Elhatározták, hogy csapnak egy közös estét, meghívják az érdeklődő vendégeket és az egésznek ennyi címet adnak: "Eszünk, iszunk, beszélgetünk". A regionalitásban (értsd regionális alapanyagok, környékbeli termelőktől) hívő Kistücsök Étterem, az első osztályú minőségnél alább nem adó Sarki Fűszeres és a "megkóstolod és.. k..vajó" borairól híres Légli Géza (Kislaki Bormanufaktúra) gyűltek össze a Kistücsök Étteremben, és mivel közönségükben, valamilyen csoda folytán igen nagy átfedés található, a néhány hete meghirdetett borvacsora program pillanatok alatt be is telt a jelentkezőkkel. 
Az este könnyed és laza, semmi feszengés, a pincérek közlékenyen, barátságosan teszik elénk az est kreálmányait, mindig szépen elmondják mi micsoda a tányérunkon.
Légli Géza, a Kislaki Bormanufaktúra kézműves borait kínálja minden fogás mellé, üdvözlőként a 2011-es Piros Habzóborával indítunk, itt már baj nem lehet.
A Kistücsök külsejében megújult, fehérbe öltözött. Letisztult formák veszik körül a házias és mégis különlegesen összeállított ételeket.
Habzó borunk mellé bevezetésként érkezik
a borjú tatár, brokkoli szár salátával
Ezután pedig Jánoshegyi Rajnai Rizling 2010-et kapunk a poharunkba és én már érzem az ívet, ami vár ránk ma este. A Sarki Fűszeres közben pesti üzletéből szállított sonkáit szeleteli nekünk ott helyben, frissen, a következő fogás lényege pedig a hazai és a külföldi szalonnák és sonkák összehasonlítása. A hagyományos füstöléses módszer összecsap az érleléssel, megnézzük melyik válik be jobban ma este.
Tehát
megmérkőznek a sonkák és a szalonnák
A magyar sonkák nagyon finomak és a "megszokott" ízekhez közel állnak, de belátják sokan, hogy egy spanyol és olasz sonkával viszonylag nehéz versenyezni.
Kis szusszanás után nem szokványos chardonnay 2010-et tölt nekünk Géza, majd jön az a fogás, amire a legkíváncsibb vagyok:
pontytepertő, korianderes karalábékrémmel 
Finom, komplex fogás, előítéleteinket elveszítjük és élvezzük az egyszerű és mégis figyelemreméltó összhangot.
Továbblendül az este, kapjuk a Válogatás Pinot Noir 2009-et a poharunkba, hozzá pedig rövid idő után egy igazi perverzió:
fűszeres, füstölt osztriga cékla carpaccioval 
Az osztriga nehéz műfaj, és kérek pillanatnyi csendet, mert egy régóta érlelt bölcsességet szeretnék leírni: vagy szereted vagy nem. Annak, aki még nem szereti: el kell határozni, mély levegő, tengerpart, sziklák, pozitív hozzáálllás, és végül rá lehet érezni. A balatoni osztrigát még ugyan nem ismerjük, de most itt ugye regionális és nagyvilági alapanyagok vetekednek egymással, mondanom sem kell, hogy a pontytepertő azért nagyobb sikert arat végül, magyarok vagyunk-é vagy nem, he?
Befejező fogásunk a
birkagerinc, gombás kuszkusszal, szójás sárgarépával 
Jánoshegyi Kékfrankossal kiegészítve elgondolkodik az ember, hogy akkor most már "ennél többet nem is kíván az élettől".
Desszert helyett egy sajtkombináció jön a végére
a Kistücsök sajtmanufaktúra érlelt sajtja ropogós kakaóbabbal és Mont d'Or sajt
küzd a tányérunkon és zárja le az ízeket, valamint az estét teljes egésszé.
A koronát végül a Kislaki Rizling Pezsgő teszi fel rá.
Ezek után viszont "nincs miről beszélni".
Utolsó kommentek