Óriási innováció talált el először az online térben, majd ügyesen a fizikai valóságban IS: a modern konzervek világa.

Ki ne szembesülne nap mint nap az utóbbi évtizedekben folyamatosan felmerülő problémával: minden tele van tartósítószerrel, nem tudod mit eszel, nincs időd, nem tudsz tudatosan táplálkozni, mert fogalmad sincs, hogy a marhahús vagy a zöldborsó tartalmazza-e a céljaidnak megfelelő tápanyagokat. Az evés annyi létező és kreált problémát, nehézséget és elviselhetetlen könnyűséget hordoz magában, hogy egyszer el kellett jönnie a terméknek, amely mindenre megoldást ad, a neve nem más, mint: Polcz.

Egészen pontosan szép magyar szóval: Adalékmentesen - még pontosabban: adalekmentesen.hu.

Sokan már tudják, hogy én mennyire kedvelem az ilyen erősen letisztult neveket, úgy értem nem annyira, de tényleg most már igazán továbbléphetnénk, szerintem megtelt az ország az: asztal, tábla, az, mi, kocka, ebéd satöbbi ütős név koncepciókkal. Persze CZ-vel jobb.

Mert ez egy szépen becsomagolt üvegcse, 2 perc alatt kész, rajta van, hogy hány gram szénhidrát, fehérje, zsír, nincs benne az új, szörnyű ellenség, a tejtermék, hozzáadott cukor és a többi. 

Ha a facebookon esetleg visszatart az a-da-lék-men-te-sen remek hívószó, akkor pedig szembejön a menő kávézóban, vagy a G-Robyban, engem végül itt talált el teljesen, fogtam magam és leemeltem a mustáros marhalábszár pakkot, hazavittem rendkívül könnyedén, majd pár nap múlva megettem.

Mi tagadás nem volt nehéz kicsomagolni, ráadásul pontosan tudtam, hogy mennyi tápanyagot viszek a szervezetembe, egész egyszerű volt megmelegíteni, pillanatok alatt kész is volt, csak egy probléma merült fel, az is csak a legvégén: az íze. Menza hangulat, rendkívül gyenge konzerv. Már melegítés közben is jött a sok évtizeddel ezelőtt, evoluciós fejlődésem kezdeti lépeseikor megismert konzerv szag, de aztán ez nem távozott. A marhahús kiszárítva, a zölség pépesre főzve, a szósz pedig egy szürkéssárga massza.

Mondhatjuk, dehát a répát nem lehet nem szarrá főzni, ha ilyen üvegcsébe rakod aztán, a húst nem lehet nem kiszárítani, valamit valamiért. De miért?

Hogy miért próbáltam ki? Azért, mert új. És amúgy meg miért is ne? Azért mert konzerv, miért ne adhatnék egy esélyt neki? Szeretem a saját határaimat feszegetni és szeretek az innovációnak teret adni. 

Viszont most igazán gondolkodóba estem, mi a franc ezen az egészen az innováció? Nem lehet, hogy egész egyszerűen mindennek pont így kéne kinéznie, ráírni pontosan, hogy mit tartalmaz, honnan, és milyen az összetétele? 

Mellékszál a sztoriban, hogy látom az állami tulajdonú kockázati tőketársaság a Hiventures egyik befektetést kapott projektje ez. Az Ötlet, ami megváltja a világot.

Marhalábszár konzerv! De nem akármilyen! Rá van írva, hogy mit tartalmaz! NA? Taps, ováció! Yes! 

Nem a projektet bántom továbbra sem, de most komolyan, ez a cég, mitől startup? Durván berobban és az egész világ PolcZ konzervet követel majd? Vagy, egész egyszerűen ez az a termék koncepció, amit még megértenek a Hiventuresnél? Hát enni mindenki eszik, nem? De. Meg hát látjuk mennyire erősödő trend az, hogy az ember egyre kevésbé eszik birkamódon, amit elé tesznek (kivéve Németh Szilárd pacal reggelijét), és tudni akarja mi van az ételében.

Éljen az ország legprogresszívebb marhalábszárkonzervgyártó startupja, ennél bonyolultabb dolgokat ne is akarjunk senkitől, jó dolog ez a Polcz, megbízom benne, jó tudni, hogy mit eszem, ma még annyi, hogy talán konzultáljanak már egy sort, valami főzéshez értő emberrel is.