Amikor megérkezett hozzám a kezdőknek szánt hatalmas, amúgy 1 napos léböjtkúra csomag először nem hittem a szememnek. Ez most egy hétre van, vagy 3 napra, vagy mi? 6 darab hatalmas, na jó félliteres flakon benne színes zöldség vagy gyümölcs és egyéb levek. Azon túl, hogy a csomag színes, nagyon jól néz ki, jó a design, és nagyon tartalmasnak is tűnik - nem értem, hogy miért és hogyan - de valahogy árad belőle a gondoskodás, a figyelmesség és szeretet.
Kezdjük az elején.
JUMP. Most ezt nem arra mondom, hogy belevágok körülményeskedő bevezetés (szokásos) után a léböjtkúra értékelés témába, hanem arra, hogy kibontom NyilasMisi csomagom első darabját. Benne alma, spenót, kiwi, uborka, brokkoli. Khm. Na, szóval nem állítom, hogy minden egyes eleme és úgy együtt az egész borzasztó étvágygerjesztően hatna rám, de én, aki a Taubenkobel 2 Michelin csillagos étterem teljes zöldséglé arzenálját végigittam lévén akkor éppen nem fogyasztottunk alkoholt (nyugi, csak autóvezetés okán, nem, nem én vezettem - nem kell a gúnyos kacaj) szóval én igenis hiszek az érdekes kombinációkban, úgyhogy a kezdeti mérsékelt lelkesedést a kísérletező kedv váltja fel és belekóstolok. Hát egy ízbomba az tény, minden van benne, ősi erő, friss, ropogós zöld élet, azt hiszem ez tényleg kicsit olyan érzés, mintha felébredtem volna a dzsungel mélyén és egy inda segítségével átugranék a következő faágra, így is történik, legyűröm pillanatok alatt a fél liter levet, teljes jóllakottságot érzek, mondjuk reggel nem is kell sokkal több.
Egészen sokáig eszembe se jut semmiféle éhség vagy evésigény, de aztán egyszercsak úgy érzem most már ennél üresebb nem is lehetne a gyomrom. Még akkor se, ha nem ettem volna, ittam volna semmit előtte, hát még egy ilyen spenót ugrókötéllel.
Jöhet a következő. DANCE. Alma, ananász, menta, citrom. Én nem tudom, hogy vannak vele, de engem ezek a nevek már eleve feldobnak. Szóval táncra kér a következő szép sárga koktélos flakonom, beadom a derekam, meghajolok és megkóstolom, megkönnyebbülök, hogy ebben nincsenek komolykodó zöldségszereplők, ezek a sárga összetevők nekem most pont jók, inspirál, rendkívül finom - hamar túlvagyok rajta. És már megint órákig se szomjas, se éhes nem vagyok - ez egyszerűen hihetetlen. Valahogy olyan teljessséget érzek és mégis nagyon könnyű minden.
Tulajdonképpen kicsit túl soká jut eszembe, hogy akkor most ebédidő jön, szóval jöhet az egyik főszereplő: PLAY. Igen, ez egy kicsit munkásabb lesz: római saláta, alma, zeller, uborka, menta, kelkáposzta, jajj. Őszintén szólva ennek a fogásnak rendkívül nehezen állok neki, nevetnek is körülöttem, olyan másfél órán keresztül játszom a zöldes lével mire nekiállok. Viszont a zeller olyan hatást ad, mintha most tényleg ebédelnék, egy finom levest, egy nyári könnyű salátát - úgyhogy végül araszolva, de végigjátszom ezt a szettet is.
Mondanom sem kell, hogy a következő SMILE etűdöt újra könnyen játszom végig: narancs, alma, ananász, kurkuma, répa - ízre fantasztikus, könnyed, játékos, tényleg csak egy kellemes kis érzés és már újra fedezve van mindenféle étel és italigénye az embernek újabb órákra.
Ez a fantasztikus ebben az egész sorozatban, hogy egész nap, mindvégig ismétlem teljességet érzek, egyszerűen semmi hiányérzet nincs bennem: szomjas sem vagyok és éhes sem. Bevallom csináltam én már végig gyümölcsnapokat, léböjtkúrákat, mindent, az egyiknek például Spanyolországban az lett a vége, hogy délután felé elkezdtem hányni (elnézést), de aztán hamar rájöttem, hogy arrafelé olyan elképesztő vegyszermennyiséget fogyaszthattam el az úgynevezett "gyümölcsökkel" együtt, amellyel csoda, hogy egyáltalán túléltem, egyfajta másnaposságot éreztem akkor, borzasztó volt. Szóval szenvedtem éppen eleget a témában.
Persze nem kellenek a nagy szavak, nem kell a nagy rákészülés és elhatározás, egyszerűen csak bele kell vágni, olyan mértékű luxust, belső kényeztetést ad a szervezetnek és az emésztőrendszernek, amelyet mindenki megérdemel és meg kell, hogy tudjon engedni magának.
Még hátravan két fogás, utolsó előtti: LOVE. Szerintem ez nagyon okos, így a vége előtt ilyen érzelmekkel segíteni a böjtölő önkéntest. Bár megint kicsit nehezen gyűröm le, sajnos azon borzasztó ízlésű, beszűkült hülyékhez tartozom, akik valamiért nem igazán kedvelik a nyers céklalé ízét - nem tehetek róla, ahogy sok ehhez hasonló, génjeimbe tagozódott ízlésbeli korlátoltságomról sem. A zeller sem könnyít a helyzeten, de az erőteljes (és szerencsére imádott) gyömbér már igen.
Az utolsó kisebb flakont vártam a legjobban: HUG. Kesutej, vanília, fahéj. Egy kedves mackó képében kíván jóéjt az egészség és a kedvesség.
Nem igazán szoktam és nem is szeretek így ömlengeni valamiről (továbbá, mint tudjuk nem is áll valami jól), de szerintem ez az egész összeállítás zseniális. Luxus persze, de most komolyan, ennyit nem érdemelhetünk meg? Akkor adjuk ajándékba, de csak annak, akit tényleg nagyon szeretünk.
További információ, ár és rendelés
Utolsó kommentek