

Egy héttel ezelőtt, megérkezésünk másnapján ettem először kínai étteremben. Itt a szállodában, ahol lakunk  - meg a többi nagy nemzetközi szállodában - két különálló konyha van, európai meg kínai s az európai vendéget feltétlenül az európai oldalra viszik. Bankettre hívtak meg tehát a kínai elvtársak, így jutottam először valódi kínai ételekhez. 

 

Keskeny, de nagyon forgalmas utcácskába hajtott be a gépkocsi s megállott egy lakkozott-faragott, afféle székelykapus udvar előtt. Különféle nyitott udvarkákon és csűröcskéken haladtunk át s eljutottunk egy kisebbfajta kocsma-szobába, ahol már vártak bennünket, vagy harmincan, a többi meghívott. Két kerek asztalnál telepedtünk le.

 

Előttünk tányérka, akkora, mint egy csészealj vagy hamutartó, benne porcelán-kanálka, mellette elefántcsont-pálcikák. Különféle csészealjacskák még, cseréből s egyetlen pohár, pálinkáspohár, az is üres. A vendéglátó gazda pedig már mondja is az első tósztot s a fordító - legnagyobb rémületemre - azt fordítja: ürítsük poharunkat erre meg erre (a barátságra). De hiszen a pohárban semmi nincs, a pohár üres!… Senkinek nem látok azonban kínos érzést az arcán. Végül aztán a szónok felkapja azt a kis lapos cseréptányérkát s ajkához emeli, a többiek szintúgy. A kis barna tálkában ugyanolyan színű, kevés folyadék van, szomszédom súgja kedvesen: nem erős, ez kínai bor. Ajkamhoz emelem: melegített, kellemes ízű fanyar borfélét szürcsölök belőle, mint később megtudom, gabonából készítik. A pincér melegvizes tálban tartott teáskannából újra megtölti tányérkámat, valahányszor kiürül. Márpedig sokszor kiürül, mert sok a szónok. 

 

 

Ez a vendéglő, amelyben bankettezünk szerény külleme ellenére, a város leghíresebb konyhája, a neve Fun-Cé-Juen, császári szállító volt valaha, ha jól értettem azt jelenti a név. Tizenhat fogást lehet végigenni a banketten - ez a tizenhatos szám az ünnepi étkezések bűvös száma, már évezredek óta. 

 

Néhány ételfajtát leírok. Kezdjük az előételekkel. Négy tálat tesznek az asztalra, mindegyikben nyolcfajta étel, az egész azonban egyetlen fogásnak számít. Igen sok rákdarabka, haldarabka, legtöbbje egyenként kirántva, csirke- és kacsarészecskék, sonka és tojásdarabok, kínai konzerv-tojások, értékük a konzerválás idejével növekszik. A második fogás: fecskefészek-leves. Nyoma sincs a fecskefészeknek. Afféle jóízű halleves, átlátszó tésztafélével. Nagyon nehezen értettem meg, miről van szó, odáig terjed a dolog, hogy végül behoznak egy úgynevezett fecskefészket. Ennek sincs semmi köze a fészekhez. Üvegszerű, átlátszó szalmaforgács-féle látható papírcsomagban, se íze - se bűze. Végül dereng valami bennem, kamaszkori olvasmányaimból - tudniillik a keleti partok szigetein él egy bizonyos fecskefajta, amely tengeri halakból rakja fészkét, annak a madárnak a fészkéből szedik ki ezeket a hófehér, tiszta szalmaszerű halrészeket s főzik meg csemegelevesnek. Nem részletezem tovább a fogásokat, csak a legérdekesebbjét. Nekem legjobban a cápauszony-leves ízlett. Finom, kocsonyás lé, melegen, valódi cápauszonyból készítik, utánozhatatlan konyhaművészettel. Persze nem hozzák el a cápát a vendéglőbe. Alighanem külön iparág foglalkozik a halászatukkal, az uszonyok levagdosásával, kiszárításával. Láttam ilyen szárított uszonyt a napokban, az egyik vásárcsarnokban, a számtalan más, a kínai konyhához elengedhetetlenül szükséges kellékkel együtt, mint vizes tálkában tartott óriási fehér bambuszrügyek, szalmás földpakolással körülvett tojások, amely tojásoknak a belseje is megfeketül, makarónifélék, de átlátszótestűek, mint az üveg, ha jól értettem, borsólisztből készülnek - no meg a csigák, rákok, édesvizi és tengeri halak sokféle változata. 

 

Node, hogy derűsebb képet is fessek, a zöldséges-sátor aztán éppen olyan, mint a mi zöldségeseinké, azzal a különbséggel, hogy itt április elején is tömve a stand a legkülönbözőbb nyári holmival, paradicsommal, paprikával, spárgával - amint megtudtam, melegágyi módra, gyékény alatt termesztik (nem üveg alatt) vagy pedig a déli tartományból hozatják s igen olcsón árulják.

 

Hanem térjünk vissza a dísz-bankettre. Az étkezés fénypontját, a pekingi sültkacsát külön kell elregélni. Meglátogattam a vendéglő kacsasütő részlegét, külön udvara van, külön kemencével, külön szakácsokkal. Bemutatták a kacsatömést. Fenyőtoboz-nagyságú csövecskéket gyúrnak, sorgo-magból és fekete lisztből, napi tízet kell ilyet lenyelnie a kacsának, s akkor háromhónapos korára nagyszerű,  kövér, öt-hat kilós (említettem a mi kukoricánkat, a szakácsoknak az volt a véleménye, hogy lassan hízlalja a kacsát). Nyakát elvágják, megkopasztják, majd a jobb hóna alatt apró rést vágnak, annyit amekkorán befér a mutatóujj s ezen a résen át kihúzzák belső részeit. Pálcikákkal kitámasztják a szárnyát-combját s következik a pirítás. Láttam a kemencét. Középen agyag-ágyban ízzó szén- és faszén-darabok világítanak. A kacsákat - nyolc-tízet egyszerre - a kemence két oldalára függesztik. Húsz perc alatt megsül a pekingi kacsa. 

 

Meglátogattam a nagykonyhát is. Negyvenhat szakács dolgozik benne és mindegyiknek más a dolga. Az egyik rizst főz nagy kerék szitákon - előbb forró vízbe dobja, majd mikor félig megfőtt, gőzön párolja -, a másik kínai kenyeret süt (zsemlynagyságú puha massza lesz, mert nem kemencében sütik, hanem ugyancsak gőzön párolják), a harmadik az előételeket készíti, kunyhónagyságú fa-jégszekrényből húzgálva ki hozzá a talán százféle már előkészített hozzávalót. A leglátványosabb maga a nagy tűzhely. Vasból és agyaból készült, a serpenyők és kondérok agyaghalmokon állnak, alattuk dübörögve fúj a faszén-tűz. Általában kétszázfajta ételt készítenek naponta ebben a vendéglőben, de ma - szombat este van - háromszázat s megtörténik az is, hogy kilencszázfajta ételt. Ennél több nem volt. 

 

Nem állítom, hogy így étkezik az egész kínai nép. 

 

Ez: - a bankettek vendéglője, a hagyományos császári konyha, mi magunk is mindössze egyszer voltunk meghíva eddig ebbe az étterembe. Valamivel közelebbi betekintést nyújt a köznapi étkezésbe a saját szállodai konyhánk kínai részlege. Nem választok étlapról, mert fogalmam sincs - mégha angolul odaírják i s, hogy mit jelent. “Kisebb étkezést” szoktam kérni.  Előétel-darabokból, három-négy főzelék és hústálból s egy levesből áll. Kisvendéglőben még nem voltam, látom azonban az utcai étel-árusokat s vendégeiket. Rizses csészéjük fölé ők is legalább két-három fogásból álló ételkéket pálcikáznak. Ígérem, hogy megkóstolom a kisvendéglők kosztját is, sőt a falusi étkezést is, hiszen a közeljövőben csaknem egy hetet töltök majd falun.

Szólj hozzá!

Címkék: kínai Kína

Induljon a lagzi szezon!

2020.05.17. 21:29 stillman

Lassan elkezd visszatérni az élet a fővárosba, kinyithatnak a vendéglátóhelyek teraszai. Külön örömteli hír, hogy vidéken lehet már esküvőket és temetéseket tartani 200 fő alatt, szóval a kreatív eseményszervezők fantáziáján múlik, hogy elinduljanak az óvatos "négy esküvő egy temetés" bulik. 

 

A temetést egy kicsit nehezebb leszervezni, de lássuk be az esküvő azért nem olyan bonyolult, kell hozzá két ember (egyelőre egy férfi és egy nő) és kész. Az esküvői zenekar lehet akár a Cure, vagy a Pet Shop Boys unplugged kiadás, még az is lehet, hogy elvállalnák... De maradjunk a magyaroknál, mondjuk felkérjük az Európa Kiadót vagy a Kontroll Csoportot, és/vagy természetesen néhány kiváló DJ-t. 

 

Mi kell még? Hát a díszleten kívül természetesen a lakodalmi menü! 

 

Egy zseniális kezdeményezés mostanában az egyik cukrászdától a Lagzibox, ami pont az, aminek hangzik, hagyományos lakodalmas sütemény válogatás érkezik egy dobozban: zserbó, baracksüti, kókuszgolyó, méteres kalács, és még sok más jól ismert házisütemény. Mert ugye mindenkinek megvan az élmény az esküvő után, amikor már azt se tudod hol vagy, de érzed, hogy mindenki érdekében ideje lenne hazakúszni, és ekkor jön egy zavarbaejtően józan és mérhetetlenül kedves néni és gyorsan összepakol neked egy doboz sütit, mert ezekből annyi van, ami elfogyaszthatatlan, de pont ez is a funkciója és nem is akarják, hogy kárbavesszen, nagyon helyesen.

lagzibox2.jpg 

És akkor hazaérsz és rájössz, hogy vagy nem ettél semmit csak ittál (velem ez egyszer előfordult), vagy pedig rácsúsztál és végtelen mennyiséget ettél a székelykáposztából, de a sütiboxot muszáj még aznap este megszemlélni és megnyitni, méltóképpen lezárni az eseményt. Nekilátsz és mindegyikből egy kicsit még eszel. Én a magam részéről zserbóból bármennyit meg tudok enni, tudom, hogy sokaknak kevés is elég meg minden, tömény, tartalmas süti, nekem nem, mert mint tudjuk ez nem fizika, ez valami egészen más!

 

Az esküvőkre járós időszak aztán szép lassan tovatűnik az ember életéből, nem marad hátra csak az űr, amelyet csak néha tudunk enyhíteni, amikor az újgenerációs kiváló minőségű sütik kínálatában két instafotó között bevágunk titokban, sunyin és jólesően egy-egy kókuszgolyót, reménykedve, hogy nem lesz annyira borzalmas, mint amikor legutoljára leszoktunk róla.

 

Na most ez a Lagzibox, ez viszont jó. Tehát itt jó minőségű alapanyagokból vannak a sütik, nem leszel borzalmasan rosszul utána, az élmény pedig átütő erejű.

 

Nem kívánok tehát semmi mást az elkövetkezendő időszakra, mint a sok jóból jó sokat, esküvőt, lagzit, kevés temetést, csak amennyi éppen szükséges (ha a Cure csak azt vállalja), de mégis inkább aranyesőt és kókuszgolyót meg persze sok baracksütit a fejetekre. 

 

Ps. Száz szónak is egy a vége, a Lagziboxhoz egyébként egyáltalán nem kell kamuesküvő, mert simán házhoz rendelhető, szóval vigyázzunk magunkra és egymásra továbbra is!

 

1 komment

Fánktrauma

2020.05.01. 10:15 stillman

Csak azóta vagyok nyugodt újra, amióta megnéztem ma egy videót, ahol Gordon Ramsay csípős csirkeszárnyakat kóstol a világ legerősebb szószaival, miközben rettenetesen káromkodik - közben faggatják őt, hogy mi a véleménye kajatrendekről, séfekről, erről-arról, de egy idő után már csak a fuck és a shit szavakat tudja felváltva ismételgetni. 

 

Nemcsak a tömény káromkodás oltotta ki bennem a rossz érzéseket, hanem az is, hogy például közölte, hogy a feketefood-trend is egy baromság, egy rakás szar, valamint a csípős szószok okozta fájdalmait enyhítendő hoztak egy-két fánkot neki, és akkor közölte, hogy utálja a fánkot, mert az nem más, mint cukroszsír szemét. 

 

Bevallom, annyira én sem szeretem a fánkot, tehát a körúti szomszédságban pár éve nyílt menő fánkozó semmilyen kísértést nem jelentett számomra, egyedül ez a rohadt karantén hozza ki az emberből a cukorzabáló szörnyet, és ha már a vegán muffin és a palacsinta nem elég, akkor jöhetnek a "bonyolultabb" témák, ilyen lett volna például (nekem) a fánk. 

 fank.jpg

Én nem vagyok ennyire béna.

 

Csináltam már végig hat órán át különböző Gordon Ramsay recepteket, egész sokat, és szinte soha nem volt kudarcélményem, elképesztő dolgokat készítettem, könnyűt és bonyolultat egyaránt. 

 

És most mégis sikerült egy tömény, kínkeserves kudarcsorozatot magamra zúdítani, de valószínűleg megérdemeltem. Miért is akartam én fánkot készíteni? Miért ennék én fánkot? Mi van, farsang talán? Vagy valami rendezvény? Egyik sem. 

 

Kihívtam magam ellen a sorsot, lássuk be. 

 

Először is próbáltam keresni egy jó fánk receptet, persze amiben élesztő van, az már nekem eleve nem szimpatikus, mert tudom, hogy az ilyen anyagok teljesen máshogy működnek, ha én nyúlok hozzájuk, mintha a gyakorlott háziasszonyok, akiknek a kisujjukban van a dagasztás és a kelesztés, a szaggatásról már nem is beszélve.

 

Kaptam aztán ezt a szupernek mondott receptet Limara péksége: Szalagos farsangi fánkj (fuck, shit), amelyben egyébként már első végigolvasásra is ijesztően sok homályos pont volt, hiszen évek óta megtanultuk, hogy nincs olyan, hogy "kevés tej" meg "hagyjuk megkelni". Mi az, hogy kevés? Mi az, hogy hagyjuk, de meddig? 

 

Ezért aztán segítségül hívtam Rozit, aki ezt a receptet már jónéhányszor elkészítette és meglepődve konstatálta, hogy mennyire jó és gyakorlatilag ahányszor elkészíti mindig egyre jobb lesz (hú, most nagyon szívesen adnék neki egy falatkát valamelyik legerősebb szósszal leöntött csirkeszárnyból, azok közül, amiket Ramsay is lelkesen kóstolt a videóban).

 

Szóval ha már Karantén Life, amelynek szerves része a ZOOM videóhívó alkalmazás, gondoltam, bevonom a folyamatba supervisornak, nem mellesleg Rozi a ZOOMot pont olyan magabiztossággal használja, mint ahogy én sütöttem a fánkot, tehát sehogy, körülbelül a negyvenharmadik meghívót már észreveszi és nem több, mint másfél óra, mire összehozzuk a csatlakozást.

 

Fel van véve, rögzítve van pontról pontra, hogyan és hol (több helyen) rontom el a receptet.  

Tulajdonképpen két nagyon egyszerű hiba csúszik be: 

Milyen az, amikor felfut az élesztő? Mit kell tenni, és MIKOR, ha felfutott? 

 

"A maradék tejjel és a többi hozzávalóból lágy, hólyagos tésztát dagasztok", ezt megteszed és a következő mondat: kivéve a vajat, mert azt majd a végén. 

Köszi!

Én beleraktam a vajat tehát még az összekeverés előtt, és a felfutott élesztős izé SEM volt benne, úgyhogy azt külön belekevertem megint. Végül egyáltalán nem kelt meg a fucking massza, de semennyire sem, és a recept persze azt sem tartalmazta, hogy MEDDIG kell keleszteni, az egyik kommentben megkérdezte végre valaki és onnan van meg a 40-50 perc infó, de nekem ennyi idő alatt sem kelt meg egy centit sem.

 

Egy fertelmes szörnyszülött jött létre, amelyet aztán kiszaggattam csakazértis, kínok kínjával, az egész konyha ragadt az iszonyatos masszától, majd szintén csakazértis kisütöttem és nemcsak borzalmas állagú, de borzalmas ízű sült zsírcukor-golyók jöttek a világra, és a frusztrációm csak nőttön nőtt, és kérdeztem magamtól mindvégig, hogy de miért? Miért pont én?

 

Tanulság: soha többé nem sütök fánkot. Soha többé nem nézek nem jól és nem didaktikusan megírt, sütésben kevésbé gyakorlott emberek számára készült recepteket (ezt egyébként már egyszer 14 éve megfogadtam), mert az igazán nagy séfek, mint például Gordon Ramsay képesek elmondani, hogy mit hogyan és miért csinálj, mégpedig egészen pontosan, úgy, hogy egy hülye is megértse. Fuck. 

Szólj hozzá!

Anyáknapi Eperözön

2020.04.30. 12:51 stillman

Egyre másra jönnek ki a rózsaszínben tobzódó ajándék ötletek, miközben sötét énem kénytelen-kelletlen háttérbe húzódva figyeli az első pillanatot, amikor elsütheti a halálfejes, fekete kukoricás, fekete nyúlálarcos csomag ajánlatot, de ez nem most van - a trendek és sodrások erősek, és a tavaszi szín és illatorgia pedig az egyik legerősebb ezek közül. Az ember nem moroghat mindenen szüntelen (vagyis miért ne?), hiszen léteznek normális emberek és családok is - gondolom én reménykedve - tehát mégiscsak jónak látom összeszedni, ha némi mazochizmus árán is, hol a legrózsaszínűbb a rózsa, hol hullik ránk a legnagyobb ívben a porcukor és a "csodálatosan fűszeres" vanília?

 

Eljött tehát a golyórózsa, a macaron reneszánsz, a pillekönnyű barack színárnyalatok, habos-babos sütemények és tollboák (nem, nem fekete) ideje.

 

Lássuk miből élünk, ha szeretnénk köszöntő ajándékot Anyák napjára, hol tudunk tobzódva, kozmopolita stílus parádéban beszerezni minőségi ajándékokat a karantén idején is:

 

Mielőtt útjára ereszteném az eperkérdést, mert én ennek utánanéztem, hogy így április huszonvalányadikán hogy és honnan van eper, de megbizható szakmai partnereim megnyugtattak, hogy fogjam be, mert simán lehet egész jó fóliás, persze a beltartalomról vagy jót vagy semmit, de még akár az is lehet, hogy finomak ezek, mindenesetre nála éppen most virágzik, ami ugye a kezdet kezdete, azaz városlakó társaimnak üzenem, hogy messze még az eper 3 óra húúsz, júniusban várható már valami. 

 

Mónisüti

Na most itt ráálltak a sokféle sütemény budapesti szállítmányozására, és nagymennyiségben viszik a rugelach csodákat, Anyák Napjára pedig háromféle nagyságú rózsacsokor, macaron, sütemények, pezsgő és/vagy gin rendelhető, vagyis az volt tegnap estig, már nem lehet azt hiszem, de most ez nem is erről szól, mert ugye minden nap Anyák Napja.

monisuti2.png

monisuti.png

Pausa Apátsági Kávéház

Virágdoboz, friss eper, macaron csodálatos szettek várják méltó gazdáikat.

pausa.jpg

Babka Budapest

Tűzött kerti golyóRÓZSA, egy kis kosár magyar EPER, két óriás RUGELACH (szilvalekváros és mogyorókrémes),  nagyobbik kosárban pedig egy ikonikus csokoládés BABKA DELUXE és egy üveg MEROTTO Rosé Habzóbor....

 

babka.jpg 

 Manuel Caffe

Itt megtörik a rózsa és süteménytrend és funkcionális ajánlatok szerepelnek, kávéfőző és póló, meg teáskészlet, az epret ezúttal hozzá kell képzelni. d.jpg

manuelcafe.jpg

 

Fekete 

Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze és lássuk be, hogy az anyukák vagy nagymamák nemcsak a rózsa-barack-pasztell tengelyen létezhetnek, gondoltam, hogy a végére mégiscsak belerakok egy-két lehetőséget, ha szeretnétek meglepni a Black Magic vagy kicsit alterebb Mamákat. 

blackfoodfest2.png

 

Zárásképpen mondanám, hogy maradjatok otthon és vigyázzatok arra, hogy ki ne menjetek, de ki vagyok én, hogy felülbíráljam az akaratot, és a vakmerőséget, mindenesetre ezzel a poszttal éppen azt óhajtottam támogatni, hogy rendelj valami szépet, amit nem a szupermarketbe kimerészkedve szedtél össze az alsó polcok kínai hulladék felhozatalából. 

Szólj hozzá!

A kevesebb néha kevesebb - Önkritika

2020.04.22. 13:47 stillman

Kellemes, könnyű ebédre vágyva láttam neki az elsőre tetszetősnek tűnő "Zöldségleves és Pirított mandulás Sült Brokkoli Parmezánnal" fogásoknak.

 

A hangzatos elnevezés azonban a vártnál egyszerűbb ételeket takart.

Kezdjük a levesnél.


Nem akarok rosszmájú lenni, de nem lepődnék meg, ha ez a leves már előző nap elkészült volna, csak mondjuk nem fogyott el teljesen. Nem vagyok a pazarlás híve, szóval ez nem is baj önmagában, és belátom nem ártott neki, úgyhogy ezúttal próbálok továbblendülni ezen a kérdésen.

 

A zöldségek úgymond rusztikusan vannak szeletelve, mondhatjuk azt is, hogy ügyetlenül és a szakértelem teljes hiányával, de nézzük még mindig az igyekvő, jó szándékot.


Ízre egyébként nem rossz tehát, mintha egy kis umamival ugyan fel lenne ütve, de az állítólag Manuela konyhájából való, szóval tekinthetjük úgy, hogy ez inkább hozzáadott, mint elvett - mégsem leveskocka -  tulajdonképpen egyáltalán ízt adott az amúgy meglehetősen üresnek tűnő zöldséglevesnek. Megjegyeznénk még, hogy kicsit túlteng benne a sárgarépa, és mivel ez a fogás mint mondtuk kicsit talán túl egyszerűre sikerült, nem is érdemes több szót vesztegetni rá.

img_4422.jpeg

Érkezik a második fogás, a sütőben sült brokkoli. Mindenképpen túlkészült fogásról beszélhetünk sajnos, túl puha a zöldség, az olívaolajból pedig talán kevesebb is elég lett volna.


A tört mandulák ugyan szépen megpirultak és ízük kellemesen harmonizál a brokkolival, mégis valahogy üresnek érezzük ezt a tányért, ezen az utólag rászórt parmezán se nagyon segít.


Szerencsendió íze érezhető még, ez passzol egyébként, írjuk fel plusz egy pontnak.
A fogás összértékét sajnos jelentősen csökkenti a mellé adott saláta, amelyről érződik, hogy leginkább a Spar leértékelt áruk polcáról lehetett beszerezve, és mintha azon túl is még jónéhány napot állt volna a hűtőben.

img_4424.jpeg
A balzsamecetkrém és a bőséges olívaolaj némiképp ehetővé teszi, de büszkeségre nem ad okot sajnos, inkább próbáljuk elfelejteni, ha lehet.

Az ebédet "házi" kávé zárja, ha kritikusan akarjuk nézni sajnos ez is mintha a már reggel lefőzött kávéból készült volna, alternatív tej hiányában pedig - leírni is szörnyű - úgy tűnik, mintha mondjuk Maresit használtak volna tej helyett. A hozzáadott barnacukor (!) már nem is tud jelentősen rontani a helyzeten.

 

Nem állítom, hogy nem térek vissza, ha úgy hozza a szükség, de azért néha érdemes végiggondolni, hogy a kevesebb nem mindig több.

Szólj hozzá!