Újlipótváros belterjes közegében, egészen pontosan a Pozsonyi úti üzletsoron óriási lehetőséget látnak a különböző gasztronómiai koncepciók. Egyre másra nyílnak az új helyek, arra építve, hogy itt erős - és persze fizetőképes - kereslet van minden különlegességre. Az utóbb időben körülbelül 5 új cukrászda, édességbolt, kekszbolt és hasonlók nyíltak, meg gyümölcslé bár...
Lassan és fokozatosan kezdett kibontakozni a Pozsonyi út és az Ipoly utca sarkán induló új étterem és kávézó, a Food Boutique is.
Sokan nem értették mi készül itt, csak a nagy készülődést látták, eleinte mérsékelt ütemben, majd 2014 vége felé hirtelen felgyorsulva. Fényes bútorok, elegáns dekoráció, kékes ünnepi fények, továbbá - elég bátornak tűnő - már első körben elkészülő terasszal kibővített étterem született.
Elsőre túl csili-vilinek tűnt a hely, így a semmiből kinőve, ezért egy ideig csak kerülgettem bizalmatlanul, de aztán nem volt más választásom, egy vasárnap délután valamit enni kellett, úgyhogy betértünk.
Elsőre meglepődtem a kialakított, szokatlanul igényes belső designon, minden centiméter ki van találva, burkolatok, textúrák, tapéta, és hát a mosdók... ezt a helyet semmiképpen sem a spórolás jegyében húzták fel. Itt tényleg odafigyelés, igényesség árad mindenből. Az étterem összességében a - hülyén hangzik, de - "válság" előtti időkre emlékeztet, amikor még mertek és akartak költeni a különböző helyekre, továbbá arra a gasztronómiában amúgy alapelvnek számító elmélettel mit sem törődik, hogy kezdjünk szerényen, ne költsünk sokat a külsőségekre, aztán majd meglátjuk.
Őszintén szólva nekem tetszik ez a bátorság.
Kicsit már unom, hogy mindenhol nyílik valami új étterem vagy cukrászda és olyan elképesztő ötletarzenállal tudnak végtelenül igénytelen és olcsó "minimál" koncepciót gyártani, hogy az embert tényleg pusztán az is le tudja nyűgözni (nem feltétlenül pozitív értelemben), hogy tényleg egy ikea 900 Ft-os széken kell elfogyasztani egy vendéglátóhelyen valami trendi "street food" ételt.
Hát ez nem ilyen hely.
Nemcsak a belsőépítészeti megoldásokban, de a személyzet terén is a teljességre törekvés érezhető, jól láthatóan ezen sem spóroltak. Szeretettel fogadnak, jönnek elénk azonnal, elveszik a kabátunkat - ezt amúgy pont annyira nem szeretem, de persze odaadom szívesen, kiveszek belőle minden értéket. Hamar megkapjuk az étlapot, egyedül a 6 felkiáltójellel jelzett "keresd a táblán!!!!!!" rész stílusa nem tetszik, amúgy változatos, fantáziadús, igényes ételsort láthatunk, néhány dologban pedig ugye a táblára kell hagyatkoznunk (ezt jelzik a sok felkiáltójellel, de amúgy egy felkiáltójellel is megérteném).
Mivel éppen halálosan megfázva két napja lázas állapotban vagyok kérek gyorsan egy teát, először borsmentát, de az kiderül, hogy elfogyott, sebaj kérek helyette hibiszkuszt, abból pedig az utolsó adagot sikerül megkapnom, semmilyen rossz érzést nem okoz nekem egyébként az ilyesmi, hiszen nem baj, ha folyamatosan szerzik be, frissen stb. bár azt hiszem teából nem olyan vészes, ha kicsit jobban feltankol egy vendéglátóhely. Cserében profi, szép kivitelben érkezik a tea és tényleg finom is, kapok hozzá kétféle cukrot, mézet, citromot és egy kis friss, érezhetően házi készítésű kekszet is, mindezt 450 Ft-ért, szerintem szuper korrekt ár.
Ami az ételválasztást illeti kakas erőlevest kérek a napi leves felhozatalból, kérünk továbbá egy sóletet libacombbal, valamint én még egy körtés pitét desszertként. A levest előttem öntik a tányérba a zöldségekre és hát tényleg gyógyír nekem, nagyon finom, talán kicsit túl sós, de az én ízlésemnek pont jó.
A sólet meglehetősen kreatív tálalásban, cseréptányérban érkezik, a húsok tobzódnak benne, hozzáférni kicsit nehézkes, de összességében nagyon szép fogás, és mondjuk éhes biztos, hogy nem marad tőle az ember.
Na, de azt nem én eszem, hiszen nem vállalhatok be most ilyen nehéz ételeket, a leves után inkább megnézem a desszertet.
Hamarosan megkapom azt is, itt is megadták a módját, különleges kis grillázsos édeskés mártást kapok a pite mellé, ha nem lennék ilyen beteg sokkal jobban élvezném, de így is öröm ránézni.
A felszolgálók mérhetetlenül kedvesek és figyelmesek, én vagyok a szűk keresztmetszet - pedig még maradnánk, most viszont inkább kérjük viszonylag gyorsan a számlát (érzem, hogy megy fel megint a lázam).
Tényleg jó volt felülemelkedni saját magamon, az előítéleteken, jó volt ide betérni és őszintén szólva érdeklődve szemlélem vajon beválik-e a mai világban mindenképpen bátornak mondható koncepció.
Utolsó kommentek