Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

  • magyar bucó: "gluténmentes kukoricaszesz" És még laktózmentes is. Meg nyomokban sem tartalmaz mustárt, zellert,... (2020.12.10. 10:53) Opera est
  • Étteremkritikus: Én azt hittem, hogy vidéken is csak júniustól engedélyezett a lagzi. Mondjuk azt megnézném, amikor... (2020.05.18. 18:53) Induljon a lagzi szezon!
  • bati67: Volt régebben Szegeden egy vegetáriánus étterem... még mindig emlékszem a "Ganapati Kedvencé"-re (... (2019.12.09. 15:33) A Buddha-tálak meséje
  • Attilajukkaja: @gbsz: A lényeg, hogy minden infót megtaláltál! :o) (2019.06.24. 20:03) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • gbsz: az elkerülte a figyelmem :-( Köszönöm! (2019.06.24. 19:48) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • Utolsó 20

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Óda a malachoz - A mangalica

2012.11.23. 22:08 stillman

Amikor egy szakácskönyvet a kezembe veszek, először szépen megvizsgálom kívülről. Szemügyre veszem a borítóját, a hátlapját, elolvasom mit írnak összefoglalásként, mit tartottak fontosak közölni róla gyorsan és röviden, úgy, hogy megvegyék az olvasók. Mondhatjuk úgyis, hogy megadom a módját.

amangalica_boook.jpg

A Boook Kiadó legújabb szakácskönyve meg is érdemli ezt a bánásmódot. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ez már a sokadik ilyen magas színvonalú szakácskönyvük, egyszerűen nem hibáznak. Nem találok semmi kivetnivalót rajta. Tény, hogy annak idején az Ernyei díszletet kicsit sokalltam, azóta elismerem annak is megvolt a szerepe.

Mielőtt ömlengő méltatásba kezdenék, ami lássuk be tőlem idegen, hangolódjunk rá együtt a könyvre. Szóval kinyitom szépen, és ahogy egy színpadi függönyt húznak szét, fokozatosan (még a borító belső oldalának színe is olyan - bár szerintem inkább a mangalicahús színét akarták itt inkább visszaidézni, nem holmi piros bársony függöny színt) hangolódom rá a könyv tartalmára egészen a bevezetőig, ahol a mangalica megható történetét olvashatjuk, majd a húsok osztályozásáról kapunk egy áttekinthető képet.

Mint egy cápa, amikor vért lát, borul a fokozatossági rendszerem, akarom látni a recepteket: hirtelen kinyitom középen majd a végén, nézegetem mindegyiket alaposan. A könyv 23 "elismert" szakács receptjét tartalmazza, a mangalicán keresztüli önmegvalósítás különböző módjainak lehetünk szemtanúi.

Sokan biztosan úgy forgatnak egy szakácskönyvet, hogy a receptet is gyakorlati szemmel nézik, ezt megcsinálom, ezt később, ezt soha, na ezt most azonnal bejelölöm, stb. én nem kifejezetten így nézem, ezért például egy idő után perverz kíváncsisággal lesem az egyre extrémebb kreációkat.

Túlteszem magam a Mangalicanyelv-lasagne fekete tejföllel és cukkinivel (Sárközi Ákos, Borkonyha) látványán, én szeretem a fekete-fehér kockás stílust, bár ételen még nem nagyon találkoztam vele, és kérem a lasagne szó nehogy szó szerint vegyék! A "csirkekrém" (csirkemell tejszínnel krémesre keverve) és a mangalicanyelv nagy találkozása ölt testet lasagne-ként. A fekete-fehér tejföl kockák felhelyezéséhez sok sikert kívánok azoknak az önmegvalósító háziasszonyoknak/uraknak, akik férjük-nejük tizedik "micsináááálsz ennyiideig?" kérdésére majd megválaszolják semleges hangon: "rakosgatom a fekete és fehér tejföl kockákat, most mit türelmetlenkedsz?".

Szóval oda-vissza nézegettem a recepteket, egyre ösztönösebb mozdulatokkal, elveszett menet közben a megfontolt könyvforgató arckifejezés, tulajdonképpen visszafelé kezdtem el nézegetni a könyvet. Eljutottam egy meglehetősen érdekes receptig, amelynek első lépése: "a paprikák bőrét, magházát, ereit eltávolítjuk, majd színenként összeturmixoljuk őket, és finom szűrőn lecsöpögtetjük a levüket". Köszi, akkor a hétvégére már nem szervezek más programot. Hirtelen az összetevőkre pillantva - egyfajta, na mi minden van még ebben a receptben érdeklődéssel (mint amikor egy krimiben gyorsan megnézzük ki a gyilkos) - megláttam, hogy többek között kell hozzá például pezsgő ecet meg furikake, valamint napraforgócsíra... Ekkor kikívánkozott belőlem: "ki ezazőőőrült?" enyhén hisztérikus kérdés, miközben megjelent előttem a kép, ahogy a Lehel csarnokban mondom kimért hangon: "és akkor még 10 gramm furikakét legyen szíves, köszönöm". Gyorsan előrelapoztam és hirtelen ki néz vissza szemtelenül, cinkosan vigyorogva? Hát, az első számú kedvencem: Takács Lajos. A recept neve pedig: Töltött paprikák frissítőkkel. Úgyhogy innentől kezdve számomra nem kérdés, hogy egy szép napon színenként fogom a paprikákat turmixolni és a furikake japán fűszerkeverék a sóval egyenrangú helyen fog a polcomon virítani.

Hasonlóan vegyes élményt jelentett Pethő Balázs (Csalogány 26) Préselt mangalicaorr-terrine házi kovászolt uborkával receptje, amelynek összetevői között szerepel a "15 darab mangalicaorr". Mivel már viszonylag fáradtan olvasgattam a könyvet, hirtelen elém került 15 darab orrnélküli mangalica, szomorúan, bánatosan, persze, jó, hogy megmentettetek, de azért ne haragudjon a világ...

Külön öröm számomra, hogy nagy kedvenceim a Rosinante Étterem séfje, Gál Zsolt is helyet kapott a könyvben, és hát Bereznai Tamás jelenlétén már meg se lepődünk, el is várjuk.

Már most látom, hogy 22 séfet megbántok, amit nem is tudok elképzelni (hát még ők), hogy fognak kiheverni, az én ízlésemhez mindenesetre Sovák Zoltán (Walter Vendéglő) receptjei állnak a legközelebb: Mangalicapástétom kétféleképpen, Zablisztes bundában sült papszelet vargányával és karalábéduóval (ettől a szótól önmagában elérzékenyültem) Rozmaringos mangalicaszűz sült céklával, zöldborsós árparizottóval.

Végül idézet a könyv bevezetőjéből, amelynek köszönhetően végképp a szívembe lopta magát a téma:

"Csak figyeltük az utolsó mangalicakocákat. Ők - mit sem sejtve a fajtájukat fenyegető végveszélyről - boldogan turkáltak nagy, földes karámjukban, elégedetten heverésztek a sárban. Ahogy néztük szőrös, kövér, hengeres, rövid testüket, ringó, laza szalonnaszoknyával fedett sonkáikat, és ahogy ránk néztek a szőrös fülük alól kikacsintva, egyszerűen elvesztünk. Szerelem volt első látásra."

mangalica.jpg

A tényszerűség kedvéért pedig következzék informatív összefoglaló a könyvről:

A mangalica, a világhírű magyar fajta története, a legjobb magyar séfek receptjeivel

Őshonos disznófajtánk, a mangalica talán soha nem örvendett akkora népszerűségnek, mint manapság – és még soha nem íródott róla szakácskönyv.  A mangalica egy zsírban gazdag és rendkívül finom ízű húst adó, Magyarországon őshonos sertésfajta, mely hosszú ideig tartó, méltatlan mellőzöttség után néhány éve újra a figyelem középpontjába került: Japántól az Egyesült Államokig mindenütt rajonganak érte a mesterszakácsok. Mindezek ellenére a mangalica még mindig kevéssé ismert hazánkban. Ezen kíván változtatni ez a különleges szakácskönyv, melyben 23 elismert magyar szakács mutatja be egy-egy ételsoron keresztül, hogy őt milyen, otthon is elkészíthető fogások megalkotására ihlette a mangalica.

A Boook Kiadó által most megjelentetett könyvben olyan elismert séfek készítettek kizárólag a könyv számára három-három fogást, mint Jahni László (Kistücsök), Bíró Lajos (Bock), Bicsár Attila (Alabárdos), Pethő Balázs (Csalogány26), Takács Lajos (Olimpia), Bereznay Tamás (Pesti Disznó), Sárközi Ákos (Borkonyha), Litauszki Zsolt (21 Magyar Vendéglő), Várvizi Péter (Astoria – Mirror), Ruprecht László (Manga – Hernyák Birtok) – és még sokan mások.
A kötet október 15-től kapható a Líra, Libri, Alexandra, Tesco, Auchan, Bookline hálózatában.
Fogyasztói ár: 5490 Ft

1 komment

Címkék: vélemény könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr954921237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lokodi 2012.11.23. 23:09:14

Már szemez vele a Jézuska.

süti beállítások módosítása