Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

  • magyar bucó: "gluténmentes kukoricaszesz" És még laktózmentes is. Meg nyomokban sem tartalmaz mustárt, zellert,... (2020.12.10. 10:53) Opera est
  • Étteremkritikus: Én azt hittem, hogy vidéken is csak júniustól engedélyezett a lagzi. Mondjuk azt megnézném, amikor... (2020.05.18. 18:53) Induljon a lagzi szezon!
  • bati67: Volt régebben Szegeden egy vegetáriánus étterem... még mindig emlékszem a "Ganapati Kedvencé"-re (... (2019.12.09. 15:33) A Buddha-tálak meséje
  • Attilajukkaja: @gbsz: A lényeg, hogy minden infót megtaláltál! :o) (2019.06.24. 20:03) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • gbsz: az elkerülte a figyelmem :-( Köszönöm! (2019.06.24. 19:48) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • Utolsó 20

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

a vasárnap reggeli kávézás nehézségei

2010.10.24. 12:39 stillman

Update 2010.11.15:

Sajnos e poszt, vagy valami más kapcsán a Briósban persona non grata lettem, konkrétan felismeréssel vegyes szörnyű bosszúvágy gyulladt a szemekben, amikor megláttak engem az elmúlt vasárnapon (hát igen, minek lopódzik sunyin reggelizni az ember olyan helyre, amelyet korábban éles nyelvvel kritizált) és miután szemrebbenés nélkül kértem a croissant és kávé kombinációmat a croissant-t gúnyos mosollyal elém téve odabökték: "reméljük most sikerül"... Erre én, magabiztosságomból nem veszítve: "én is remélem". Majd 10 percet várattak a kávéval (bosszú 1), végül kihozták, ihatatlanul forró volt (bosszú 2). Viszont én meg többet nem megyek oda és széles ismerettségi körömet is eltanácsolom onnan. 

------------------------------------------------

A vasárnapi, korán, külső helyszínen történő reggelizés nehéz műfaj Budapesten.

Egy ideje figyelem a Pozsonyi úton néhány hónapja nyílt Briós kávézót, ami végre vasárnap reggel is nyitva van, ezzel kellemes, közelebbi alternatíváját nyújtva pl. a Culinaris kávézójának. Honlapja, arculata, hangulata, kommunikációja szívemhez közel álló egy-két kivételtől eltekintve (pl. a Facebookon a "Ki akar fütyülni, sárgarépa is került a napi levesbe" felszólításuktól majdnem falra másztam).

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezt a posztot már korábban megírtam, de végül mégsem akartam publikálni, adtam még néhány esélyt, mielőtt véleményt alkotok. A mai reggeli után azonban nem bírom már magamban tartani a véleményem.

A helyzet az, hogy a pozitív, aktív kommunikáció és a nyilvánvaló igyekezet ellenére a szükséges tartalom egyáltalán nincs a hely mögött. Mindezt körülbelül 10 látogatásból szerzett tapasztalatok alapján állítom.

Az jó, hogy egész nap lehet reggeliket kapni és van mindig 3-4 féle sütemény, amelyek közül a francia meggyes pite megkérdőjelezhetetlenül zseniális volt számomra. Legutóbb Rozi felvilágosított, hogy eltúloztam ezen az egyetlen téren is a lelkesedést.

Valahogy annyira akartam szeretni ezt a helyet, de nem megy.

Alapvető probléma, ami már az első pillanatban elijeszt, hogy viszonylag rosszul kezelik a változó mennyiségű vendégsereget (vendégsereg = egynél több vendég): azon a vasárnapon, amikor először bosszantottam fel magam náluk, a pultos konkrétan összeomlott, nézett maga elé percekig, miközben ott vártak a vendégek, hogy megkérdezze valaki, hogy mégis mit szeretnének. A gondokat akkor egyrészt a folyamatos váltópénz-hiány okozta, másrészt a nem olyan sok és nem is túl bonyolult igény feljegyzése. Nem a sebességre gondolok, mert nem sietünk persze, vasárnap reggel van.

Valószínűleg feledtette volna a kellemetlenséget, ha ezek után nem rossz minőségű kávét és croissant-t toltak volna elém (kb. 15 perccel a rendelés után). Külön hozták ki őket, nyilván nagyon bonyolult egy croissant és egy kávé egyszerre történő szervírozása. A kávé ihatatlanul forróra volt készítve, a croissant ehetetlenül forrón, belül sületlenül volt tálalva. Egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a forró croissant nem jó és nem finom, összeragad az ember szája és bele tőle. Amikor a végén udvariasan és segítő szándékkal (tényleg) szóvá tettem, hogy nem sült át a croissant, azt mondták, hogy mert még nem hűlt ki és csak úgy tűnik. Erre jeleztem, hogy ismerem a különbséget a meleg croissant és a sületlen croissant között.

A kávé, miután szétégette a számat, nagyon rossz, üres ízével bosszantott tovább. Legközelebb kifejezetten erősebbre kértem és megemlítettem, hogy ne legyen nagyon forró, ezek után természetesen langyos kávét kaptam. A legutóbbi látogatásunkkor pedig 10 perc múlva nem emlékeztek a rendelésünkre, amikor jeleztem, hogy már kértünk, belevetették magukat a jegyzetekbe, de végül nem tudták elolvasni egymás írását, ezért újra el kellett mondani, hogy mit szeretnénk. Ezután már igen feszülten odavetették a meggyes pitét, majd kettő ismét nagyon gyenge kávét kaptunk, ami nem a kávé minőségének volt köszönhető, hanem annak, hogy aki készítette, az nyilvánvalóan nem tud kávét főzni.

Úgy tűnik, a vasárnapot kénytelen leszek most már itthoni kávézással, mint kiszámíthatatlan helyeken történő próbálkozással tölteni. Sajnos ebben a városban szinte sehol nem tudnak kávét főzni (én legalábbis nem tudok sok helyet - vasárnap), a Culinaris-szal már nem is próbálkozom.

1 komment

Címkék: kritika

meglepő eredmény a Cabernet vakteszten

2010.10.22. 19:04 stillman

Az utóbbi időben egészen sok és sokféle borkóstolón sikerült részt venni, amelyek során részese lehettem egy igazi kézműves borászatnál eltöltött, mennyei ízekkel párosított borkóstolásnak, emberszerű borász jelenlétében, utána a művészi igényességű, önmaga jelentőségével mértéktartóan tisztában lévő villányi borász által tartott kóstolónak, valamint az (állítólag csak pechesen kifogott) félméteres Ralph Lauren emblémát a bőrkabátján hordozó birtokigazgató által tartott villányi designborászatban eltöltött borkóstolónak.

Kifejezetten érdekes folytatás volt a cabernet vakteszt, ahol mindenféle sznob befolyástól és intelligens bólogatástól mentesen, őszintén és bizalmi alapon magunkba zárkózva kóstolhattuk végig a ránk bízott borokat.

A teszt természetesen nem elfüggönyözött, ingerszegény környezetben, egymás zavaró hatásától megkímélve történt (ahogy ezt kell állítólag - többek között), hanem a Sarki Fűszeres kifejezetten inger-, élmény-, hangulat-, majd a későbbiek során íz- és illatgazdag közegében.

15-17 laikus, borkedvelő/érdeklődő gyűlt össze és értékelt 9 féle bort szín, illat, íz, sav szempontok alapján, ezeket pontozva, összegezve, végül rangsorolva.

A vakteszt azon alapszabályát igyekeztünk betartani, hogy a borokat kitöltve mindenki csendben jegyzetelte pontjait. Az első 2 borig sikerült is magunkba tartani véleményünket, később a hangulat oldódásával ez a szigorú feltétel is enyhült, de kizárólag a már lepontozott borokat beszéltük meg. A hangulat további oldódásával aztán már kissé kontrollt veszítettünk és ki-kicsúszott egy-egy szó az aktuálisan kóstolt borról is.

Az összeállítás alapvetően ravasz volt, nem tudtuk, hogy csak magyar tételeket kóstolunk-e vagy van esetleg köztük külföldi is, a borvidékeket se tudtuk pontosan, ahonnan a borok származnak. Természetesen a pincészeteket sem. Kíváncsi faggatózásunkra, mely szerint van-e kakukktojás, ilyen-olyan tétel, illetve a "most mit is kóstolunk?" beugrató kérdésekre kitérő válaszokat kaptunk.

A szavazatok lezárása és összesítése utána az alábbi döbbenetes eredményre jutottunk.

 

A sorrend visszafelé, tehát a legnépszerűtlenebbekkel kezdve:

9. Sike Tamás Egri Cabernet Franc
8. Malatinszky Kúria Villányi Cabernet Franc 2005 (ez volt a legmegdöbbentőbb, ez egy 9.900 Ft-os tétel)
7. Németh János Szekszárdi Cabernet Franc 2008
6. Kovács Nimród Egri Cabernet Franc 2007
5. Mészáros Pince Hidaspetre Cabernet Franc 2006
4. Chateaux Lagaregge Cuvée Cyrus 2005


3. Kiss Gábor Code Villányi Cabernet Franc 2008
2. Kislaki Bormanufaktúra Cabernet Franc Válogatás 2009
1. Pósta Borház Szekszárd Cabernet Franc 2008

 

A társaság (kb. 17 fő) nagyjából egyöntetűen szavazta első helyre a Pósta borházat, gyakorlatilag majdnem a fele sorolta őket az első vagy a második helyre. Ez részben azért volt megdöbbentő, mert a Pósta borház meglehetősen nagy neveket utasított maga mögé, ugyanakkor árát tekintve a tételsorban a legolcsóbb volt.

Beszámolómat némileg, de nem teljesen kijózanodva azzal a bölcsességgel zárom, hogy mindig lehetnek meglepetések, a bor ugye szubjektív műfaj és most már tényleg nincs igazság, minden kép és költemény, a folytatást mindenki ismeri.

 

Szólj hozzá!

Címkék: bor

Barcelona híres piaca

2010.10.15. 12:00 stillman

Barcelona központjában a Rambla közelében található piacot, a Mercat de la Boqueriát Európa egyik legnagyobb és leghíresebb piacának mondják. Weboldalán a piac vezetője, Manel Ripoll kedvesen és formálisan üdvözli a látogatókat, biztatja őket a szabad nézelődésre. Valójában azonban itt végtelenül öntudatos, felszabadult, profitot vadászó és nem a portékát kedves, ártatlan nézelődésre szánó árussal, kofával, dörzsölt üzletemberrel találkozhatunk. Fényképezni még talán lehet: finoman és udvariasan, bocsánatért esedező szemekkel "csak ez az egy és már megyek is tovább" alázattal és határozottsággal vegyítve. A filmezés már egy kicsit nehezebb téma.

A piacra belépve azonnal beleütközünk a méltán világhírű és ezáltal a népszerűséget a többieknél jobban kezelő Pinotxo bárba, ahol elsőre kicsit idegennek tűnő, ám a katalán konyha lényegi fogásait kínáló választékba ütközünk. Ezalatt értem a pacalt, véreshurkát nekünk magyaroknak meglepő párosításokban, a botifarrát (fehér kolbász), a babot, illetve a tintahalat és a bébipolipot, a csicseriborsót különböző szószokban, köretekkel.

A piac egyébként reggel 6-tól este fél 9-ig van nyitva, a délutáni szieszta alatt jónéhányan bezárnak.

Eredete bizonytalan, helyzetéből adódóan nyilvánvaló, hogy Barcelona főutcáján, a Ramblán mászkáló utazók számára ideális kereskedőhelyszín volt. Az 1700-as évek elején a piac már olyan népszerűségre tett szert, hogy Barcelona környékéről is idejártak az árusok, ebből természetesen feszültség keletkezett, amely hát mediterrán nép lévén időnként verekedésbe is átcsapott, de aztán rendezték a helyzetet, kialakítottak egy nagy négyzet alakú teret, amelyet szigorúan (már amennyire a spanyol, bocsánat katalán nép esetében beszélhetünk szigorúságról) felosztottak és működtek tovább a maguk módján. Az 1900-as évek elején megnyílt a halárus szekció is, majd jött a többi merészség. 1914 körül kapott fémtetőt, amely akkoriban maga lehetett a civilizáció és modernitás csúcsa.

Azóta változó állapotban van a piac, dehát így autentikus és lássuk, be elég intenzív használatnak van kitéve. Természetesen felfoghatatlan választékot találunk itt gyakorlatilag mindenféle élelmiszerből és állatból: különböző halak, tengeri állatok, óriási belsőségválaszték, birka, disznó és egyéb fejek a lehető legtermészetesebb módon sorakoznak a pultokban, cukorkák, gyümölcsök, zöldségek döbbenetes fajtái várják, hogy felfigyeljünk rájuk, az árusok pedig szigorúan lecsapnak a rácsodálkozó turistára. Ha veszel, fotózhatsz, ha nem veszel, nincs fotó. Ezt például akár angolul is el tudják mondani.

 

 

A témát már jónéhányan feldolgozták több-kevesebb sikerrel:

gastronomyblog: bar pinotxo barcelona
Bűvös Szakács: A főzés szabadsága
Bűvös Szakács: Pinotxo
Dining Guide: Piacmustra La Boqueria (ez utóbbi kevesebb).

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: piac spanyol

Könyvajánló: A gasztronauta

2010.09.25. 15:44 stillman

Igazi, ínyenc gasztrobizarr téma Stefan Gates könyve, A gasztronauta. Szokatlan, extravagáns és bizarr kulináris élményekkel, meghökkentő tényekkel és látványos étkek receptjeivel van tele. "Tudom, hogy a hőn szeretett házikedvencek legyilkolása kényes kérdés, de egy dolgot rögtön az elején tegyünk tisztába: mindannyian hozunk áldozatokat". Szerencsére "csak" egy tengerimalac recept taglalásáig jutunk el, de például macskákra vonatkozóan hála az égnek nem kapunk ötleteket, inkább főként kantoni nyelvjárásban íródott receptekhez irányítanak.

A disznósajt elkészítése nekünk magyaroknak talán nem is annyira bizarr, a kaland leírásának kezdőmondata azonban leküzdhetetlenül húz abba az őrületspirálba, amelyet ez a könyv tartogat számunkra. "Nem kenyerem az egzisztencialista félelem, de boldogan ismerem be: a disznósajt készítéséhez vezető út bűntudattal és megváltással van kikövezve, a kaland során felfedezhetjük és leküzdhetjük legbelsőbb félelmeinket."

Itt is, mint oly sok receptjénél pl. a korábban előforduló nyuszirecepteknél - javasolja, hogy adjunk nevet elkészítés előtt az állatnak. Ezt a disznót mondjuk nevezzük el Mártának, annak érdekében, hogy letisztázott kapcsolatba kerüljünk vele, mielőtt páclébe téve 2 napig pihentetjük egy vödörben: "kicsit gonosznak tűnik, ahogy ott gubbaszt, különösöen, ha olyan átlátszó vödörbe tesszük, mint amilyen az enyém és pont ki lehet venni az arcát".

Tulajdonképpen a "Kő-, létra- és vödörkrém" vagy a "Töltött halfejek" még nem is viseli meg annyira az embert, de engem a sült fatetű részletes, szeretetteljes leírása már próbára tett, a "szottyadt pempő" és a "moszatleves" esetében inkább csak a cím miatt jöttem zavarba. 

A "popó szendvics" csak szimplán nem hozta meg az étvágyamat, maga a recept kitűnő, különlegessége, hogy miután celofánba csomagoltuk a leírt módon elkészített szendvicset, rá kell ülnünk 1 órára, közben pedig mondjuk képzelődjünk.

A puffadás élettani hatásainak részletes, naplószerű kifejtése önfeledt perceket okoz, de a kannibálreceptek epizódot nekem őszintén szólva nem sikerült teljes egészében végigolvasni.

Persze a könyv ártatlan, könnyed, érdekes receptekkel indul, hogyan készítsünk margarint, meg a tojásfújás, hogy aztán hirtelen és észrevétlenül az "Emberszósz" talányos leírásánál találjuk magunkat úgy a hetvenötödik oldal tájékékán, ahol már úriember (úrihölgy) nem tesz le könyvet.

Jó szórakozást kívánok, nagyon ajánlom:

Stefan Gates: A gasztronauta

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: könyv

Hétköznapi csúcsborkóstoló

2010.09.18. 18:13 stillman

 

Korábbi borkóstoló sorozatunk folytatása következik, ez itt a harmadik, utolsó fejezet, ami - lássuk be - meglehetősen zártkörűre sikeredett, tekintve, hogy itt és most olyan csúcsborokat kóstoltunk, amelyek a világ borainak élvonalába tartoznak és akár azt is mondhatjuk, hogy a bordeaux-i nagy borokkal említhetőek egy lapon. Mivel a borok árai olyan 12000 Ft-tól indulnak, kénytelenek voltak megkérni a kóstoló árát, ami végül a pozsonyi úti környékről 4-5 gasztro- és borsznobot tudott odavonzani, a többiek pedig magukban biztosan drukkolva és érdeklődve, de diszkréten távol maradtak.

 

Így aztán családias légkörben vágtunk bele, rögtön indítottunk az Agricola Quirciabella Batárjával, amelyet igen sokat kellett pörgetni, hogy kellemesen ihatóvá váljon, de aztán legyűrtük (50% Pinot Blanc, 50% Chardonnay) és legfőképpen szokatlansága miatt okozott maradandó élményt.

Tisztában vagyok azzal, hogy az, hogy "olasz bor" igen tág fogalom, ezért kicsit jobban megközelítem a témát: ezúttal tehát Piemonte környékéről származó borokat kóstoltuk. Ez a tartomány esik ugye a legközelebb Franciaországhoz, Piemonte egyébként azt jelenti, hogy a hegyek lábánál (Alpok). Piemonte két legjobb bora a Barolo és a Barbaresco, a borvidék egyéb borai pedig általában a szőlőfajtákról kapták nevüket. A legjobb szőlőfajtának a nebbiolot mondják, bársonyos, illatos bor készül belőle.

A második kóstolt borunk Gaja Sito Moresco DOC (2006) már részben ebből a fajtából származik: 35% Nebbiolo, 35% Merlot, 30% Cabernet Sauvignon, elvileg fiatalon ajánlatos fogyasztani (mármint a bor legyen fiatal, mi öregen is fogyaszthatjuk haha), bogyós gyümölcsökre emlékeztető, kellemes íze van.

Következett a Tenuta di Trinoro La Cupoléja összetétele: 47% Cabernet Franc, 30% Cabernet Sauvignon, 13.5% Merlot, 9.5% Petit Verdot. Csomagolása impozáns: Magnum palackból kapjuk a bort, gyönyörű cimkéje van, de valahogy könnyen továbblendülünk a következő tételre.

Az Agricola Querciabella Camartinával folytattuk, amelyet, erőteljes, szexi, mély, Bordeaux Cru Classé eleganciájú jelzőkkel illetnek a hozzáértők. Összetétele 70% Cabernet Sauvignon, 30% Sangiovese. 1988 óta állítják elő a Camartinát, 2000 óta pedig biodinamikus eljárás szigorú szabályai szerint készítik.

Ezután jött Gaja Ca'Marcanda Magarija, amelyet csak így tudnék leírni: mély gránátvörös színű, kék árnyalattal. Buja gyümölcsöket, fűszeres Merlot és Cabernet aromákat fedezhetünk fel benne. Teljes, gazdag, kerek bor, elegáns, bársonyos lecsengéssel. Nem én fogalmaztam, csak érthetővé tettem.

Következő tételünk Castiglion del Bosco Brunello di Montalcinója, amelyet piros bogyós gyümölcsök, szilva, szegfűszeg aromájával írhatunk le, de említhető a rum és a mazsola is. A bor kinyitása után 2 órán át még üt a tannin, de utána kisimul. 2009 és 2015 között javasolt a fogyasztása, úgyhogy éppen időben ittuk.

 

Innentől pedig még inkább felfelé vezetett az út, bár sokak fejében már kezdtek széthullani az információk, a borok mellé Pecorino sajtválogatást (olivával érlelt, natúr, hosszan érlelt, szarvasgombás), majd magyar kézműves, serrano, valamint iberico sonkákat kaptunk, végül pedig már igencsak zavaros fejjel egy csodálatos borjú szűzpecsenyét fogyaszthattunk vargányával. Az utolsó fogás ízvilágáról és a textúrájáról nem tudok hosszan nyilatkozni, de ez nem az étel hibája.

Marchese Carlo Guerrieri Gonzaga San Leonardója következett. Szakértői vélemény a borról: intenzív rubinvörös szín gránát beütéssel. Zöld bors, erdei gyümölcsök, vanília is intenzíven érződik. Harmonikus, erőteljes, fűszeres, elegáns, kerek, illatos, hosszú lecsengéssel.

A kiteljesedést pedig a szerény Marchesi de Frescobaldi hozta, aki a toszkán terület legnagyobb bortermelője, 1200 hektáron termeszt szőlőt. A Luce a híres Montalcino borvidékről származik, 100% Sangiovese. Listaára szolid 32400 Ft errefelé.

 

A borkóstoló nem feltétlenül pozitív értelemben maradandó élményt okozott másnap is, ugyanis irgalmatlan fejfájással ébredtem, amit vagy a szűk mozgástér okozta kevés vízivásnak tudtam be, vagy az olasz borok kiváló minőségbiztosítási rendszere és a borokba tett némiképpen mesterséges kifinomultságszabályzóknak tudtam be. 

 

Összesítve az alábbi borokat kóstoltuk:

Agricola Quirciabella Batár IGT (2006)
Gaja Sito Moresco DOC (2006)
Tenuta dei Trinoro Le Cupole IGT (2006) - Magnum
Agricola Querciabella Camartina IGT (2005)
Gaja Ca'Marcanda Magari IGT (2006)
Castiglion del Bosco Brunello di Montalcino DOCG (2003)
Marchese Carlo Guerrieri Gonzaga San Leonardo IGT (2001)
Marchesi de Frescobaldi Luce Monatlcino IGT (2005)

 

A bejegyzéshez forrásként használtam Hugh Johnson és Jancis Robinson: A világ boratlasza című könyvét, valamint a Snoth remek, csodálatos borismertető portált.

5 komment

Címkék: bor


süti beállítások módosítása