Általában azért készülök egy összetett, sok tételből álló kóstolóra, mert olyan borokra számítok, amelyeknek a fogyasztása jól esik, szeretem őket. A Curiában szervezett "Nagy alföldi kóstoló" azonban engem nem kecsegtetett sok reménnyel ilyen téren, ugyanis nem tartoznak a kedvenceim közé, ezek a könnyű ivású "fröccsborok" az 1200 forintos irsai olivér vagy cserszegi fűszeres és kövidinka vonal. Az "alföldi borokat" pedig főleg nem vettem eddig komolyan, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt megtanultuk a Bëlga számból: "ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van mondok valamit, hülyegyerek, ott van a Frittmann úgysem fogod megkóstolni, hiába mondom neked..".
A lényeg, hogy most tapasztalati úton, 29 tétel kóstolása után, kijelenthetem: az Alföldön nem csak pancsolt bor van, sőt komoly értékeket és egy darab piroslámpás (amiről nem tehetek csak úgy jelez az agyam, hogy ez nagyon jó, így hívom: "kigyullad a piros lámpa") bort is találtam. .jpg)
Végtelen szerénységemet, csak a magamra rakott rengeteg smink ellensúlyozza, ahogy leülök a sok fős hosszú asztalhoz, és egyre másra ülnek mellém a komolyabbnál, komolyabb emberek, én pedig igyekszem mind a 36 évemet felhasználni arra, hogy magamnak méltóságteljes megjelenést adjak a kóstolóasztalnál, hiszen azért lettem meghívva, mert valamit azért tudok (ebben a tévhitben ringatom magam végig). Sajnos tollat nem hoztam, de szerintem az kicsapja a biztosítékot mindenkinél, ha a telefonomba jegyzetelek, ezért inkább szerzek gyorsan és tradícionális jegyzetelésbe fogok. A teljes kóstoló, könnyedén, folyamatosan, egyenletes ütemben, valami megfoghatatlan fesztelenséggel zajlik.
Dlusztus Imre az elitbor.hu főszerkesztője és Tompa Imre, a Tompadoctor megnyitja a találkozót és kellő felütést ad az alföldi borok fogyasztásához a kicsit szkeptikus (én mindenképpen) közönségnek.
A borok hárompercenként érkeznek, nincs mód és lehetőség a pihenésre, 29 tétel, 2 óra alatt. Bevezetés, nulladik bor (belövő bor) az elején: Gedeon Kövidinka 2011, ami nekem máris túl friss és túl ropogós ezen a december elejei délutánon, de aztán hamar az Alföldre repít képzeletben az első néhány tétel, és aztán nem is kell olyan sok, hogy túllépjek önmagam korlátain. Az első tétel Béla Kövidinka 2011 férfias kesernyés jegyei olyannyira férfiasak, hogy én meg sem bírom inni. Ez olyan, hogy a körülöttem ülő társaság otthon érzi magát benne, én kevésbé, de folyamatosan igyekszem felnőni a feladathoz, plusz mérlegelem az álbajusz elővételét. A Font Kövidinka 2011 szimplán csak csikorog a fogam alatt, de érzem nincs ezzel baj, viszont az én ízlésem az én ízlésem, ezért nekem ez akkor sem ízlik, de közben tudom, hogy jó (van ilyen). Béla Nektár 2011 máris közeledik, Anti (Kovács Antal, a Curia Vendéglő vezetője és hát őt ugye nem is kell senkinek bemutatni, hiszen "sztár"sommelier) ráutaló magatartással tartja mellettem az üveget (hátccchööö.. figyejjjj) és már tölt is, és ekkor észhez is térek, elkezdem értékelni az előző három tételt, ugyanis Béla Nektárban olyan intenzív parfümös rózsa illatot érzek, amit viszont nem kívánok a boromba úgy általában. Elhangzik körülöttem a "Bulgária" és a rózsaolaj, de a "fülledt" kifejezés is, alapvetően azonban ez is tetszik mindenkinek.
Önmagam előtti megszégyenülés következik, ugyanis a Font Irsai Olivér 2011 savszerkezete annyira jól esik, hogy alig bírom ki, hogy ne hajtsam fel a teljes kóstolómennyiséget, az előző után fantasztikusan üdítő, harsogó, finom. És én ezt a bort eddig nem voltam hajlandó meginni sehol, még akkor sem, ha csak ez volt terítéken. Ilyenkor nem ittam inkább.
Frittmann Irsai Olivér 2011 egyöntetűen elnyeri a környezetem tetszését, "Barcelona meccs közben" kifejezések repkednek, mondjuk én ezzel a hangulattal nem tudok azonosulni, viszont sokan visszasírják a bevezető bort (Gedeon Kövidinkát).
Váltunk: Gál Olasz Rizling 2011 jön, "szép savak, élénkség, báj jellemzi, ugyanakkor tökéletesen lehet érezni a jól beérett, kicsattanóan egészséges szőlő ízét". És ez igaz is, a "kedves" szó számomra nem pozitív egy borban, de sok helyütt látom társítva, és ezzel nincs baj, van aki szereti a kedves dolgokat, ugye..
Gedeon Sauvignon Blanc 2011 kissé kilóg a sorból, na ez a bor tud valamit! Itt gyulladt ki az a bizonyos piros lámpa a fejemben, határozottan rásimul egy plusz rétegként a bor az ízlelőbimbóimra, megtöltik élettel és élénkséggel a délutánomat, és valami olyan finom, tapintható, érezhető, szavakkal leírhatatlan érzést okoz, hogy megkezdem a szokásos, felszabadult (mások számára szerintem idegesítő) lelkendezést, a többiek értetlenül néznek rám, keresik a "fajtajegyeket", próbálják értelmezni, de nem megy, viszont valami akkor is megváltozik: innentől kezdve egyre másra kikérik a véleményemet és figyelnek a szavaimra. Sőt egyikük vissza is kóstolja ezt a bort később, és beismeri, hogy tényleg jó, ekkor úgy érzem ma már lehet, hogy mégsem kell elővennem az álbajuszt.
Lantos Cserszegi Fűszeres 2010 "sikeres, több országos versenyen aranyérmet nyert..", nekem éretlen, zöld gyümölcs savanyúsága ugrik be róla sajnálom, nem a személyes kedvencem, pedig a cimkéje olyan szép egyébként.
Gedeon Cserszegi Fűszeres 2011-nél jön ismét a "kedves" jelző, köszönöm szépen, a többség biztosan kedveli majd, egyébként tényleg kellemes, harmónikus, az én ízlelőim azonban fel vannak bújtva és újabb izgalmakra vágynak.
A Gál Szigetcsépi Cserszegi Fűszeres 2011-ben meg is találom: izgalmas, ugyan bodzavirágot és almát ígér, de érezhető animális jegyek vannak benne, a szakértők a "fajtaidegen" jelzőt használják, én szerényen hallgatok és próbálok józan maradni, mert úgy látom senki nem köpködi ki a borokat, tehát én sem.
Közben egyébként érkezik három szelet nagyon finom kenyér és rajta semleges ízvilágú, zseniálisan összeállított pástétom (gyakorlatilag nem is tudom megmondani mi az ott rajta, zöldséges az biztos), ilyet még nem tapasztaltam soha sehol, hogy ennyire tiszteletben tartják a bort és tényleg képesek olyan ízt varázsolni ételben, hogy közben minden ízlelőszervem egyenesben és érintetlenül marad, viszont van, ami felszívja az alkoholt.
Frittmann Ezerjó 2010 már menetel is közbe a poharamba, érdekes aszus utóízt tartogat, finom.
Font Ezerjó válogatás 2009 sajnos túl sokat akart, vagy túl sokfélét, nem kap sehol jó pontszámot, avas vaj és mogyoróízekről magyarázunk egymásnak.
Váltunk a rozé borokra, amelyek szintén nem tartoznak a kedvenceim közé. Érkezik Lantos Rozé 2011, tökéletesen kivehető málnaízt fedezek fel, pedig én sosem keresek ilyesmit.
Font Rozé 2011-ről a kakasos nyalóka ugrik be, gyümölcsöt nem érzek, pedig állítólag van "málna és ribizli". A Gedeon rozé 2011-et azonban mindenki méltatja, kellemes, üdítő, mások sok pontot adnak, én is befolyásolni hagyom magam.
Gál Szent Márton rozé 2011 "finoman összetett Gálné Évára jellemző, jó italú" bor. Kimondom azt, hogy "maracuját" érzek. Csend lesz körülöttem, majd tiszteletteljes pillantások, többen lejegyzik, a mellettem ülő Ungváry Krisztián pedig azt mondja: "nagyon pontos meghatározás". Kezdek büszke lenni magamra. Közben kikérdez, hová írok, mit csinálok, hogy hívnak és ekkor jön a mindent elsöprő adu ász, ugye a nevem, hiszen nomen est omen stb. Még mélyebbnek érzem az egyenrangúság érzésének tapintható, lenyűgöző egyvelegét, de lehet, hogy így a 17. bor tájékán meglódult a fantáziám, mint amikor az ember álbarátokat képzel magának (öö én soha..).
Egészen pontosan Koch Rozé 2011 a következő, cabernet sauvignon alap, kellemes (a kedves szót hanyagoljuk), jó. Közben meglátjuk a Koch designját és élénk beszélgetés kerekedik arról - és esküszöm nem én kezdtem - , hogy lehet egy ennyire jó bor arculata ilyen szörnyű, de nem öt vagy tíz évvel ezelőtti, hanem 30 évvel ezelőtt is lejártnak számító, továbbá ízléstelen, ráadásul a Bockéra hasonlít.
Jön Gedeon Ó-Rajnai Rizling 2006, "bársonyos illat és íz", nagyon komoly dióízt érzek, mások is bólintanak, egyébként szerintem nagyon kellemes, egyből mondják a diós palacsintát, vagy linzert, ami dióval van megszórva, bár én nem biztos, hogy a "dióshoz diósat" elvét követném.
Koch Chardonnay 2008, késői szüret, nagyon magas cukorfokkal szüretelt alapanyagból, 15-ös alkohollal, valahogy nincs egyben, de közben hat rám a környezet is, akik nem igazán kedvelik az édesebb borokat, szóval már egyre kevésbé rendelkezünk (főleg én) önálló véleménnyel.
Gál Szigetcsépi Nektár - Cserszegi Fűszeres cuvée 2011, félédes borát ugyan "csábító"-nak harangozzák be a "kedves" jelző itt is felfedezhető, az animális illat után desszertes ízvilág jön, hosszan mérlegeljük, majd váratlanul elhangzik a "nagyon szar" kifejezés és egy látványos kiöntés, mi többiek diszkréten követjük a példát.
Váltás jön ismét, jönnek a vörösök(-ek?). Frittmann Kadarka 2009 nagyon kellemes illattal kezdődik, de közben "mintha túlpréselték volna", ez nem tudom mit jelent, nem én mondtam, nekem nagyon keserű egyébként.
22. bor jön Lantos HIT 2009 behízelgő, zweigelt szép, virágos oldala, komplex. Nálam egyébként hízelgéssel nagyon sokra lehet menni, úgyhogy nekem ízlik: tüzes, szilvalekváros, ezzel nem mindenki ért egyet, a lekvár szóval igen, de a szilvával nem, mert az tömör, de ez inkább egy folyékonyabb típusú lekvár, hát jó.
Béla Kékfrankos 2011, "prés nélkül született meglepetés", nekem túl nyers és savanyú, mindenkinek ízlik viszont.
Frittmann Kékfrankos válogatás 2009-ről az jut eszembe, hogy "fogcsikorgató" nem tehetek róla, nehéz, bár jó illatú. Érett meggyet említenek, egyébként passzol, az is tud fogcsikorgató lenni.
Koch Cabernet Sauvignon 2009 jön, kellemesebb, könnyedebb, "fogyasztásra sarkalló", játékos gazdagság, miegymás.
Fittmann Cabernet Franc - Cabernet Sauvignon 2007, erős tannin, húzós, és ismét megjelenik a "férfias komplexitás" és valóban el is hangzik az "ez végre jó", dicsérő dörmögés körülöttem.
Koch Cabernet Sauvignon 2007 barrique érkezésére azt hiszem elfáradhattam, mert azt találtam a jegyzetemben, hogy: "nem tudom".
És végül, lezárásként érkezik két - nekem csodálatos, bár nem ezeken élek - alkotás: Koch Jégbor - rajnai rizling 2006, amely végül visszahozza mindannyiunknak a decembert, a kandírozott gyümölcsöt, mandulát és diót, a karácsonyt és egyébként az édes borok ellenzőinek is ízlik végül. Nagyon finom.
Az utolsó lezáró bor pedig Béla Késői szüretelésű nektár 2009, édes. Tényleg nektár, tényleg édes, finom, illatos-erős, mézes, és ezeket ki se bírom önteni, pedig azért fogyasztottam rendesen.
Viszont határozottan állíthatom, hogy végül talpon maradtam, sőt Tompa doctorral még diskuráltunk is hosszasan, például elmondta nekem, hogy "magácska sem teljesen normális".
Update:
Részemről a megtiszteltetés: a fenti írást közben egy az egyben közölték az elitbor.hu oldalon.
.jpg)
Utolsó kommentek