Az év vége felé ránk irányuló, méltán túlzott figyelem kissé megbénította szerkesztőségünket, de azóta kijózanodtunk, kihevertük a karácsonyi, majd újévi bor és habzóborkóstolókat, valamint ezek másnapjait.

Lássuk a tanulságokat.

Az ünnepek idején elterjedt habzóborok (pezsgőnek nem merem átfogóan nevezni) fogyasztása kapcsán megtartott habzóbor vakteszten ismét meglepő eredmények születtek. Az első helyezett egy magyar pezsgő, a visszafogott kommunikációja következtében nem túl híres Anonym Pince alkotása, az Etyeki cuvée minőségi száraz fehér gyöngyözőbor 2006 lett. Ebből ezután senki nem vásárolhatott (leszámítva engem, aki az utolsó darabot elvittem), mivel nem volt több. Ilyen egy igazi marketing, ütős és hatásos: hiszen megteremti a manapság oly ritka műfajt: a hiányérzetet. Második helyezettként Vouvray életérzés Franciaországból. Az eredmény minősíti a közeget (ezt most találtam ki) alapon büszkék lehettünk magunkra, hiszen besorolódott az élbolyba egy francia pezsgő is. Harmadik a dobogón pedig Canella Rose Spumante egyenesen Olaszországból, amely nemzetközi porondon szintén bizonyított és több portálon ott van a legjobb rozé habzóborok zárt, de annál exkluzívabb világában. A többi 8 helyezettel nem fárasztanám hétvégi kikapcsolódásra vágyó olvasóimat, legyen elég annyi, hogy a Hungária Extra Dry nem az utolsó háromban végzett.

Nem terveztem leszűkíteni ezt a - nyilván mindenki számára létfontossággal bíró -  tényfeltáró alkoholhelyzet elemzést a pezsgőkre, hiszen ilyenkor minden valamire való városi vagy vidéki ember keres magának hétvégi elfoglaltságot mondjuk egy lélekmelengető (ez már majdnem olyan szó, mint az íncsiklandó, hogy az ínycsiklandozó nemrég hallott változatról ne is beszéljünk) borkóstolón, bemutatón vagy esetleg egy szokatlanabb műfaj keretein belül neves és emberközelinek mondott borászok új borainak megismerése tematikájú rendezvényen.

Ilyen volt az elmúlt hétvégén megrendezésre kerülő új bor kóstoló, tehát nem újbor kóstoló, hanem Új Bor kóstoló a Rókusfalvy Fogadóban, ahol öt borász: Rókusfalvy Pál, Hernyák László, Légli Ottó, Bussay László és Bott Frigyes mutatta be, finoman szólva még nem egészen befejezett új borait. Általánosságban véve kissé morgolódtak és nem méltatták e "kellemes szinte már hagyománnyá váló" programot, hiszen legféltettebb titkaikat kellett késznek mondott állapot előtt bemutatni. Egyedül Rókusfalvy mozgott otthonosan és rutinosan, cseppet sem aggódva a másfélszer annyian érkező vendégsereg zökkenőktől nem mentes kiszolgálása miatt. A káosz jól láthatóan életének szerves részét képezi, egy-két jól felvezetett mondat érkezett arról, hogy ő sem tudja mit eszünk ma este a borok mellé, a rendezvényszervezője otthon alszik kikapcsolt telefonnal és amúgy jó szórakozást kíván mindenkinek, úgyhogy mindenki megértően mosolygott, én magam elkezdtem az érkező kenyereket nagyobb mennyiségben raktározni a tányérom mellett.

Rövid idézet egy szomszédos portál költői, találó és az estét mindennél jobban leíró megfogalmazásából:

"Általában jellemző volt a kedves és érthető karaktert adó, illetve az ölég irdatlan savakat leszerelő maradékcukrok, kivéve ismét csak Bottot, tán az ő borai voltak a legmaszkulinabb jellegű tételek. Rókusfalvynál 13 gramm maradékcuki balanszírozza a füves-savanyúcukis reduktív sauvignon blanc 10-es etyeki savait, gyümölcsös-almás pinot blanc-ja is édes-savanyú alaplapra épült. Hernyák más stílű, nem füves, lazább szövetű, szárazabb sauvblanc-ja nem olyan kénköves, mint több tétel, Birtokbora is tisztább és érettebb benyomást kelt, borai nem olyan nyalósak és könnyen érthetőek, mint az édesre hangolt példányok." (Forrás: http://www.bor-neked.hu/aggregator)

Ami engem illet Bussay doktornál jegyzeteltem folyamatosan és az alábbi kincseket tehetem közzé, mindent elmondva mindenről (elnézést azoktól, akik átfedést éreznek a személyes, már egyszer leírt élménybeszámolómban foglaltakkal):

"Romhalmazokat hoztam. Én a boraimat szeretem, meg a vendégeket is, de nem mindig sikerül egyidőben."
"Miről van szó?"
"Van, akinek sokat megér, hogy igyon egy traminit és vannak még többen, akiknek kétszer annyit, hogy ne igyanak."
"Ilyen zalai lettél, hogy azt mondod "a zidén?"
"akinek van esze, az nem ültet szőlőt"
"Frici, remélem te jobban jössz ki belőle"
"a világon a legjobb diagnózisaim vannak, csak mind meghaltak"

A végére szétestünk, ki jobban, ki kevésbé és mivel az elmondottak szerint a vacsora nem volt ennek a rendezvénynek az erőssége, a szintén a helyszínen tartózkodó Sonkamester személyesen igyekezett menteni a helyzetet, szorgalmasan hozva fennséges sonkaszeleteit és őszintén fogadva a hálás női öleléseket.

A január hátralévő részére javaslom várjuk mindenhol a pálinkás köszöntőket és összehasonlításokat, próbáljuk érteni, hogy a (remélhetőleg) színtiszta alapanyagok, hogyan törnek felszínre az agyat és egyéb szerveket kiégető alkoholtartalomban, a titok nyitja a kifinomultság (vagy annak megjátszása) és sok-sok gyakorlás.