Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

  • magyar bucó: "gluténmentes kukoricaszesz" És még laktózmentes is. Meg nyomokban sem tartalmaz mustárt, zellert,... (2020.12.10. 10:53) Opera est
  • Étteremkritikus: Én azt hittem, hogy vidéken is csak júniustól engedélyezett a lagzi. Mondjuk azt megnézném, amikor... (2020.05.18. 18:53) Induljon a lagzi szezon!
  • bati67: Volt régebben Szegeden egy vegetáriánus étterem... még mindig emlékszem a "Ganapati Kedvencé"-re (... (2019.12.09. 15:33) A Buddha-tálak meséje
  • Attilajukkaja: @gbsz: A lényeg, hogy minden infót megtaláltál! :o) (2019.06.24. 20:03) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • gbsz: az elkerülte a figyelmem :-( Köszönöm! (2019.06.24. 19:48) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • Utolsó 20

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Armours Star Bacon 1930

2012.01.25. 17:24 stillman

armoursstarbacon

Az Armour név egyenlő a minőséggel és a megbízhatósággal.

A Star Bacon szeletek csodálatosan finomak! Kizárólag a Star márka számára válogatott legszebb és legfinomabb szeleteket használjuk. A nagyszerű ízt érleléssel és füstöléssel érjük el. A füstöt és a hőt teljes kontrol alatt használjuk.

A Star Bacont egy, illetve félfontos kiszerelésben árusítjuk szeletelve, ablakos csomagolásban, hogy Ön lássa a szalonnát, amit megvásárol.

Tegye bevásárlóslistájára a Star Bacont! Bizonyosodjon meg arról, hogy látja az "Armour's Star" szavakat a csomagoláson, hiszen ez jelenti az eredeti minőséget. Küldje el a kupont és kap egy ingyenes receptkönyvet 36 Star Bacon recepttel.

 

Receptek:

Sült Star Bacon
Tormaszósz
Csipkés krumpli
Sült tök
Alma és Zeller saláta
Star Bacon káposztával
Főtt burgonya
Gombaszósz
Sült paradicsom
Uborka tejszínes szószban
Barack pite kávéval

Forrás: Good Housekeeping, "Star" Bacon makes so many dinners different and better (January, 1930, New York) 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vintage gastro

Csöppentő, az igazi magyar street food

2012.01.13. 15:46 stillman


 

Az elmúlt év végén igazán nem panaszkodhattunk a "karácsonyi piac" felhozatalra, tényleg szinte nem volt olyan szabad, 10 négyzetméternél nagyobb felület a városban, ahol ne alakítottak volna ki egy új karácsonyi piacot, rajta elhelyezvén a kötelező szőrmesapka és bundapapucsárusokat, tömeges mázasedény és bögrevásárlásra pozícionált kínálatot, illetve esetleg egy-két, a vásári nézelődésben megfáradt közönséget kiszolgáló, étkezési lehetőséget nyújtó bódét. 

Hozzáteszem, az ilyesfajta bulikon szinte kizárólag maguk a vásárszervezők járnak jól, felállítván az infrastruktúrát, a többit pedig - gondolják ők - oldja meg mindenki maga. Ez persze nem ilyen egyszerű, pontosabban igen buta és rövidlátó gondolkodást mutat, most azonban nem ez a témánk, ezért ezt a kérdést most el is eresztem, mert most egy pozitív felfedezésről szeretnék beszámolni (ami tudjuk, hogy ritka pillanat). 

A vásárolni nem nagyon akaró fogyasztók és az érthető módon folyamatosan elégedetlen árusok (túl sok az ember és/vagy túl kevés az ember), halk, feszült csatájának búcsút inthettünk, sőt most már azt is mondhatjuk, hogy egyre inkább csökken az a típusú undor, amit egy esetleges következő "kézműves" vásárra, design vagy gasztropiacra gondolva érezhettünk eddig.

Ezen fesztiválok edényektől, fülessapkától és méregdrágán mért csülöktől zajos forgatagában ugyanis nehezen találunk egyszerű, jónak, sőt érdekesnek mondható vásári mutatványokat. 

Üdítő újdonságként szolgált az elmúlt évi karácsonyi piacon egy kicsi, egyszerű, szinte észrevehetetlen stand, a sajnos nem túl forgalmas, két vásár közötti átmenetet képező helyszínen. Először csak egy piros fazekat, piros kockás konyharuhát és egy nagy füstölgő vasdarabot vehetünk észre.

Később, ha megragad bennünket ez az egyszerű, vidéki hangulat akkor elkezdődik a mutatvány és hamarosan egy nagyon finom, szaftos, szalonnával, kolbászal, zöldségekkel gazdagon megrakott, vásári szendvicsnek lehetünk a birtokában, olyan korrekt áron, ami egyébként kész öngyilkosságnak tűnik itt, a vérzivataros vásári körülmények között. 

A Csöppentő lényege: jó minőségű alapanyagok, többféle kolbász, szalonna, sonka (akácfüsttel készülő igazi házi áru) zöldségek, kovásszal készülő, téglakemencében sült, lökösházi kenyér mindenkinek kedve szerinti összeállításban, mindez egy nagy, forró vasprésben (a csöppentővasban) összepréselt alkotóelemek szaftjával gazdagon meglocsolva. Nehéz leírni, elhinni kell: az eredmény nagyon finom. Ráadásul nem "kenyérlángos" (ez persze csak nekem számít). 

A Csöppentő, ha nem is kifejezetten a karácsonyi vásár látványában és a kényszerű vásárlás lelki terhében megtépázott látogatóknak való, de bármilyen más fesztiválon kígyózó sorokat tudok elképzelni. A szabadelvűek persze nem csináltak a karácsonyi emelkedett hangulatból sem problémát, egy kis békési pálinkával megtámasztva önmagukat is, amelynek standja előtt egyébként sem lehetett elmenni szó nélkül, hiszen a félig-meddig showman vonásokkal felruházott árus odacsábította még a legtartózkodóbb japán turistacsoportot is és már tolta is beléjük a köszméte pálinka kóstolót, bármi is legyen az, szóval ők aztán lelkesen fogyasztották a kiváló, lélekjavító falatokat is. Ez ugyanis Az étel, egy olyan koncepció, amiben nincs sok kivetnivaló.



Megfelelő időben, a megfelelő helyen (remélhetőleg egy hamarosan következő fesztiválon) tényleg javaslom kipróbálni, mert igenis van élet a kiszárított, aranyárban mért sült húsokon és a "szeletpizza200ér" észrevétlen lehúzásán túl.

Ráadásul vegetáriánus változata is létezik.

 

 

1 komment

Sandra és Lisa sütödéje

2011.12.25. 10:56 stillman

 Mivel éppen a svéd levegőt és a svédek vérét szívom 2 hétig, érdemesnek találtam bemutatni egy olyan kis svéd falu kenyérsütödéjét, amelynek szellemisége példaértékű lehet. Kinek ne fordult volna meg a fejében, hogy nyit egy pékséget vagy egy kávézót, mert "az olyan egyszerű". Egyszerűnek ugyan nem egyszerű, nagyon komoly elszántság, elhivatottság, makacs álmok és elképzelések szükségesek hozzá, azonban ez úgy tűnik ezen a helyen éppen megtalálható.

Pillanatképek következnek a svédországi Göteborgtól északra található Fengersforsból, ahol egy régi tűzoltósági épületben sütögeti Sandra és Lisa a finomabbnál finomabb kenyereket, amelynek az egész környék a csodájára jár.

Sandra sokáig egy kávézót vezetett, mielőtt Fengersforsba költözött volna. A kis faluban először egy átalakított papírüzem romjain alakítottak ki egy pékséget, majd az igencsak extrém tűzoltósági épületet vették birtokba és hatalmas energiákkal alakították a teljes egészében kézzel készült kenyerek műhelyévé. Sandra 10 éve arról álmodott, hogy lesz egy saját péksége és, ahogy az lenni szokott egyszercsak minden a helyére került, készen álltak a megvalósításra. A téglaépület, sötétzöld ajtóival, és a fával fűtött hatalmas kemencéjével a kenyérsütéshez szükséges energiaközpont, ahol minden szívvel-lélekkel készül a szó nem nyálas, hanem szoros értelmében. 

A frissen sült kovászos kenyerektől és a fahéjas tekercsektől kellemes, semmivel össze nem téveszhető, savanykás-édes illat terjeng. 

A hatalmas mennyiségű tüzelőfát a ház mögött tartják egy raktárban, ezzel kell minden nap befűteni a kemencét. Sandra fűszerkertje is itt található, hiszen természetesen saját termesztésű fűszerekkel is ízesítik kenyereiket.

Itt olyannyira minden saját készítésű, hogy még a péklapátot is Lisa faragta, akitől egyébkét sem állt távol a kézimunka legyen az faragás, varrás vagy szövés.

 

Mielőtt nagyon elkezdenénk őket irigyelni, jusson eszünkbe, hogy a pék életmód része a koránkelés, a nagyon koránkelés. Részben áthidalták ezt a problémát azzal, hogy úgynevezett hidegen kelesztett kenyereket sütnek, azaz a tésztát már előző nap megcsinálják és a hűtőszekrényben kel a tészta az éjszaka folyamán. 

Ők is azon szerencsések közé tartoznak, akiknek a munkája a szenvedélye, szeretnek megküzdeni nap mint nap azért, hogy a legjobb kenyeret tehessék vevőik elé és ezért mindent beleadnak. Meggyőződésük, hogy ez látszik is a kenyereiken.

 

Elsősorban a környéket szolgálják ki, azonban egyre többen jönnek távolabbról is, akikhez eljutott a finom kenyér híre. A szomszédos faluban gyakran tartanak vásárokat, ahol hiába töltik meg rengeteg kenyérrel a bódéjukat, általában minden egy óra alatt elfogy.

Természetesen szem előtt tartják azokat a szempontokat is, hogy a kiváló minőségű alapanyagokat a környékről szerezzék be, a liszt, amellyel dolgoznak a Wästgötarna bio frissen őrőlt lisztje, mézes kenyerükhöz a mézet pedig a környék méhészeitől veszik. A házi készítésű focacciahoz a fűszereket már a saját kertjükből használják. A focacciat, mindig az adott szezonban frissen termő zöldségekkel ízesítik. 

Érdekesség még, hogy Lisa a munkaruháikat is maga szőtte és varrta, az anyaghoz saját termesztésű kendert használt.

Mindezek ellenére a két lány nagyon fontosnak tartja, hogy lazán és kedvvel dolgozzanak nap mint nap, az első számú szempontok: a kenyér íze és minősége és persze az, hogy szeressék az emberek. Aki megkóstolja a kenyereiket annak átjön egy érzés, hiszen az érzelem benne van, a jó alapanyagok és az esztétikus megjelenés a ráadás. Különösen élvezik, azt, hogy minden egyes munkafolyamat kézzel történik. Persze mindig van mit tanulni a kelési folyamatról, hogyan változik az íz az állag.

"A legjobb dolog az életben, amikor sikerült megvalósítani egy álmunkat, pont ez történt velünk is itt a spenótföldön." - mondja nevetve Lisa.  

 

Recept: 

Almás-mogyorós kenyér


 

A friss alma és a pirított mogyoró összhatásaként őszies karakterű, nagyon finom kenyeret készíthetünk, ezúton közzétesszük a titkos receptet.

Megkenve vajjal a lehető legfinomabb.

Hozzávalók:

540 g Ölands búzaliszt

50 g teljesőrlésű tönkölyliszt

80 g mazsola

1 3/4 dl víz

40 g nyers kovász

1/2 teáskanál élesztő

70 g friss alma szeletekre vágva

125 g földimogyoró

25 g tengeri só

 

1. Áztasd be a mazsolát hideg vízbe 15 percre és öntsd le róla a vizet.

2. Keverj össze mindent az almán a mogyorón és a són kívül.

3. Gyúrd vagy keverd a géppel 15 percig, viszonylag alacsony fokozaton vagy dolgozd át kézzel 20 percig.

4. Pörköld meg a földimogyorót a sütőben 175 fokon kb. 10-15 percig. Közben hámozd meg és vágd fel az almát szeletekre. Rakd bele a sót a tésztába és még néhány percig gyúrjad. A tésztát öntsd át egy kiolajozott tálba, keverd bele az almát, a mogyorót és a lecsurgatott mazsolát. Forgasd át alaposan ezekkel és hagyd a tésztát pihenni egy órát szobahőmérsékleten. Vajazz vagy olajozz ki két kenyérformát és töltsd bele a kenyértésztát, (ne legyen tele mert meg fog kelni), kb. 2/3 részig. Utána szitálj rá 1 evőkanál lisztet és takard le egy konyharuhával. Rakd be a formákat a hűtőbe másnapig, de legalább 8 órát. 

5. Vedd elő a kenyereket a hűtőből és kapcsold a sütőt 250 fokra. Mielőtt berakod a kenyeret a sütőbe, öntsél egy fél pohár vizet az aljába. Ettől a kenyér szaftos és tovább eltartható lesz. Ezután tedd be a kenyeret középre és állítsd át a sütőt 200 fokra és süsd 45 percig. 

(A svéd alapszöveg fordítását Medveczky Beatrixnek köszönhetjük.) 

Szólj hozzá!

Címkék: svéd kenyér

au revoir á Table! boulangerie

2011.12.18. 20:18 stillman

 Nem hittem volna, hogy 2 hónap alatt bekövetkezik, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sejtettem, hogy ez lesz. Hihetetlen volt, szinte szürreális, hogy létezik egy ilyen hely Budapesten, ahol tényleg nagyon finom minden, ahol tényleg van egy jó légkör, ahová jó bemenni, leülni és ugyan sokan nehezményezték a szűk helyet, és az erőltetett designt, mégsem volt igazán baj, ez is így volt "franciás". A hangulatot pedig meg lehetett szokni kellő átéléssel, amihez egyébként az itt kapható sütemények elég könnyen hozzásegítettek. 

Van, aki gyakrabban, van, aki ritkábban éli át, de valószínüleg mindenki fel tud idézni egy olyan élményt, amikor nagyon jól érezte magát egy étteremben, kávézóban és azt mondta: igen, ez egy jó hely, vissza akarok jönni, ahányszor csak tudok. Én így voltam ezzel a hellyel.

Voltam egyszer, aztán még egyszer, aztán megint, nem csalódtam...

És egy hónappal később, azaz ma, elvonszoltam oda Rozit, e blog társszerzőjét, hogy végre egyen egy jót, hogy bebizonyítsam nem véletlenül nyúzom folyton, hogy ide el kell jönnünk. Vártam, hogy megmutassam a helyet, amelyről túláradóan, visongva lelkendeztem annak idején.

 

Amikor beléptünk nem tudom honnan, de megérintett egy olyan érzés, mint amikor csak a nyomát látod valaminek pedig ekkor még nem tudtam semmit. Egy rettenetesen frusztrált, a kiszolgálók fölényesen bunkó prototípusa állt ott, megjegyzem eddig még nem láttam őt.

Nem foglalkoztam vele, tudtam, hogy úgyis a mennyekben fogom érezni magam pillanatokon belül, amint kihozzák a pain au chocolat-mat. Megérkezett, az első falatot direkt nem én ettem, hanem Rozinak adtam, hogy érezze mit hagyott ki az elmúlt hónapokban és vártam, ahogy lehunyja a szemét és csak annyit mond: "bazmeeeeg". Beleharapott és ekkor már gyanús volt a hang (száraz csikorgás), de a következő harapás már az enyém volt (mármint a süteménybe) és ekkor már gyanús lett az íz és az állag is, ez már messze nem volt az a minőség, amit korábban megszoktam. Nem volt rossz, de attól a croissant-tól nagyon-nagyon távol állt, ami miatt én beleszerettem ebbe a helybe néhány hónappal ezelőtt. 

 

Tulajdonképpen lehet, hogy ezzel így önmagában nem is lenne akkora baj. A végén azonban megkérdeztem, hogy esetleg nem volt-e friss a croissant, mire mondták, hogy dehogynem, minden nagyon friss, úgyhogy elmondtam, hogy akkor azonban a minőség egészen más, mint korábban. A kiszolgáló lány erre - nem viccelek - megvonta a vállát. Kérdően néztem rá, hogy ez mi volt, esküszöm arra számítottam, hogy kiönti a lelkét, hogy hát ne is csodálkozzak mert elment a francia pék, tulajdonosváltás történt, kivonultak a franciák az országból..., de nem, azt mondta: - eddig még senki nem mondta ezt. Reflexből mondtam neki, hogy jó, ha valaki majd mégis mondaná megint, akkor viszont azt javaslom ne a vállát rángassa, hanem esetleg válaszolja azt mondjuk, hogy sajnálom. Tovább gondolva azt is el tudom képzelni ilyenkor, hogy esetleg kikérdezi az okokat mégis mi nem tetszett, meggyőzni, hogy az valójában úgy jó és én vagyok a suttyó, szóval bármilyen erőfeszítés, normális reakció. Tisztelni a vendéget és nem nagy arccal, elégedetten, elbizakodva leszarni az egészet. Mert annak hamar meglesz a következménye.

Itt valami elcsúszott, valami elmúlt, nem, nem adok még egy esélyt, sajnos megint egy nagyon jó dolognak vége. És mennyire tudtam, mert lássuk be tényleg szürreális dolog volt, hogy Budapesten van egy igazi, menő francia pékség, ahol szeretik és tisztelik a vendéget. Mellesleg a facebook oldaluk aktivitása ma már csak annyiból áll, hogy más éttermeket ajánlgatnak. 

Mindegy, szép volt, tán igaz se volt. 

18 komment

Címkék: kritika étterem

Nagy alföldi kóstoló a Curiában

2011.12.10. 12:31 stillman

 

Általában azért készülök egy összetett, sok tételből álló kóstolóra, mert olyan borokra számítok, amelyeknek a fogyasztása jól esik, szeretem őket. A Curiában szervezett "Nagy alföldi kóstoló" azonban engem nem kecsegtetett sok reménnyel ilyen téren, ugyanis nem tartoznak a kedvenceim közé, ezek a könnyű ivású "fröccsborok" az 1200 forintos irsai olivér vagy cserszegi fűszeres és kövidinka vonal. Az "alföldi borokat" pedig főleg nem vettem eddig komolyan, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt megtanultuk a Bëlga számból: "ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van mondok valamit, hülyegyerek, ott van a Frittmann úgysem fogod megkóstolni, hiába mondom neked..".

A lényeg, hogy most tapasztalati úton, 29 tétel kóstolása után, kijelenthetem: az Alföldön nem csak pancsolt bor van, sőt komoly értékeket és egy darab piroslámpás (amiről nem tehetek csak úgy jelez az agyam, hogy ez nagyon jó, így hívom: "kigyullad a piros lámpa") bort is találtam. 

Végtelen szerénységemet, csak a magamra rakott rengeteg smink ellensúlyozza, ahogy leülök a sok fős hosszú asztalhoz, és egyre másra ülnek mellém a komolyabbnál, komolyabb emberek, én pedig igyekszem mind a 36 évemet felhasználni arra, hogy magamnak méltóságteljes megjelenést adjak a kóstolóasztalnál, hiszen azért lettem meghívva, mert valamit azért tudok (ebben a tévhitben ringatom magam végig). Sajnos tollat nem hoztam, de szerintem az kicsapja a biztosítékot mindenkinél, ha a telefonomba jegyzetelek, ezért inkább szerzek gyorsan és tradícionális jegyzetelésbe fogok. A teljes kóstoló, könnyedén, folyamatosan, egyenletes ütemben, valami megfoghatatlan fesztelenséggel zajlik.

Dlusztus Imre az elitbor.hu főszerkesztője és Tompa Imre, a Tompadoctor megnyitja a találkozót és kellő felütést ad az alföldi borok fogyasztásához a kicsit szkeptikus (én mindenképpen) közönségnek.

A borok hárompercenként érkeznek, nincs mód és lehetőség a pihenésre, 29 tétel, 2 óra alatt. Bevezetés, nulladik bor (belövő bor) az elején: Gedeon Kövidinka 2011, ami nekem máris túl friss és túl ropogós ezen a december elejei délutánon, de aztán hamar az Alföldre repít képzeletben az első néhány tétel, és aztán nem is kell olyan sok, hogy túllépjek önmagam korlátain. Az első tétel Béla Kövidinka 2011 férfias kesernyés jegyei olyannyira férfiasak, hogy én meg sem bírom inni. Ez olyan, hogy a körülöttem ülő társaság otthon érzi magát benne, én kevésbé, de folyamatosan igyekszem felnőni a feladathoz, plusz mérlegelem az álbajusz elővételét. A Font Kövidinka 2011 szimplán csak csikorog a fogam alatt, de érzem nincs ezzel baj, viszont az én ízlésem az én ízlésem, ezért nekem ez akkor sem ízlik, de közben tudom, hogy jó (van ilyen). Béla Nektár 2011 máris közeledik, Anti (Kovács Antal, a Curia Vendéglő vezetője és hát őt ugye nem is kell senkinek bemutatni, hiszen "sztár"sommelier) ráutaló magatartással tartja mellettem az üveget (hátccchööö.. figyejjjj) és már tölt is, és ekkor észhez is térek, elkezdem értékelni az előző három tételt, ugyanis Béla Nektárban olyan intenzív parfümös rózsa illatot érzek, amit viszont nem kívánok a boromba úgy általában. Elhangzik körülöttem a "Bulgária" és a rózsaolaj, de a "fülledt" kifejezés is, alapvetően azonban ez is tetszik mindenkinek. 

Önmagam előtti megszégyenülés következik, ugyanis a Font Irsai Olivér 2011 savszerkezete annyira jól esik, hogy alig bírom ki, hogy ne hajtsam fel a teljes kóstolómennyiséget, az előző után fantasztikusan üdítő, harsogó, finom. És én ezt a bort eddig nem voltam hajlandó meginni sehol, még akkor sem, ha csak ez volt terítéken. Ilyenkor nem ittam inkább.

Frittmann Irsai Olivér 2011 egyöntetűen elnyeri a környezetem tetszését, "Barcelona meccs közben" kifejezések repkednek, mondjuk én ezzel a hangulattal nem tudok azonosulni, viszont sokan visszasírják a bevezető bort (Gedeon Kövidinkát). 

Váltunk: Gál Olasz Rizling 2011 jön, "szép savak, élénkség, báj jellemzi, ugyanakkor tökéletesen lehet érezni a jól beérett, kicsattanóan egészséges szőlő ízét". És ez igaz is, a "kedves" szó számomra nem pozitív egy borban, de sok helyütt látom társítva, és ezzel nincs baj, van aki szereti a kedves dolgokat, ugye..

Gedeon Sauvignon Blanc 2011 kissé kilóg a sorból, na ez a bor tud valamit! Itt gyulladt ki az a bizonyos piros lámpa a fejemben, határozottan rásimul egy plusz rétegként a bor az ízlelőbimbóimra, megtöltik élettel és élénkséggel a délutánomat, és valami olyan finom, tapintható, érezhető, szavakkal leírhatatlan érzést okoz, hogy megkezdem a szokásos, felszabadult (mások számára szerintem idegesítő) lelkendezést, a többiek értetlenül néznek rám, keresik a "fajtajegyeket", próbálják értelmezni, de nem megy, viszont valami akkor is megváltozik: innentől kezdve egyre másra kikérik a véleményemet és figyelnek a szavaimra. Sőt egyikük vissza is kóstolja ezt a bort később, és beismeri, hogy tényleg jó, ekkor úgy érzem ma már lehet, hogy mégsem kell elővennem az álbajuszt.  

Lantos Cserszegi Fűszeres 2010 "sikeres, több országos versenyen aranyérmet nyert..", nekem éretlen, zöld gyümölcs savanyúsága ugrik be róla sajnálom, nem a személyes kedvencem, pedig a cimkéje olyan szép egyébként. 

Gedeon Cserszegi Fűszeres 2011-nél jön ismét a "kedves" jelző, köszönöm szépen, a többség biztosan kedveli majd, egyébként tényleg kellemes, harmónikus, az én ízlelőim azonban fel vannak bújtva és újabb izgalmakra vágynak. 

A Gál Szigetcsépi Cserszegi Fűszeres 2011-ben meg is találom: izgalmas, ugyan bodzavirágot és almát ígér, de érezhető animális jegyek vannak benne, a szakértők a "fajtaidegen" jelzőt használják, én szerényen hallgatok és próbálok józan maradni, mert úgy látom senki nem köpködi ki a borokat, tehát én sem. 

Közben egyébként érkezik három szelet nagyon finom kenyér és rajta semleges ízvilágú, zseniálisan összeállított pástétom (gyakorlatilag nem is tudom megmondani mi az ott rajta, zöldséges az biztos), ilyet még nem tapasztaltam soha sehol, hogy ennyire tiszteletben tartják a bort és tényleg képesek olyan ízt varázsolni ételben, hogy közben minden ízlelőszervem egyenesben és érintetlenül marad, viszont van, ami felszívja az alkoholt.

Frittmann Ezerjó 2010 már menetel is közbe a poharamba, érdekes aszus utóízt tartogat, finom. 

Font Ezerjó válogatás 2009 sajnos túl sokat akart, vagy túl sokfélét, nem kap sehol jó pontszámot, avas vaj és mogyoróízekről magyarázunk egymásnak.

Váltunk a rozé borokra, amelyek szintén nem tartoznak a kedvenceim közé. Érkezik Lantos Rozé 2011, tökéletesen kivehető málnaízt fedezek fel, pedig én sosem keresek ilyesmit. 

Font Rozé 2011-ről a kakasos nyalóka ugrik be, gyümölcsöt nem érzek, pedig állítólag van "málna és ribizli". A Gedeon rozé 2011-et azonban mindenki méltatja, kellemes, üdítő, mások sok pontot adnak, én is befolyásolni hagyom magam.

Gál Szent Márton rozé 2011 "finoman összetett Gálné Évára jellemző, jó italú" bor. Kimondom azt, hogy "maracuját" érzek. Csend lesz körülöttem, majd tiszteletteljes pillantások, többen lejegyzik, a mellettem ülő Ungváry Krisztián pedig azt mondja: "nagyon pontos meghatározás". Kezdek büszke lenni magamra. Közben kikérdez, hová írok, mit csinálok, hogy hívnak és ekkor jön a mindent elsöprő adu ász, ugye a nevem, hiszen nomen est omen stb. Még mélyebbnek érzem az egyenrangúság érzésének tapintható, lenyűgöző egyvelegét, de lehet, hogy így a 17. bor tájékán meglódult a fantáziám, mint amikor az ember álbarátokat képzel magának (öö én soha..). 

Egészen pontosan Koch Rozé 2011 a következő, cabernet sauvignon alap, kellemes (a kedves szót hanyagoljuk), jó. Közben meglátjuk a Koch designját és élénk beszélgetés kerekedik arról - és esküszöm nem én kezdtem - , hogy lehet egy ennyire jó bor arculata ilyen szörnyű, de nem öt vagy tíz évvel ezelőtti, hanem 30 évvel ezelőtt is lejártnak számító, továbbá ízléstelen, ráadásul a Bockéra hasonlít. 

Jön Gedeon Ó-Rajnai Rizling 2006, "bársonyos illat és íz", nagyon komoly dióízt érzek, mások is bólintanak, egyébként szerintem nagyon kellemes, egyből mondják a diós palacsintát, vagy linzert, ami dióval van megszórva, bár én nem biztos, hogy a "dióshoz diósat" elvét követném.

Koch Chardonnay 2008, késői szüret, nagyon magas cukorfokkal szüretelt alapanyagból, 15-ös alkohollal, valahogy nincs egyben, de közben hat rám a környezet is, akik nem igazán kedvelik az édesebb borokat, szóval már egyre kevésbé rendelkezünk (főleg én) önálló véleménnyel.

Gál Szigetcsépi Nektár - Cserszegi Fűszeres cuvée 2011, félédes borát ugyan "csábító"-nak harangozzák be a "kedves" jelző itt is felfedezhető, az animális illat után desszertes ízvilág jön, hosszan mérlegeljük, majd váratlanul elhangzik a "nagyon szar" kifejezés és egy látványos kiöntés, mi többiek diszkréten követjük a példát.

Váltás jön ismét, jönnek a vörösök(-ek?). Frittmann Kadarka 2009 nagyon kellemes illattal kezdődik, de közben "mintha túlpréselték volna", ez nem tudom mit jelent, nem én mondtam, nekem nagyon keserű egyébként.

22. bor jön Lantos HIT 2009 behízelgő, zweigelt szép, virágos oldala, komplex. Nálam egyébként hízelgéssel nagyon sokra lehet menni, úgyhogy nekem ízlik: tüzes, szilvalekváros, ezzel nem mindenki ért egyet, a lekvár szóval igen, de a szilvával nem, mert az tömör, de ez inkább egy folyékonyabb típusú lekvár, hát jó. 

Béla Kékfrankos 2011, "prés nélkül született meglepetés", nekem túl nyers és savanyú, mindenkinek ízlik viszont.

Frittmann Kékfrankos válogatás 2009-ről az jut eszembe, hogy "fogcsikorgató" nem tehetek róla, nehéz, bár jó illatú. Érett meggyet említenek, egyébként passzol, az is tud fogcsikorgató lenni.

Koch Cabernet Sauvignon 2009 jön, kellemesebb, könnyedebb, "fogyasztásra sarkalló", játékos gazdagság, miegymás.

Fittmann Cabernet Franc - Cabernet Sauvignon 2007, erős tannin, húzós, és ismét megjelenik a "férfias komplexitás" és valóban el is hangzik az "ez végre jó", dicsérő dörmögés körülöttem. 

Koch Cabernet Sauvignon 2007 barrique érkezésére azt hiszem elfáradhattam, mert azt találtam a jegyzetemben, hogy: "nem tudom".

És végül, lezárásként érkezik két - nekem csodálatos, bár nem ezeken élek - alkotás: Koch Jégbor - rajnai rizling 2006, amely végül visszahozza mindannyiunknak a decembert, a kandírozott gyümölcsöt, mandulát és diót, a karácsonyt és egyébként az édes borok ellenzőinek is ízlik végül. Nagyon finom. 

Az utolsó lezáró bor pedig Béla Késői szüretelésű nektár 2009, édes. Tényleg nektár, tényleg édes, finom, illatos-erős, mézes, és ezeket ki se bírom önteni, pedig azért fogyasztottam rendesen.

Viszont határozottan állíthatom, hogy végül talpon maradtam, sőt Tompa doctorral még diskuráltunk is hosszasan, például elmondta nekem, hogy "magácska sem teljesen normális".  

Update:

Részemről a megtiszteltetés: a fenti írást közben egy az egyben közölték az elitbor.hu oldalon.

 

1 komment

Címkék: bor


süti beállítások módosítása