Már a repülőgépen ülve elképzeltem az első reggelt, ahogy Madridba érek. Elsőként a helyi bár felé veszem az irányt és otthonos, természetes hangon odavetem a bárosnak: "un café con leche!" (egy kávét tejjel), a por favor (kérem) kiegészítés bár Madridban még elmegy, Barcelonában már felesleges zaj, udvariaskodó modoros hülyeség. Tervemet hamar meg is valósítottam, hiszen az autentikus spanyol hangulat és a gasztronómiai élvezetek alapja a reggeli, jól megérdemelt kávé.
A helyi bár
Fő jellemzője, hogy nem egy barátságos hely, nem arra van, hogy széplelkű turisták értetlenkedjenek errefelé. Vakító fémszékek a teraszon, belül kissé retro, sötét fa, általában túl élénk mintás csempés, fémbetétes pult, mediterrán hangulat, zord bácsik újságot olvasnak, rádpillanatanak, majd vissza, a bár előtt néhányan dohányoznak, rekedten vitatkoznak, a használt kávéscukorzacskót pedig a lábukhoz dobják a pult alá. Amikor kávét kérünk, ne lepődjünk meg, ha két fémkannával a kezében a báros kérdően néz ránk és feltesz egy elsőre talán érthetetlen kérdést: hideg vagy meleg tejjel (frio o caliente) kéred-e a tejeskávét. Bizonyos helyeken elédpenderítik a csészealjat, rá a kávéscsészét, minél nagyobbat csattan, annál menőbb, belezúdítják a tejet és jónapot, majd szólj, ha kérsz enni is, kínálat van bőven, jól láthatod. Ez errefelé így van rendjén, meg kell szokni és élvezni, ne számítsunk kedves, udvariaskodó stílusra. Azért akadnak kedves bárok is, de oda én nem járok.
Valahogy úgy vagyok, hogy ha már van egy bevált helyem, akkor oda - ha tehetem - minden reggel betérek, ahogy annak idején New Yorkban is kialakult egy állandó, kedvenc reggelizőhelyem, a végén már szinte könnyes búcsúval köszöntünk el a görög kávézós bácsival egymástól. Itt Madridban egy ideig a Cafeteria el 22 volt ez, a Barrio del Pilar-ban, idén azonban leváltottam a Cafe Figueroa-ra, ami a barrio de Chuecaban (a Gran Vía közelében) található.
Reggeli
Reggelire itt az úgynevezett spanyol croissant-t érdemes enni, bár akik a francia stílusú vajas croissanthoz vannak szokva kicsit csalódhatnak, itt kicsit más az állaga (szárazabb, de nem rossz értelemben), illetve nagyon finom reggeli lehet a napolitana de chocolate, ami ugye a pain du chocolat ("csokis párna") spanyol változata. Kihagyhatatlan a bocadillo de jamón serrano (szárított sonkás szendvics) vagy kifinomultabbaknak ajánlott a jamón iberico (iberico sonkás szendvics) - ezzel kapcsolatos elméletem, hogy ibericot csak akkor együnk, ha már túl vagyunk a jamón serrano dimenzióin, ez már elsőre elég, nagyon finom. Érdemes a szinteket betartani, hogy mindent megértsünk szép fokozatosan.
Megfogadtam, hogy nem megyek olyan tapas bárba, ahol indulatos, bordó mellényes bácsik kiabálnak, de itt kivételt tettem, mert már nagyon éhes voltam, ez a szendvics például nem volt annyira jó, utólagos tipp: ellenőrizzük mindig, hogy friss sonkát kaptunk-e a jamón serrano ugyanis nagyon hamar kiszárad, az íze megváltozik. Mindenképpen kérjünk mellé olívaolajat, bár sok helyen a szendvicset megfelelő állagúra készítik.
Azok, akik szeretik a gyomrukat már korán reggel eltömíteni jó értelemben vett fullasztó falatokkal, nekik javaslom a tortilla de patatast, azaz tojás krumplival összesütve, magában vagy bocadilloban (szendvics) kínálva.
Ebéd
A turista számára a legmerészebb, de leghatékonyabb (ár-érték arány) választás a menü del día (napi menü), ami felfogható egyfajta orosz rulettnek, mert feltehetőleg nem nagyon tudjuk, mit fog tartalmazni még akkor sem, ha tökéletesen beszélünk spanyolul. Enyhíti a gondot, ha néhány évet már kint éltünk Spanyolországban. A menük logikája úgy épül fel, hogy első fogásként választhatsz általában négy-ötféle étel közül (primeros), második fogásként (segundos) szintén - tehát, amit ilyenkor felsorolva látunk a "menü" étlapon, az nem mind az ételsor része (azaz ne 10 fogásra számítsunk). A menük átlagos ára 8 EUR-tól 14 EUR-ig változnak, ezek normális árnak tekinthetőek. Esetleg előtétel is járhat (entrada) hozzá, majd a menü részeként választhatunk a desszertkínálatból (postre), ami lehet gyümölcs, édesség vagy kávé. Jobb helyeken egy üveg víz is jár a menühöz, főleg, ha ketten eszünk. Ne próbáljuk megérteni a menü tartalmát, bízzunk bennük, esetleg tisztázzuk le valahogy, ha valamilyen ételérzékenység vagy diéta miatt kell vigyáznunk.
Ha inkább tapast választanánk, amit én leginkább kedvelek: pimientos de padrón (kis méretű sült zöld paprikák), vagy a pulpo gallego (főtt polipszeletek olívaolajban, pirospaprikával megszórva, néha főtt krumplit is adnak hozzá), ez általában azért drága tányér (12-16 EUR), a patatas bravas (sült krumpli paradicsomos szósszal) szintén ajánlott, illetve aki szereti a kis polipokat ropogósra sütve az mindenképpen egyen chipironest. A fekete kagyló (mejillones) is nagyon finom, mindig érdemes kipróbálni. A vaslapon sült garnéla rák (gambas a la plancha) is alap, de olyan helyen együnk inkább, ahol biztosak vagyunk abban, hogy friss a rák (pl. piacon) az már sajnos megint orosz rulett, hogy honnan származik, nekem sikerült az egyik bárban egy olyan típust enni, ami feltehetőleg valami túltenyésztett szörny volt, mert beltartalma nem nagyon volt, széttöredezett fehér, szálas hús volt, mint a "surimi" (rákdarálék).
Pulpo Gallego (polip galíciai módra)
Nem merészkedem az összes tipikus spanyol tapas felsorolásába, csak néhány kedvencet kiragadtam.
Vacsora
Ne csodálkozzunk, ha délután 3-5 óra körül nem tudunk hol ebédelni, ilyenkor ugyanis tisztességes ember nem zabál csak fetreng egy függőágyban és csendben sziesztázik esetleg valahol éppen szenved kedvtelve a melegtől. Az élet inkább 7 óra után indul be, de akkor is csak az elvetemült északi beállítottságú népek esznek még, a rendes spanyol szokás szerint étkezők csak este 10 óra körül gondolnak először evésre. Ilyenkor elindulnak az illatok az utcákon, úgy képzeljük el, mint a rajzfilmekben, megyünk ártatlanul és egy illatcsík belekúszik az orrunkba, ilyenkor a legveszedelmesebben ellenállhatatlan fogás a paella. Azért jó késő este masszív, sokféle összetevőből készült paellát enni a magyar gyomornak, mert akkor biztos, hogy hülyeségeket álmodunk, de inkább valószínű, hogy aludni sem tudunk.
A paella (leginkább egy rizottóhoz - még érthetőbben "rizseshús"hoz hasonlít) három alaptípusa: paella mixta (vegyes hússal), mariscos (tengeri állatokkal), vegetariana (zöldséges). Persze van még sokféle, de talán ezekkel találkozunk a leggyakrabban. Úgy érdemes kérni, hogy minél többféle hús legyen benne. A legjobbakban van rák, feketekagyló, disznóhús, nyúlhús, tintahal karika, zöldség. Ettől lesz olyan finom az íze - és így a spanyolok jól ki tudják szűrni kik az arabok és zsidók, mert ők ugye tutti nem esznek ilyet (ez állítólag tényleg igaz, hogy részben ez is cél volt néhány évszázaddal ezelőtt).
Túljutva az alapelveken és alap fogásokon, néhány ajánlott hely Madridban:
Mercado de San Miguel (piac)
Mára kicsit elturistásodott (ez csak nekem negatívum), de még mindig nagyon jó piac a Plaza Mayor közelében. Itt például nem paranoiásak az eladók, mint a barcelonai La Boquerián, hogy nem fotózhatsz, ha nem vásárolsz semmit, itt nyugodtan lehet nézelődni és fotózni is, nem bánt senki.
A műanyag zöldséget és gyümölcsöt árusító standon nyugodtan lépjünk túl, sajnos nagyon erősen "iparosítva" van a spanyol mezőgazdaság, kénytelenek turbózni a növénytermesztést, ez meg is látszik a kínálaton és főleg az ízeken. Persze kifoghatunk finomat, de azt nem nekünk turistáknak kínálják alapvetően, be kell épülnünk a rendszerbe, szerezni egy megbízható zöldségest és odajárni rendszeresen. A kétszázadik vásárlás után már valószínüleg kapunk rendes helyről származó árut.
A piacon bacalaot (tőkehal) mindenféle formában kínáló standnál mindenképpen érdemes 2-3 falatot vásárolni, általában 1 és 2 EUR között mozognak, tényleg egy falat (pinchos), de megéri. Kedvenceim közé tartozik az osztriga és champagne vagy cava ("habzóbor") bár, de figyeljünk a szezonra is, ha nincs osztrigaszezon, nem érdemes itt sem fogyasztani.
A cukrásztermékeket mindenképpen javasolt kipróbálni, van macaron (hát hogyne lenne), valamint a piac egyik oldalánál egy minőségi tortákat és süteményeket árusító standnál lehet pl. "Esterhazy" tortát is kapni, na de nem ezért jöttünk ugye Madridba, tessék a helyi ízeket kipróbálni inkább.
A kávét mondjuk a piacon nem nagyon javaslom, nem olyan finom, ráadásul 2,50 EUR körül van (az átlag kávéár Madridban: 1,20 - 1,50 EUR).
Abracazum! cukorkabolt
Calle Gran Vía, nº 55
Szórakozásképpen javasolt, a Gran Vían található cukorkaboltba betérni, ahol különböző méretű "gyógyszeres üveg kinézetű" üvegcsébe tölthetünk gumicukrokat különböző kész "receptek" alapján. Javíthatjuk a szexuális életünket, a depressziós hétfőket elviselhetővé tehetjük és még hasonló kreatív problémákra összeállított receptekhez válogathatjuk össze az evil brain (gonosz agy), supersonic turtle (szuper teknős) és hasonló jó hangzású cukrokat.
Cacao Sampaka
Calle Orellana, nº 4
Az egyik legnívósabb csokoládé és kakaóbolt, kézműves jégkrém kínálattal, kávézóval. Az üzletben kenyér és sütemény témájú könyveket vehetünk, angol nyelven is. Meglepetés volt, hogy komoly bor és champagne kínálattal is rendelkeznek, még nagyobb öröm, hogy két magyar bor is volt: Royal Tokaji és Disznókő pincészettől. Vásárolhatunk bonbonokat, macaront (what else), csokoládétáblákat, kakaóporokat.
La Magdalena de Proust
Calle Regueros, nº 8
Az öko, bioboltok kedvelőinek ajánlott gourmet shop és reggeliző hely, készítenek frissen facsart leveket (zumo), akkor javasolt, ha európai hangulatú, garantáltan jó minőségű élelmiszereket keresünk (ezt az érzést az autentikus bárokban azért nem mindig kapjuk meg - ami persze nem is baj).
Ez is egy úgynevezett gourmet bolt, itt gasztro ajándékokat és jó borokat vehetünk, olívaolajok, balzsamecetek, joghurtok, tészták, kenyerek, csokoládék, bonbonok kaphatók és egy nagyon jó hangulatú üzlet.
Kulináris bolt haladóknak, ide csak az elvadultaknak javasolt elmenni, akik értik miért jó a Beluga kaviár és a Puy-i lencse, elképesztő sajtokat, illetve soha nem látott élelmiszertípusokat találunk errefelé, valamint egy kellemes üzenetet a kirakatban (persze lehet, hogy addigra majd lecserélik).
Café Figureoa
Calle de Augusto Figueroa, 17
Ez volt az én állandó kávézóm ebben a szezonban: például életem legolcsóbb reggeli szettjét ettem itt, café con leche és tostada con tomate (tejes kávé és pirítós paradicsommal) szuperkorrekt módon elkészítve olívaolajjal, az egész összesen 2,50 EUR volt.
Következzék a bónusz kaland: Madridból kimozdulva eljutottam egy igazi sonka üzembe is. Segoviában a Monte Nevado sonkákat készítő műhelybe. Fantasztikus élmény volt az elképesztő mennyiségű sonkát látni, ahogy több tízezrével lógnak a különböző hőmérsékletekre és páratartalomra beállított csarnokokban. Ezeket a műhelytitkokat természetesen nem árulhatom el, de nekünk megmutatták.
A környékbeli Carbonero el Mayorban található Restaurante Los Mellizosban sikerült egy nagyszerű ebédet is elfogyasztani. A hely specialitása a cochinillo (sült szopós malac), amelyet egészben szokás kínálni és felszeletelni a vendég asztalánál, ebből kaptunk egy egybefüggő lábat, érdekes volt és persze nagyon jó minőségű és ízü, hiszen malacokból van ellátás bőven a környéken.
Itt egyébként mangalicából készült sonkák lógnak a plafonon.
Az alapanyagot szállító disznófarm egyfajta szemléltető változatát is sikerült megnézni, mangalicákat, lovat, szarvasmarhákat csodálhattunk, kicsit Dallas hangulatban (legalábbis a városi, elidegenedett létformákat élő egyéneknek - pl. én - mindenképpen).
Nem mertem a szemébe nézni.
Jelen poszt természetesen nem törekedett teljességre, csak egy szeletet igyekszik bemutatni a spanyol gasztronómiai életből, hogy ne feledjük: van élet a sangríán túl.
Utolsó kommentek