Szélsőséges a személyiségünk, ezért általában a posztjaink is azok: vagy utálkozunk, vagy rajongunk valamiért. Mivel ez alapjaiban nem egy fanyalgós blog, a pozitív élmények és benyomások kaptak benne helyet főként: megörökítettük a barcelonai és a madridi piacot, a panettonékat, a Sarki Fűszeres gasztrobulijait, fejet hajtottunk Segal Viktor munkássága előtt.
Volt viszont számos olyan dolog és esemény, amelyről valamilyen oknál fogva általában mélyen hallgattunk, de úgy gondoltuk, a kép úgy teljes, ha egy év végi összefoglalóban megemlékezünk ezekről is.
Következzen tehát az óév tíz legemlékezetesebb gasztrobuktája: tíz olyan pillanatot elevenítünk fel, amikor a gasztrofil/gasztrosznob szenvedélynek engedve boldogan fordítottuk arcunkat a kulinária napja felé, de melengető napsugarak helyett egy nagy hógolyót kaptunk a pofánkba.
Nem egyszerű mosolyogva továbblépni...
...amikor a sztárséf(oktató) által készített különleges és méregdrága lekvárt egy hét után rohadtan veszed elő a hűtőből.
...amikor az újonnan nyitó, vidám, trendi kávézóban tíz percet vársz, míg észrevesznek, majd egymás írását nem tudják elolvasni, ezért újra le kell adnod a rendelést, végül egy olyan kávét kapsz, amit legszívesebben azonnal kiköpnél.
...amikor egy neves borászat borkóstolóján kilépsz egy pillanatra a pincéből és azzal szembesülsz, hogy odakint az egyik tulaj feltűrt gallérú, rózsaszín Gant pólóban, idegesen cigizve azt várja, hogy mikor húz már haza a társaság.
...amikor egy felkapott iskola még felkapottabb gasztrotanfolyamának egyik óráján az iskola tulajdonosnője sipítva megkérdezi az oktatót, hogy „mi az a fine dining”.
...amikor egy étteremben olyan pozitívan lehengerlő élményeket szerzel, hogy a következő alkalommal bátran elviszed magaddal barátaidat és üzletfeleidet is, a séfről azonban villámgyorsan kiderül, hogy mostanra elfelejtett főzni.
...amikor egy feltörekvő dizájnborászat délben tartott borkóstolóján semmiféle ételt nem szolgálnak fel a borokhoz és nagy kegyesen megengedik, hogy ha annyira éhes vagy, elfogyaszd az otthonról hozott szendvicsedet.
...amikor megkapod karácsonyra a Gault Millau-ban is szereplő sztárséf szakácskönyvét és rá kell jönnöd, hogy az egész kötet az egoista öntömjén jegyében íródott.
...amikor egy főzős TV-műsorban azt hallod „mi az a paella? Biztosan egy halféle.”
...amikor a Facebookon lájkolt gasztrooldalak olyan idegesítő posztokat tesznek közzé, hogy kénytelen vagy leiratkozni róluk. (Pl: „Ki akar fütyülni? Ma sárgarépát is főztünk a levesbe”.)
...amikor wannabe gasztrobloggerként belenézel a saját hűtődbe és azzal szembesülsz, hogy az teljesen üres és csak egy darab extraszűz olívaolajban eltett articsóka penészedik benne.
Utolsó kommentek