Nemrég az egyik Károly körúti étterem ajtaján azt láttam: Palacsinta fesztivál. Az esemény azt takarta, hogy aznap 1700 forintért vehettél lekváros, vagy túrós vagy bármilyen más palacsintát, talán kettőt is, nyilván kaptál hozzá szép tányért meg tejszínhabot vagy mentalevelet, pirosbogyós gyümölcsöt, esetleg csokiöntetet, szóval feltételezem készítettek egy magas áron eladható tányér desszertet és kiírták a hívószavakat.
Van még fánk fesztivál, mangalica fesztivál, vegán fesztivál, húsvéti vásár töltött kürtőskaláccsal, csokiszökőkút hegyek, lángosok, mindenféle magyar ember által soha nem látott kreálmány eladva tradicionális, de mégis innovatív kézműves street foodként, a vegán fesztiválokon pedig, mint tudjuk a legnagyobb sor a hamburgeresnél áll, elvégre a vegánok is jogosultak a junk food feelingre, a húsízre hajazó street kajákra.
Na, de mi ezeknek az értelme?
Elsősorban annyi, hogy ott a helyszínen eladjanak az árusok rendkívüli mennyiséget, továbbá éberen és szinten tartsák magukat a zsannamannán túl is, muszáj a trendekhez felzárkózni, megtalálni a legfrissebb, legvonzóbb hívószavakat, az eladhatóság jelzőit, az aranytojást tojó tyúkot.
Azt hinnénk az egészséges, öko, lokális, farm jelzők is ide tartoznak már végre, de nem, még nem, öt-tíz év után sem tudott begyűrűzni a dolog, biztos mert drága. A Vásárcsarnokban például körberöhögnek, de minimum nagyon hülyének néznek, ha nullás tojást kérsz.
Honnan tudjuk mégis melyik a helyes út? Mondjuk az olyan zöldség, ami nincs szétvegyszerezve, vagy netán, amelyik nem génkezelt? Sokan már vitatkoznának ezekkel az állításokkal. Annak az állatnak a húsa, amelyiket tisztességesen tartottak? Talán. Magyarországon ez azonban nem érdekel senkit, illetve csak nagyon szűk réteget, legyen olcsó a tálcás csirke, jó napot.
Addig is marad a csokiszökőkút, abból nagy baj nem lehet, az ipari giccs-hulladék mindig kell.
Éljenek a gasztro fesztiválok tehát, kolbász mindig lesz!
Utolsó kommentek