Eleve számomra igen magas labda volt a cím, amivel útjára indította legújabb gasztronómai talkshowját a Piqniq Budapest: "Húsevők vs vegánok", azzal a kiegészítéssel, hogy "a gasztronómia üzlet, nem háború" - és talán már érzi is a kedves olvasó, hogy ez utóbbihoz máris lenne egy két szavam, sőt van is:

Még, hogy nem háború? - kacagok fel, a kávét toronymagas tejhabbal fogyasztó fanatikusok és az index trollok által rendszeresen üldözötten.. én, aki évekig úgy jártam mindenhová, hogy az emberek furmintos pohárral a kezükben üdvözöltek előre gúnyosan, valamint az újlipótvárosi kávézóktól a szentendrei csülökbisztrókig a konyhák hátsó falain Wanted Dead or Alive plakátokon található az arcképem. Na ugyanilyen végtelen harcaim folynak/folytak a vegán hadsereggel is.

Bár én a nép gasztronómiai edukációs lehetőségeiben kevésbé hiszek, és a beszélgetés is nyugodtan lehetett volna kicsit élesebb, alapvetően sikerült igen tartalmas, kifejezetten békés vizeken maradva megtárgyalni a vegán életforma kihívásait, nehézségeit, közhelyektől szinte mentesen, jó szereplőkkel, értelmes megközelítésekkel.

Bede Anna, - a vegasztromania blog szerzője, aki mint megtudtuk semi-vegetáriánus, azaz ha jól értem néha azért eszik húst, mármint csirkét vagy halat, nekem például nagyon tetszett, hogy nem harcos amazonként érkezett, hanem elmondta, hogy ő amúgy köretekkel is tök jól elvan, ha más nincs épp az adott étteremben. Bár azt hiszem az aktív vegánok nem igazán találják meg lelki békéjüket a folyamatos törtkrumpli-párolt rizs kombinációban, de ez talán érthető, lehet, hogy nekem is ölni támadna kedvem, ha így be lennék szorítva, persze csak embert, nem állatot. 

Anna elmondta még, ami szintén nagyon tetszett, hogy ha egy étterem képtelen rájönni milyen érdekes fogást kreálhatna zöldségből, akkor neadjisten együttműködésekben is megpróbálhat gondolkodni, itt van például ő, egy remek tanácsadó ilyen esetekre, de vannak mások is, nem szégyen hozzájuk fordulni.

Szűcs Ádám - az Egy nap a városban szerzőjének véleménye kevésbé volt markáns, viszont annál szórakoztatóbb és lazább stílusban tudta elmondani, szerintem az a rózsaszín fotel, amiben ő ült sokkal kellemesebb közeg volt, mint az a másik szék, mint amin pl. a leginkább feszengő moderátor, na szóval, ha valaki véleményvezér ebben az országban, akkor Ádám az, úgyhogy az ő szavai fontosak, ha valahol lesz jó zöldséges étel, akkor ő szívesen ír majd róla.

A legértelmesebb és legjobb gondolatokat meglepetésemre Antalóczy György - a Flow Specialty Coffee Bar & Bistro tulajdonosa mondta, ami nagyon tetszett, hogy kifejezetten távol áll tőle a vegán harc és igehirdetés, pedig érződik, hogy komolyan veszi ezt az életformát. Csak azért írom, hogy meglepetésemre, mert azt gondolná az ember, hogy egy full vegán étterem vezetője azért igenis erőteljes gondolatokat fog megfogalmazni, de nem, a békés együttélést hirdeti Gyuri is.

Szatmári "Főzelékes" Feri - a Feri, a főzelékes blog és két szakácskönyv írója, aki viszont a gyakorlat szintjén szerintem a legtöbbet teszi a témában, legalábbis számomra, ugyanis imádom a receptjeit és szinte egy szakácskönyv sincs, amiből ennyi mindent megfőztem már, kreatív, ötletes, és nagyszerű, Feri is jókat mondott egyébként, csak kicsit zavar, hogy soha sehol nem ismer meg és nem is köszön, pedig már vagy háromszor bemutatkoztunk egymásnak. Mindegy, az ego lehúzó mélységeire nincs gyógyír (mármint ezt magamra értem).

Ezután jött Forgács Attila - gasztropszichológus előadása, a tituluson nem lepődtem meg, mert hallottam róla korábban, szóval egy fergeteges beszédet hallhattunk, hárompercenként az idő szorításának fojtogató erejét is belefogalmazva a mondandóba, amire az előadás fele el is ment. Szerintem amúgy Attila sokkal jobban tette volna, ha csak úgy beszél arról, ami eszébe jut, ehelyett felvázolta a vegetáriánizmus többezer éves történetét, például tudták, hogy Pithagorasz is vegetáriánius volt? Ja, meg Hitler. Na mindegy.

Viszont rendkívül szórakoztató volt és vicces, ő például akaratán kívül vegetáriánus, mert nem tud megenni semmit, aminek szeme van, ha le van darálva, akkor egy fokkal jobb. Több, mint 1500 féle diéta szerint élnek az emberek, ő ezeket is kutatja, illetve elmondta mennyire meghatározó az ízlés, a képzelt és valós ételérzékenységek hatása, valamint hozott egy kissé zavaros statisztikát arról, hogy a vegetáriánusok négy évvel tovább élnek, de aztán maga is belátta, hogy ez nem biztos.

A rendezők valamiért úgy döntöttek, hogy nem lesz szünet, úgyhogy haladtunk tovább a vegán vs. húsevő eszmecsere maratonban előre, szorongattuk a Piqniq-labeled vizeket a Horizont mozi kellemes aurájában, jött a következő csapat beszélgetni:

Saás Petra - a Fruccola tulajdonosa, kissé fásultan számolt be a jó minőségű zöldségért folytatott küzdelmekről és az ország szomorú helyzetéről, meg arról, hogy hiába minden, meg ez amúgy is a főváros problémája, vidéken az van, amihez hozzájutnak, ami nem sok.

Papp Péter - a Las Vegan's étteremlánc tulajdonosa és a Vegan Garden alapítója bocsánatkérően bejelentette, hogy nyilik még két vegán hamburgerező, ja mert úgy tűnik a Gasztrobizarr (azaz mi) sikeresen terjesztjük az igét, hogy ha nem eszel húst ne is akarjál kolbászt, hotdogot, hamburgert enni, nyiss az univerzum színes virágos-zöldséges kertje felé, a hamburgert hagyd meg a bolygóromboló húsevőknek, de talán nincs is igazam, mert ez a szimpatikus fiatalember meg azért él és alkot, hogy a vegánok is tudjanak hamburgert enni, akkor meg miért ne.

Pethő Dániel - a Csalogány26 étterem társtulajdonosa, a közvetlen kérés ellenére se bontotta ki a répa-tematikát, de mondott sok más érdekeset. Egy igen tiszteletreméltó, nyugodt erő a zavaros hazai szakácsmezőnyben. 

Az est szellemi fénypontja Várvizi Péter - élelmiszermérnök, a Larus Étterem kreatív séfje volt, amikor megszólalt, áradt belőle a legmagasabb szintű szakértelem, mindez lazán, átélhetően, ő az a szakember, akinek úgy lehet inni a szavait, hogy közben az ember átlényegül és teljesen más színben látja a világot és felvillan a lehetőség, hogy akár egyszer itthon is képesek leszünk nemcsak a huszadrangú takarmánynövényeket igényelni, hanem befogadni, sőt elvárni a jót. Valamint, hogy a tarlórépát igenis meg lehet enni, amennyiben ő kínálja a tányérunkon. 

Konklúzió? Ne ölj. Akár vegán vagy, akár nem. Élj úgy, ahogy akarsz, ne akarj senkit megtéríteni, amit te hiszel, az egy hiedelem, persze attól még higgyél benne, de ne bánts másokat. A zöldség pedig jó dolog, persze csak akkor, ha nem a disznók elől eszed meg. A disznók (bocik, nyuszik, sárgakiscsibék, egyéb aranyos állatok) éljenek sokáig, haljanak meg végelgyengülésben, ahogy például az egyik híres vegetáriánus, csak ő mondjuk kókusz miatt, amelyen kizárólag élt.