Új hívószavak születtek néhány éve a sokszor új erőre kapó, néha megroggyanó, esetenként pedig délibábként csalogató magyar gasztroforradalomban: újhullámos kávézó, barista, speciality kávé. 

Tény, hogy elindult a fokozott érdeklődés az igényes, szakértelemmel készített kávé irányába, egyre többen keresik kisebb-nagyobb befogadási potenciállal és persze inkább kevesebb, mint több hozzáértéssel a már hallott "speciality" kávét.

Lassan az újhullám és a speciality szó hallatán is elkezdi az ember fogni a fejét: jaj, már megint egy kávézó toplista, mindenhol mindig ugyanazok, ennél már csak az a rosszabb, amikor megpróbálnak új helyeket is belerakni a megszokott listákba, akik azonban még sehol nincsenek, próbálnak helytállni az új műfajban, de még náluk nem bír megfelelő tartalommal az a bizonyos "új hullámos" jelző.

Nehéz műfaj, mert ha előre bekategorizálod magad a speciality vonalba, de nem tökéletesen készíted el a kávét, fordítva is elsülhet, ugyanúgy elterjedhet, hogy egy híg, tartalmatlan löttyöt adnak, üres hype az egész, mint, ahogy a rossz kávéról is kezd végre némi fogalmunk kialakulni: a vonatállomáson automatából kitöltött szétégetett, keserű, fekete folyadék (ahogy azt Kis Zoltán barista világbajnok megfogalmazta nagyszerűen: keserű szar), és sajnos az sem kizárt, hogy ilyet nem egy vasútállomáson, hanem egy elegáns "történelmi" kávéházban raknak eléd.

Ennyi bevezető gondolat után szerintem nincs is logikusabb folytatás, mint egy újabb kávézó toplista, pontosabban az én szubjektív, provokatív, némi (sok) modorosságot sem nélkülöző toplistám.

Nézzük először az új esélyeseket, akiktől még várjuk mit mutatnak, utána sorolódhatnak be a nagyok közé:

Cirkusz

Röviden: bizonyításra vár. Hallottunk jót és rosszat is róluk, lehetne jó is, kiváló baristákat szerződtettek innen-onnan, mi kell még. Első alkalommal betérve egy pincében kialakított tornateremben éreztem magam, de lássuk be annak is meg lehet a varázsa, gumi és pvc szag, a falon kissé betorzult perspektívájú "cirkusz életérzést" idéző falfestmény valahogy mégsem hozza a (számomra) jó hangulatot. Ha éppen nem langyosan (kb. hidegen) kapjuk a kávét, akkor jól jártunk, én például nem szeretem a kihűlt vagy eleve nem megfelelő hőmérsékleten készített kávét és természetesen nem a kávé, illetve a szám elégetését javaslom ilyenkor helyette. Biztos rossz napjuk volt, azóta azonban nem sikerült becibálnom más társaságot magammal, biztos félnek a cirkuszi mutatványoktól.

Sock's Café

Ha tudnának kávét főzni, és nem hoznának villát a macaronhoz akár jó is lehetne, amikor én ott jártam, akkor még nem tudtak, igaz többször nem volt kedvem betérni (még). 

Blue Bird (Gozsdu udvar)

Szuper eklektikus belső design, szubjektíve nekem tetszik, a kiszolgálás csapnivaló (amikor én ott voltam), turistákra szakosodott daráló, az "egyszer bejön aztán úgyis elhúz" szemlélet klasszikus példája, de itt is elfér egy "biztos rossz napjuk volt" félmondat, elvégre az internet lehetőségei korlátlanok. A helyszín sarkában megbúvó, hátborzongatóan ordító papagáj külsőre megnyerő, a negyvenedik fülsiketítő károgásnál szívesen bezárnám mellé öt percre az egyik pincért vagy a tulajt, illetve, aki oda száműzte az állatot. Ja, a kávé aztán jó volt, de most egy ideig nincs kedvem visszamenni.

Mad Dog

Már elsőre is nagyon tetszett az eredeti, hangulatos belső tér kialakítása, otthonos, ami nagyon fontos egy jó kávézó esetében. Nekem ennyi elég elsőre, a kávé is finom, ügyesen kiszolgálja a környező irodaházakat a hétköznapokban, egyébként pedig amennyiben utam véletlenül - szerencsétlenségemre - a Róbert Károly körút felé vezetne, itt ki tudom egyenlíteni a sokkoló élményeket.

Nomuri

Újonnan nyitogatja szárnyait a Sas utcai szórakozóhely és design kávézó, a koncepció jó, a baristák szintén már befutott helyekről szerződtetve készen állnak, ígéretes.

Barako Kávéház

Ha érezni akarod, hogy kávét ittál, itt biztos nem fogsz csalódni. A Cink szerény című posztját olvasva: titokban megnyílt Budapest legjobb kávézója, már rohantam is kipróbálni. A kávéjuk ugyan kissé el van égetve és keserű, de nem akarom senki ízlését kritizálni, így is lehet jó. Én például nagyon szeretek ide járni, a Dead Eye (3 espresso shotot tartalmazó) kávéjukat egyelőre még működő létfenntartó ösztöneim miatt kerülöm, de bármikor eljöhet az a szintű dopping igény, hogy erre legyen szükség.

Kontakt store

A Károly körút belső udvarán csendes design kávézóként fogadja a túlárazott designtáskák között üldögélni vágyókat (ezekből amúgy én mindig pont vennék, de mindig egy kicsivel drágább, mint amennyit adnék értük, gondolom sokan vagyunk így ezzel), korrekt volt a kávé (semmi kiugró), viszont az udvar egyik kapujában működik egy ronda ember teleport készülék, mert extrém furcsán, rondán öltöző emberek jöttek csak arra, amikor én ott ültem (magamat is beleértve), lehet, hogy részben ezeket hivatott kiszolgálni a hely.

Lumen kávézó

Némi erőlködéssel és sokadik betérés után már egyre korábban észreveszik az ember jelenlétét, és ha ez megtörténik elképesztően jó kávéhoz jutunk, sőt náluk van élet a rukkolán és a mozzarellán túl is, nagyon jó saláta és szendvicsválaszték áll rendelkezésre. A baristájuk ugyan nem egy tolakodóan barátságos személy, de mint tudjuk a kedves barista ritka, mint a fehér holló, ne is várjunk ilyet, hiszen a jó barista elsősorban kávé geek, a hőmérsékletek, blendek és vízkeménység racionális világában nehezen kap helyet a kiszámíthatatlan kedélyű vendéggel való bájcsevej, örüljünk csendben annak, hogy legalább jó kávét kaptunk, beszélgetni nem itt kell.

És most jöjjenek az igazán "nagyok", akik már évek óta küzdenek, tartják a színvonalat és diktálják a tempót.

Sarki Fűszeres

Hihetetlen, hogy már 5 éve, de a Sarki Fűszeresnek köszönhetően jóideig nem voltam képes sehol máshol kávét inni - (ennek sokan örülhetnek, a Sarki Fűszeres pedig nehéz éveket köszönhet), mindenesetre az igazi úttörőnek elsősorban őket mondanám, akik először raktak az ember elé iható, kiválóan elkészített Caffé Vergnano kávét. Azóta bekerült a speciality is a választékba, illetve már nem Vergnano kávét készítenek, hanem a Carraro sötét és a Luckycap világos pörkölésű kávéját.

Cím: Budapest XIII., Pozsonyi út 53-55.
Kávégép: La Scala, Carmen GL2
Őrlő: Anfim, Super Caimano, Titanium on demamd 2 darab
Kávé: Carraro 80-20 és szezonálisan változó világos pörkölés by Luckycap

Espresso Embassy

Egyik első nagy "teljesen más dimenzió" kávé élményemet köszönhetem nekik, a hely designja első osztályú, pont az én ízlésem szerint kialakítva. Kellemes hely, ahol nem antiszociális magukba fordult baristák készítik a kávét, hanem képesek voltak elmondani, hogy mit miért és hogyan igyak - és a cukorról is itt kezdtek el leszoktatni.

Várady Tibor barista, a Printa galléria kávézóban kezdte el hirdetni a kávé újraértelmezett fogalmát, Budapesten talán elsőként, ő hozta be az ujhullámos kávét a köztudatba. 2012 év végén saját kávézót nyitott Espresso Embassy néven, ahova a Printából átjött vele Szőllősi Lívia is. Azóta az Embassyban most már heten dolgoznak, valamennyiben profi baristák. Tibor 2013-as Melbourne-i Brewing 6. helye és Aeropress 3. helyezése tovább erősítette az Embassy "brewing", filter kávé vonalát. A város legprofibb filterkávéi itt kóstolhatóak, Aeropress vagy Hario V60 eszközökkel készítik őket a baristák.
Az Embassy nemcsak kiemelkedő kávéja miatt hanem a Spora Architects által megalkotott enteriőrje miatt is egy különleges és jó hangulatú hely.

Cím: Budapest V., Arany J. u. 15.
Kávégép: La Marzocco Linea, 2 karos, félautomata
Örlő: Mazzer
Kávé: Casino Mocca (HU), Drop Coffee (Sweden)

Fekete

Szerintem a még éppen elviselhetőnél eggyel szűkebb a hely, de ha nagyon koncentrál az ember és feltétlenül jó kávéhoz akar jutni az Astoriánál, akkor ide érdemes betérni.

A Fekete 2013 áprilisában nyitott. Egyfajta talponálló kávézónak is nevezhetnénk, hiszen nem több, mint 11 négyzetméter. A kitűnő kávét az Angol Alchemy pörkölő biztosítja, de előfordul náluk a Casino Mocca kávéja is.

A sok jó ember kis  helyen is elfér elméletét jelenlétem azonnal paradoxonná formálja, ezért akkor járok csak arra, ha első osztályú "to go" kávéra vágyom.

Cím: Budapest V., Múzeum krt. 5.
Kávégép: La Marzocco Linea, 2 karos, manuális
Örlő: Mazzer, La Marzocco Vulcano
Kávé: Alchemy Coffee (UK)

Madal Café
Az a helyzet, hogy elfogult vagyok, nekem most már a Madal az új törzshelyem és első számú kedvencem. Nehéz ezért objektív szavakkal leírni (de mondjuk nem is nagyon akarom), amit itt nyújtanak. Nekem például elsősorban nyugalmat, figyelmet, kiegyensúlyozott, kedves kiszolgálást, állandó minőséget. A helyet betöltő spirituális erő rám az elejétől kezdve pozitívan hatott, tény, hogy erre nyitottság kell.

A Madal szinte egyidőben nyilt a Feketével, 2013 májusában a Jászai tér mellett. Először egy bécsi kézműves pörkölő kávéival kezdtek, jelenleg az angol Square Mile kávéit és egy másik kis angol pörkölő kávéit tartják örlőikben. Az elmúlt egy évben folyamatosan fejlődtek, keresték az utat, és nagyjából mostanra találták meg azt a vonalat amit képviselni szeretnének. A Madalt egyfajta zen kávézónak mondanám, olyan nyugalom árad belőle, amit nem sok helyen éreztem eddig, és ami ritka, igen nagy terasszal rendelkezik a Hollán Ernő sétáló utca részén. Vezető baristájuk Pócsi Dávid. A Madalban általában kétféle kávé közül választhatunk, egy közepesen pörkölt közép vagy dél amerikai és egy extrém világos afrikai. Filter kávéhoz a Casino Mocca kávéját készítik, amit Aeropressen készítenek el.

Cím: Budapest XIII. Hollán Ernő u 3.
Kávégép: La Marzocco Gb5, 2 karos
Örlő: Mazzer, La Marzocco Vulcano
Kávé: Square Mile (UK), Casino Mocca (HU)

My Little Melbourne

Végül, de nem utolsósorban ők a másik nagy kedvencem, és itt is elfogult vagyok kicsit. Ha csak tehetem beugrom ide, mert mindig figyelmes kiszolgálást és mindig tökéletes kávét kapok, ráadásul tényleg van egy sajátos "mintha nem Magyarországon lennél" hangulat, amit én nagyon szeretek (jó, ha ki lehet szakadni elutazás nélkül). Ők azok, akik hosszú távra magukhoz kötöttek, ahová mindig visszatérek.

A My Little Melbourne megalkotói Balázsi Dia és Balázsi Péter. Ausztráliában jött az inspiráció és tökéletesen elhozták Budapestre az autentikus hangulatot. A Melbourne-ben találkozhatunk sokszor elsőként szuper cool márkákkal, amelyeknek azután boldogan a rabjává válhatunk. Így jártam például a Fritz Kolával, de nagyon szeretem az itt kapható kekszeket, smoothie-kat is. Jelenleg az angol WorkShop kávéival dolgoznak, de előfordul vendég kávé is. Ha olasz kávéra vágyunk, akkor a Danesit is meg lehet kóstolni náluk. Latte artban verhetetlenek, Juhász Edit, latte art bajnok sokáig erősítette a Melbourne csapatát, de távozása után nem volt érzékelhető visszaesés, ugyanolyan gyönyörű kiszerelésben kapjuk a jól megszokott finomságú kávénkat. La Marzocco Strada gépük a legprofibbnak mondható valamennyi kávézóé közül.

Cím: Budapest V., Madách Imre ut 3.
Kávégép: La Marzocco Strada EP, 2 karos
Örlő: Mazzer, La Marzocco Vulcano
Kávé: Workshop (UK), Danesi (IT), vendég kávék

Mitagadás tálcán kínálta magát a téma, amikor megláttam néhány hónapja a Hollán Ernő utcában újonnan éledező Crazy Fruits néven induló boltocskát, amelynek helyén néhány éve még a "makarón kapható" felirattal ellátott Vanilin Bon Bon üzlet funkcionált, nem sok sikerrel. Őket egykoron a sarkon álló, népszerű és remek Vanilin Cukrászda nyitotta, igyekezvén megfelelni a kor igényeinek (lásd: makarón kapható a macaron 2012-es felívelése idején), de valahogy nem kattantak rá az emberek a steril, igényesnek szánt belső tér által kínált cupcake, macaron és bonbon választékra. A jó öreg Hollán Ernő utcai, féldöglött galamb és hajléktalanhordán edződött törzsközönség hű maradt a sarki cukrászda jól bevált teréhez és kínálatához, sőt még a cupcake-t is inkább ott vette meg az ünnepi alkalmakra.

Itt nyílt meg tehát egy szép napon a Crazy Fruits nevű nem tudni mi. Először tényleg nem lehetett érteni mit takar, de aztán a "mi nyílik a faluban?" ősi kíváncsiságtól vezérelve sikerült megtudni, hogy ez bizony egy vegán kész ételeket árusító kis bolt lesz. A vizuális koncepció nem is lehetett volna zavarosabb: színes betűkkel Crazy Fruits (de miért pont crazy és miért pont fruits?), csilivili fekete-fehér belső tér (még az előző üzlet öröksége), zavaróan fényes burkolatok. Jó ideig inkább csak úgy kívülről méregettem, de aztán egyszer az üzlet előtt lévő táblára kiírt"nyers pizza, magtejek" feliratra felkaptam a fejem és pusztán szakmai alázattól vezérelve (gasztro bizarr...) még közelebb sodort a naphoz, amikor végre betértem, hogy saját magam alkothassak véleményt az új helyről (azt mondják úgy illik).

A pultban szintén (végülis a hely nevéhez méltó) zavaros kínálat fogadott: sajtos szendvics kornspitz kifliből, különböző azonosíthatatlan levek (ezzel önmagában nincs baj, ha el tudják magyarázni pontosan mit tartalmaz), hátrébb pedig pohárkák sorakoztak benne előre elkészített turmixmintákkal, gondolom csak úgy mutatóba a hülyéknek, akik nem tudják elképzelni, hogy néz ki egy uborkás-ananászos turmix. Aztán felsorakoztak kókuszgolyó kinézetű sütik, valamint további alternatív szendvicsek és egyéb finomságok.

Elsőként az uborkalére kérdeztem rá, hogy pontosan mit tartalmaz. Hatalmas döbbent, kínos csend után jött a nem viccnek szánt válasz: "hááát, legfőképpen uborkát". Na jó, akkor nézzük tovább, de nagyjából semmiről sem tudták elmondani, hogy mit tartalmaz, a pultos jól láthatóan meg volt szeppenve, nem erre számított, hogy itt kérdezgetnek majd. Megkérdeztem a sajtos szendvicset is, hogy mit keres itt, amire azt a kissé bizonytalan választ kaptam: "hát, ha valaki nem szereti ezeket a vegán ételeket."

Távol álljon tőlem a vegán étel és életfilozófia alapelveinek okfejtése, de alapvetően egy radikális irányzatról van szó, amelybe úgy gondolom nem fér bele a kornspitz szendvics, de még a bio "teljes kiőrlésű" sem, úgy gondolom, ha valaki ilyen üzletet nyit legyen már fogalma arról mibe vág bele és legalább igyekezzen tartani magát az alapelvekhez. Amennyiben egy "hithű" vegán betéved tényleg az üzletbe, azon nyomban válik hiteltelenné az egész koncepció számára, amint meglátja a hagyományos szendvicset, a hagyományos szendvicset kedvelő pedig térjen be az utcában található 40 egyéb üzletbe, pékségbe, ahol megtalálja a kedvére való szendvicset, sajtos rolót, mazsolás csigát és egyéb civilizált csodákat. 

Összességében tehát tetszene a kezdeményezés, de ez a koncepció ilyen formában teljesen hiteltelen és egyébként veszélyes is, ugyanis a nyers vegán ételkészítés műfajt csak kőkemény profizmussal lehet űzni. Azon túl, hogy lejáratja az egyelőre csak halvány trendként körvonalazódó műfajt (a hétköznapi ember számára), még akár mérgezéshez is vezethet, ha ennyire nem értenek hozzá. 

Legutolsó látogatásom alkalmával hirtelen elhangzott az egyik összetevő megnevezése: növényi tejszín (a gyümölcsleves része volt). Na ezen a ponton felsikoltottak a szirénák a fejemben, és magamban duruzsolva az ördögűző imát "senki sem számított a növényi tejszín inkvizícióra" távoztam a helyszínről. 

Fel kell készülnöm lélekben, hogy holnaptól kizárnak a Crazy Fruitsból, de én legalább ezen írásommal biztonságba helyeztem magam tőlük.

Vagy fordítva?

Tegnap megtudtam, hogy létezik az a szituáció, amikor rákényszerül az ember, hogy beüljön egy helyre vacsorázni. A Budapest Pride-on való kényszerűen sokáig tartó felvonulás után (tekintve, hogy nem lehetett elhagyni a helyszínt) pásztorkutyák tömege által terelt birkaként megérkezvén a városligetbe, ott semmilyen étkezési lehetőség nem várta a több ezer embert, a Dürer kert néhány fős személyzete próbálta grill szekciójával (ami azért praktikus, mert ha három vendég van, akkor is 20 percig tart egy étel elkészítése) kielégíteni a tömegigényeket.

A felvonulók jelentős része tehát éhesen igyekezett hazasietni, ami mint tudjuk nem volt egyszerű, hiszen kint 12 dühös ember várta a tömeget skandálva, hogy mocskos buzik, ennek engedelmeskedve több ezer rendőr terelgetett bennünket kerülőutakon biztosítva a biztonságos kijutást.

Útban a menekülő útvonalat nyújtó földalatti felé, találtunk egy éttermet: a La Perle de Noir-t. Hangulatos helynek tűnt, három fehér inges pincér tartotta távol a vendégeket a bejáratnál, akarom mondani fogadta őket - ezen a ponton elárulom, hogy az ajtóban álló sok pincér inkább eltántorítja az embert, hogy bemenjen, ahogy ez látható is volt, amint átléptük ezt a pszichés határt és leültünk, elkezdtek velünk foglalkozni és már szállingózott is be a többi vendég. Nehezen induló estékre, üres étterem esetén érdemes tehát 2-3 civil párt vagy baráti társaságot foglalkoztatni pár órára, akik beülnek álvendégnek, majd ők meghozzák a többit.

Leülünk az asztalhoz, kihoznak negyven darab étlapot, na jó 5-öt, amelyet először a társaságomban lévő férfi kap meg. Ilyen esetekben én azonnali távozást fontolgatok, nem, nem azért, mert női előjogokban és áludvariassági formákban hiszek, hanem azért, mert ez egy olyan alapvető eleme a pincér szakmának, mint az, hogy leszedem az asztalt az előző vendég után, tehát egy ilyen gesztus számomra egyenértékű azzal, mintha leültetnének egy rakás használt tányér elé.

Továbblendülünk az ügyön, hiszen a földalattinál több ezer ember ácsorog, én inkább akkor egy árnyas kerthelyiségben bosszantom magam méregdrága ételek között válogatva. 

Kérek egy mojitót és egy "Grillezett gomolya Cumberland mártással" fogást, a mártás összetevőit nem ismerem, ezért rákérdezek, a pincér a "sajnos még nem tudtam utánanézni" amúgy várható választ adja. Aranyos megfogalmazás, nem is zavar, később visszajön és elmagyarázza pontosan.

A mojitó és egy pohár sör kb. 20 perc múlva érkezik, a mojitó minősíthetetlen, nem darált jég van benne, hanem darabos, néhány árva mentalevél és sok cukorszirup próbál levenni a lábamról, nem sok sikerrel.

Hamarosan érkezik néhány szelet tűzforró kenyér, ami jelzem nem pozitívum, ennyire forrón nem szabad tálalni a kenyeret, mert még nem jó, vagy ha csak rámikróztak, azt köszönjük, de itt nem erről van szó. Egy kis üvegpohárkában teljesen szétolvadt, ezáltal atomjaira hullott vaj társul hozzá. Ízre viszont finom mindkettő.

Na most a grillezett sajt úgy érkezik, hogy a salátára van fordítva egy szétolvadt, vaslapra rásült, felkapart ormótlan sajthalmaz, ez az, amit ha elkészítenek nekem otthon kedvesen megeszem, de közben viccesen megpaskolom a vállát, annak aki készítette, hogy hát ezt drágám nem egészen így kell elkészíteni.

A mártás elsőre lemarad, de nem is kell külön szólni, bár addigra a salátát félig megettem.

A saláta előtt érkezik egyébként egy üdvözlőfalat "étvágygerjesztő" is, paradicsomvíz szamócával, ami nagyon jópofa lett volna, ha nem ikeás felespohárban érkezik, de nem baj, így is rendben volt.

Végül 7500 forintot fizetünk szerviz díjjal együtt, sok-sok tanulópincérrel találkozhattunk ezen a kellemes helyen, ami egyébként nem lett volna baj, csak ugye ha az ember beül egy méregdrága helyre, talán nem kizárólag zöldfülű tanulók terepének kéne használni őt, mint vendéget, egy-két profi pincér is jelen lehetne, hogy valaha ide bárki is vissza akarjon még térni.

Én biztos nem kívánok visszatérni, de tény, hogy többé karanténba se megyek önként és dalolva, ha lehetséges.  

LIVE TV 

A Váci úton - az aluljárót mellőzve - suhannak át bottal vagy anélkül az élelmes, illetve lépcsőzni nagyon nem akaró nyugdíjasok, egyenesen a Lehel csarnok felé. Sokan már jönnek el, az egymással még vásárlás után is szóba álló házaspárok megrakott cekkereiket szortírozzák és készülnek fel a hazaútra.

Burokban élő, újlipótvárosi, kizárólag Szimpla piacra járó sznobként erdei gombát jöttem vásárolni, hiszen annyi eső esett, feltételeztem biztosan tele lesz gombával a piac. Belátom, ilyen naivan biztos kevesen járnak piacra, de arra nem számítottam, hogy gomba mondjuk egyáltalán nem lesz. Nem az ipari csiperkére gondolok, sem az egyik standon látott vizenyős mezei gombákra.

Hirtelen elveszek a hordós savanyúságok erdejében (sehol egy gomba), majd az Eper Maffia által szétszortírozott, különböző árkategóriákban (az 590 Ft-osnál áll a sor, a 789 Ft-osnál lézengenek, ez az összehasonlítási alap) kapható "magyar mézédes eper" standokon próbálom keresztülverekedni magam.

Hátrasodródom az arab bolt felé, ahol az elfogadható ár duplájáért lehet kapni mangópürét és az Erős Pistánál eggyel egzotikusabb élelmiszereket, az olajbogyók kiszáradva állnak a halmok tetején, annyit nem tudnak, hogy a levében kell tartani, vagy csak nem érdekli őket.

A tojást árusító bácsik felé haladva próbálkozom, az őstermelő hangulatú  standnál készségesen veszi elő a bácsi a dobozt, "csak 40 forint" mondja és mellette egy nagy halom XL-es tojás, valamint ketté is törtek egy tojást, hogy demonstrálják "mennyire sárga". Kérdezem: Ez hányas tojás? 2-es, mondja, mire, én: 0-s nincs? Csalódottan leteszi maga mellé a tojásdobozt, ingatja a fejét, máshová néz, tudja, hogy ilyen kérdés után nem nagyon fog tudni eladni nekem tojást. "Itt nem fog találni olyat, én is ezt eszem". Kicsit úgy néz rám, mintha húszezressel akarnék nála fizetni. Abszurd igénynek tűnik a piacon nem ipari csirkeszörnyekből vegyi úton készített tojást kérni. 

Tovább nézelődöm, epret azért én is veszek, hát ez a slágertermék, majd egy szimpatikusabb helyen veszek újhagymát, és megkérdezem tőlük: erdei gomba nincs valahol? Nincs. Sehol nincs erdei gomba a piacon? Nincs és nem is volt.

Továbblépek a hentes sorra, először a tengeri halaknál döbbenek meg, mocsár állagú szürkés halak, borzasztó vödrökben, se nem friss, se nem néz ki jól, fogalmam sincs ezt ki veszi meg, de nem csoda, hogy "kevés halat eszik a magyar". Bár pont tegnap olvastam valahol, hogy a hal mégsem egészséges, mert sok benne a higany. Mondjuk ezek legalább úgy is néznek ki.

Aztán egy jobb henteshez érek, van marhafarok szépen sorban felvágva, meg borjúmáj és valahogy szép tiszta az egész, ízlésesen vannak bontva a húsok. Itt veszek pár szelet sertéscombot, majd később kitalálok valamit.  

Eljövőfélben megismerem az "óburgonya" fogalmát (szikkadt, félig kicsírázott burgonya), aki akar például vehet ilyet is. Aztán az édességpultoknál nézek körül: félméteres ischlerek, "Eszterházy piskóta" macaronnak álcázva, és mindenféle cukros szörnyek vigyorognak, kimérve lehet kapni például koktélcseresznyét is (hidrogénezett, színezett lény). Valahogy minden olyan ipari és félelmetesen stabilan berendezett, nagy tömeg által elfogadott formátumnak tűnik. 

Egész sok a zombi is, de ők legalább érdekesek, lelassulva mennek előre, koronás címert viselnek és amerikai zászlós baseball sapkát (kicsit összezavarodtak, amikor visszajöttek az életbe).

Szóval, jó hely ez a Lehel piac, csak inkább előtte szerezzünk gombát.