A Boook kiadó Mesék a konyhából című új könyvének jóvoltából megoldódik gyermekkorom két legnagyobb dilemmája: mi a franc az a tarhonya, illetve, hogy kell érteni azt, hogy pongyolában sült zöldség? (Az én koromban ugyan "alma pongyolában" formában létezett ez a fogalom, de azt pont ugyanúgy nem értettem.)
A felelős szülőknek tehát érdemes beszerezniük ezt a könyvet, hiszen kinek jó az, ha úgy nő fel a gyermeke, hogy nincs tisztában a tarhonya eredetével.
Ezért aztán kedves gyerekek mi felnőttek szeretnénk mindannyian, ha "boldogan főzőcskéző" felnőttekké válnátok. Az "öreg konyhaszekrény csorba sarkán innen, a frissen faragott krumplihéj-buckákon túl" megmutatják Nektek a sok-sok titkot. Például megtanulhatjátok, hogyan készül a "gyümölcssaláta mézzel és dióval", na kitaláljátok mi kell bele? Hát persze, hogy gyümölcs, méz és dió.
És, ahogy a bevezetőben ígértem megtudhatjátok, hol terem a tarhonya. Na jó, lelövöm a poént, ha valakinek nincs kedve végigolvasni, nehogy tévhitben maradjon: sehol, az csak egy tésztaféle.
A könyvben nincsenek nyakatekert, bonyolult receptek, csak egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek játékos, szórakoztató formában.
A könyv kétségtelen haszna, hogy eloszlatja azokat a félreértéseket, amelyeknek némelyike még akár felnőtt korban is kísérthet bennünket. Valljuk be magunknak szép csendben: mikor döbbentünk rá arra, hogy a tarhonya nem egy gabonaféle? Elhittük-e azt, hogy a tóban látható halakat viszontláthatjuk a tányérunkon? Na jó, mi még elhittük, de a mai gyerekek lehet, hogy már nem hinnék el, hogy az a téglatest tényleg a tóban úszkált valaha. Miért volt sokaknak olyan félelmetes a spenót, amikor az egy finom étel is lehet? Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Elárulom erre a könyvben sem kapunk sajnos választ.
Az ételek körüli ősi zavarnak most véget vethetünk ezzel a könyvvel. A mi gyermekeink bizony tisztában lesznek az alapkérdésekkel, még azt is megtudják a könyvből, hogy mi az, hogy pangasiusfilé.
Sőt jól megtréfálhatjuk őket, ahogy lelkesen olvassák fel nekünk a receptet és, amikor már szinte magabiztos fölénnyel diktálják a sok megismert zöldséget és gyümölcsöt, biztosan elakadnak majd az "aquadella" olvasásánál és akkor visszanyerjük tarhonyacsorbította tekintélyünket.
El tudják képzelni milyen önfeledt pillanatokat élhetünk át, ahogy versenyzünk ki fut el hamarabb a kifröccsenő olaj elől?
Most már csak ennyit kívánok mindenkinek: "Itt a csákány, itt a lapát, jó szerencsét, jó tarhonyát".
Boook Kiadó: Hécz Attila - Bereznay Tamás - Csikós Viktória: Mesék a konyhából
Utolsó kommentek