Tegnap egyre növekvő iszonyattal olvastam az utóbbi idők egyik legprimitívebben megfogalmazott gasztro sajtóhírét.
Az ország gasztronómiai fejlődését újra feneketlen gödörbe taszító, benkelacibácsi-keresztpanírral szegélyezett startmezőre visszaküldő "szakácsverseny" ismertetése következik.
Az (igen, jól értik) oldalasmagazin.hu oldalon megjelent cikk már címében megadja az alaphangot az ezután következő értelmetlen tartalom-áradatnak:
"Az ajkai Mangó étteremben született Magyarország étele 2018-ban".
A magyartalan címet további bevezető zagyvalék követi:
"Az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete 2018. május 26-án a Budapesti Gazdasági Egyetem tankonyháján első alkalommal, de hagyományteremtő szándékkal rendezte meg Magyarország étele 2018. elnevezésű, élőmunkás, melegkonyhai szakácsversenyét, melynek fővédnökségét Dr. Rétvári Bence az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára vállalta magára."
Vállalta magára?
Mondanám, hogy az egészet leginkább egy kisiskolás fogalmazás leckestílusában írták, de ez sajnos nem adja át a lényeget. Emlékszem, amikor kezdő köztisztviselő (mert az is voltam) koromban elkezdtem befogadni a Feljegyzés és a Jelentés fogalmazványok stílusát, eleinte darabosan és esetlenül, majd egyre inkább elkaptam a ritmust, és hivatalos leveleim sokszor egészen dallamosra sikerültek, olyannyira, hogy államtitkárok, stratégiai igazgatók fordultak hozzám, ugyan öntsem már szavakba a miniszter úr felé, amit ők amúgy közgazdászként képtelenek lennének megfogalmazni.
Annak, aki ezt a förmedvényt írta, úgy látszik nem sikerült egyről a kettőre jutnia.
A cikkben végülis a nyelvi forma végtelen sötétsége sokáig győzedelmeskedik és felszínen tart, fokozatosan azonban teret kap a cikk tartalma is "12 csapat mérte össze tudását és gondoskodott a versenyélményről, amely verseny a szervezők reményei szerint az éttermi kultúra továbbfejlesztése és a minőségi gasztronómia első állomása lehet".
Innentől kezdve baltával próbálják bevésni az üzenetet:
"minőségi gasztronómia első állomása"
Tessék?
Egy újabb nyelvi szörnyszülött-halmaz, az identitástudatról és a hagyományokról, mindezt úgy, hogy a magyar nyelv alapjait sem ismeri ez a szerencsétlen, aki ezt az egész sártengert az oldalas magazin hasábjaira öntötte:
"A sajtótájékoztatón kiderült, a versennyel egy hatalmas presztízsű, hazai szakácsverseny életre hívása volt a cél, melynek során kiváló szakácsok prezentálásában olyan új ételek születtek, melyben a vidék és a hazai termelés is visszaköszönt. Ezen felül pedig az identitástudat erősítése és a hagyományok átmentése is a céljaik között szerepelt."
A vidék és a hazai termelés is visszaköszönt.
He?
Ha Magyarország bármit is elért az elmúlt időszakban, az leginkább a gasztronómiai fejlődés volt, a nívós versenyeken, pl. Bocuse d'Or való szereplések, rendezvények stb. és ezek tényleg leírják ezt a migránsparanoia elmebajhoz is felérő hazugsághalmazt:
"Meggyőződésünk, hogy az elmúlt időszakban a magyar konyha méltatlanul került a háttérbe és ennek következményeként legalább hatvan éve nem is nagyon születtek olyan új ételek, amiket a szakma elterjeszthetett volna a melegkonyhás egységek kínálatában, hogy ezáltal beépüljenek a köztudatba és a gasztrokultúránkba."
Kelemen Helmut, alelnök, Étrend Egyesület említése ezen a ponton felébreszti a gyanút, hogy valójában egy Hírcsárda-posztnak ültünk fel és hittük igazinak, de nem, mert folytatódik...
Az ételt megalkotó csapat neve a „Mintha anyám főztje volna” volt, az étel pedig a „Belfegor” fantázianevet kapta.
Figyelem, ma már nem kell ebédre költeni, ha ezt a sort elolvasod:
"makói hagymás velővel töltött, paprikamártásos szűzlabda, hajdina ropogóssal"
Szegény Benke Laci bácsi, átvették a stafétabotot végérvényesen tőle is, mi több, kikapták, magukhoz kaparintották erőszakkal,
a paprikamártásos szűzlabda
lett Magyarország gasztronómiai jelképe ismét, Széll Tamás és társai, Molnár B. menjenek hátra kacsát bontani a hülye sok michelin-csillagos éttermek mögötti kulipintyókba, megérkezett a
gulyáságyú
és
disznóságok evolúciója huszárosan
és ami nagyon fontos, mindezt
hagyományteremtő szándékkal!
De nincs vége, folytatják a nyelvi erőszaktételt, a nem kívánt behatolást most már mindegyik testrészünkbe, fejünkbe, fülünkbe, gyomrunkba, és még sok egyéb helyre:
"várják azon szállodák és vendéglátóipari egységek jelentkezését, akik a projektbe való csatlakozással plusz forgalmat generálnának. Ugyanis a győztes ételt igyekeznek a melegkonyhás egységekben elterjeszteni, akiknek ehhez szerződésben kell vállalniuk a részvétel feltételeit. Ilyen feltétel, hogy minden résztvevő egységben kínált Magyarország étele ellenőrzésre kerül, amivel a minőség hosszú távú fenntartása a cél."
Ja, és kérném szépen, ha ez még nem volt elég:
"Magyarországon először minden adag étel egy kis zászlócskával kerül majd felszolgálásra", de ami még sokkal fontosabb minden magyar embernek: "A fogyasztóknak az étel árán felül a zászlóért fizetni nem kell."
Nem kell fizetni a zászlóért!
Már megérte!
Nagyon szépen kérek mindenkit, a következő néhány sor előtt hajtson fel egy kis pálinkát, vagy, bár illegális, tudom, és én például soha nem tennénk ilyet, de szívjon el egy jointot, szóval tényleg nem szoktam ilyet javasolni, de most szükség lesz rá:
Tehát akkor kezdjük...
Én szóltam.
A döntőbe jutott ételek fantázianevei <ábécé sorrendben> a következők:
>> A Rónasági Vénusz!
>> Álmos bárányka
>> Bece-neve: pörkölt
>> Belfegor
>> Botond triós
>> Disznóságok evolúciója “Huszárosan”
>> Györök gyöngye
>> Herbária Hungarikum Riserva
>> Mangalicaszűz Árpád-házi módra
>> Nyárikonyha Kiss gyöngye
>> Sertéstál
>> Siófoki fordított Csülök.
Köszönjük, hogy ismét tudjuk hol élünk.
Utolsó kommentek