Macaron. Az meg mi? 2 évvel ezelőtt talán ez volt a leggyakoribb reakció.
Valami megváltozott, mert a macaront, bár nem vette át a Dobos torta helyét a cukrászdák hűtőpultjaiban, egyre többen ismerik, legalábbis hallottak róla.
Persze ne kergessünk ábrándokat az ország jelentős részének valószínűleg továbbra is a makaróni ugrik be, csak biztos leharapták a szó végét.
2012 márciusában az első „Macaron Nap” egy apró eseménynek indult, de fergeteges tömegrendezvénnyé alakult, ahol egymást taposva vásárolták fel az emberek az összes aznap kapható macaront. Mitagadás felemás érzések maradtak a látogatókban, nagy volt a tömeg, volt, aki be se jutott, nem volt a rendezvény profinak mondható. Nem is annak indult, alternatív megközelítésből, amatőrök egy spontán ötlettől vezérelt delikát cukrász eseménynek szánták, nem volt profi szervezőgárda, sem átgondolt infrastruktúra az esemény mögött.
Érdekes jelenség, hogy egy süteményt tulajdonképpen egy rendezvény tesz felkapottá és emiatt kezdik el tömegek keresni a cukrászdákban. Márpedig ez történt 2012-ben, miután az magyarországi Macaron Nap után.
Azóta sokan próbálják megfejteni a titkot, miért olyan népszerű ez? Miért szeretik annyira az emberek? Mi ez az őrület, szenvedély, amit kivált? Hogyan éri el egy cukros kis izé, hogy tinilányok, érett nők (és persze férfiak) visítozzanak boldogan felette és fényképek ezreit készítsék róla, blogposztok százezrei szülessenek világszerte, az elhivatott cukrászok pedig éjszakákba nyúlóan kísérletezzenek újabb és újabb ízekkel, mint valami tudósok vagy művészek (biztos mert azok is).
Hogy van ez, hogy harmadik éve tömegek rohamozzák meg a Macaron Nap helyszínét és belépőjegyre, valamint a macaron olcsónak nem mondható árára való tekintet nélkül elhordanak többtízezer macaront, mindeközben boldogan és elégedetten mosolyognak és úgy várják a rendezvényt, mint egy ünnepet?
Próbáljuk megfejteni a titkot, de talán ez egy olyan recept, amit semmilyen igazán sikeres produkció esetében sem tudtak kideríteni vagy akár reprodukálni. Miért őrül meg hirtelen mindenki a Gagnam Style slágerért, hogy lehet az, hogy többszázmillióan töltik le, ennél már sokkal jobb számok és videóklipek is születtek. Nem értjük, és ami a legbosszantóbb: magával ragad még bennünket is.
Persze lehet az ellentáborba is gyorsan átsorolni ki-ki vérmérséklete és életfilozófiája szerint. A mindig kritikus, divathullámokat automatikusan elutasító, enyhén frusztrált réteg elkezdi a csakazértsem ellenkampánytt: "mi ebben a jó?" "úristen, de idegesítő ez a felhajtás!" "túl édes, ehetetlen, mit vannak úgy oda egy habcsókért". Minél nagyobb hangon kántálják, annál inkább érdemes mögé nézni, vajon valójában mi zavarhatja őket ennyire? Például, hogy nem ők találták ki? Vagy nem ők profitálnak belőle? Meg amúgy is, ők miért maradtak ki az elején?
A Macaron Napnak mindenki örül. Na jó, majdnem mindenki, mert felmerül itt néhány újabb kényes kérdés. Nem egy olcsó édességről beszélünk: általában 300 forint körül van egy darab, ami úgy nagyjából 3 cm átmérőjű. Magyarországon, ahol alapvetően az ételek mérete mindig is egy fontos szempont volt ez egy elég frusztráló tény, ha nem kilóra adják az ilyen típusú terméket, akkor azt könnyen sorolja az átlagember a „lehúzás” kategóriába. Nehéz elmagyarázni, hogy ez egy egyedi termék, hogy mindig újító gondolkodás, az átlagnál nehezebb, nagyobb odafigyelést igénylő technológia, szakmai alázat és alapanyag tisztelet áll a nap végén előttünk díszelgő 3 centiméteres 2 félből összetapasztott korong mögött. Gondoljuk csak át még egyszer: ezek nem annyira elterjedt gondolkodásmódok errefelé, hogyan is érthetnék meg könnyen?
A macaron egy titok. Ahogy a sikeres műalkotások is. Bekattan valami, összeáll, megtetszik, rajongani lehet érte. Meg persze utálni. A macaront kevesen utálják, van benne valami ellenállhatatlanul szerethető. Egyedül az az utálatos, hogy nem tudjuk megfejteni és főleg reprodukálni sikerének titkát. Pedig már többen megírták, hogy "nem menő", de valahogy nem akarja ezt a macaron tudomásul venni.
Kérdés még, hogy meddig tart? Meddig lehet zsúfolásig telt Macaron Napot tartani? Tényleg csak egy divathullámról beszélünk, vagy egyszerűen az történt, hogy bekerült – mégpedig elsöprő erővel – a köztudatba és a népszerűsége töretlen lesz, újabb és újabb önkifejezési formává válik, egy névjeggyé, amit a profi cukrászok minden évben mindig máshogy akarnak majd megmutatni. Párizsban és New Yorkban mindenesetre nem úgy tűnik, hogy alábbhagyott volna a lelkesedés. Persze mondhatjuk, hogy ott máshogy gondolkodnak az emberek.
Újítók azonban mindig lesznek és érdemes őket követni, az ellenállók és kritikusok is mindig kellenek, hiszen anélkül meg túl könnyen menne és akkor mindenki újítani akarna.
Az pedig milyen unalmas lenne már, nem?
Minden a magyar Macaron Napról itt.
Utolsó kommentek