Izetlen almát vett a biopiacon?
Ne is firtassuk a jelenség hátterét, úgysem értünk hozzá.
Lényeg a lényeg, most már mindegy, van egy vagy több kiló enyhén kásás, talán itt-ott ráadásul kukacos almánk, ilyen ez a popszakma.
Mit tehetünk?
Vegyük le az összes létező őszcsalogató fűszert a polcról: fahéj, szegfűbors, kardamom, ha van otthon citrom, azt is használhatjuk, ha mániákusan egészségesen akarunk élni, akkor ez utóbbi természetesen legyen kezeletlen héjú.
Normál esetben kókuszvirágcukron, nyírfacukron, esetleg mindenféle kamu barnacukron éldegélő sorstársaim (az édesítőt direkt nem említem most), eljött a pillanat, amikor a hátsó, belső, de mindenképpen valamilyen szégyenpolcra száműzött fehér kristálycukrot elő kell venni, mert a helyzet mentéséhez most erre lesz szükség.
Felteszünk 15 dkg kristálycukrot a serpenyőbe és elkezdjük felolvasztani, karamellizálni. Közben meghámozzuk az almákat, a héjakat vagy megesszük közben, vagy odaadjuk a madaraknak, disznóknak, csirkéknek, végső esetben a férjünknek, barátunknak, barátnőnknek, szomszédnak, de semmiképpen sem dobjuk a szemétbe, mert az almahéj az jó, meglepődve fogjuk észrevenni, hogy a mostani almahússal ellentétben annak például mégiscsak van íze. Mindegy, a folyamat már nem visszafordítható, tehát daraboljuk fel az almákat, ha lehet egyenlő darabokra, ha pedig nincs kedvünk fél óra mindfulnessben csak az alma egyenlő méretű kockázásával tölteni (nem szabad semmi másra gondolni közben!), akkor nyomjuk a "rusztikus" változatot, csak úgy, ahogy jön.
Amikor karamellizálódott a cukor, hajítsuk bele az almákat, elkásásodott, vízhiányos barack, soha meg nem érő szilva szintén mehet bele. Kis vizet is adjunk hozzá, majd jöhetnek a fűszerek. Fahéj, kardamom, szegfüszeg, amennyit csak elbír, ne sajnáljuk, legyen minél durvább, itt az ősz, mert megérdemlem. A felszálló illatok kárpótolnak mindenért, sátáni kacajjal nyugtázhatjuk, hogy bennünket nem ver át többé a pofánkba mosolygó zöldségesnéni, aki a hülye pesti hipsztereknek felhozta a romkocsma piacra a szomszéd takarmány almáját, amelyet még a malacok is érintetlenül hagytak.
Leginkább lehűtve, provence-i hangulatban, porcukros orral, kandalló előtt, annak hiányában a fűtőtestre tehénkedve fogyasztva ajánlott.
(A kép színei, az új iOS csodálatos nevű dramatic warm filterjének köszönhetőek).
Jó étvágyat! Diétázó ismerőseinknek nyugodtan hazudhatjuk azt, hogy kókuszvirágcukorból csináltuk.
Hozzávalók:
4 alma (mindegy milyen fajta csak ehetetlen legyen)
1-2 körte
egyéb kidobásra ítélt gyümölcs
4-6 szegfübors (mondjuk én véletlenül 15-öt beletettem)
2-3 teáskanál fahéj
1 teáskanál kardamom
15 dkg fehér (hehe) kristálycukor
Utolsó kommentek