- Van nálad pók?
- Tessék?
- Van pók a lakásban?
- Nincs - hazudom, de gondolkodom közben, mennyi ideig lehet ezt a látszatot fenntartani. Felelősséget mégsem vállalhatok a környék összes pókjáért... volt is takarítás mostanában... - De miért?
- Úgy értjük, hogy valami nagy pók dekoráció vagy ilyesmi...
- Ja, az tényleg nincs.
Oké, belép megkönnyebbülve a francia család, anyuka, apuka és két kislány (egy nagyobb és egy kilencéves körüli).
- Gyertek, megmutatom a kilátást! - ettől mindig oldódik a hangulat, úgy is mondhatnám jó értelemben lesokkolódik mindenki.
Szerencsére most is működik, tágra nyílt szemmel néznek ki a balkonon, jó látni, úgy érzem, mintha valami Disneyland portás lennék.
Hát akkor, fáradjunk a konyhába, ha ti is úgy gondoljátok. Amúgy csak az apuka beszél angolul, de franciául is megértetjük magunkat.
Vörösborral indítunk, azzal kínálom őket. Az előétel körözött, lilahagyma, sárga paprika, kovászos veknivel, mindent szépen elmondok, mi honnan való, hogy kell enni, mit tartalmaz.
Ez itt már az ötödik vagy hatodik igazi Vizeat vacsorám, ez a foglalás most az applikáción keresztül jött. Dél-Franciaországból érkeztek a vendégeim. Az apuka meglepte ezzel a családot, tehát a többiek azt hitték, hogy ma étterembe mennek, ehelyett hozzám jöttek.
Jó étvággyal megeszik az előételt, aranyosak és jófejek, a gyömbérszörp kicsit túl erős a kilencéves kislánynak, de gyorsan higitjuk.
Jöhet a paprikáscsirke, azt hiszem most sikerült a legjobban. A múltkor ugyanis kicsit (de csak szerintem) túlhigítottam, most külön figyeltem erre. Tésztát is főztem mellé, tudom, most sokan a fejüket fogják, hogy nem nokedlit adok, de ez itt nemcsak pók-, hanem nokedlimentes övezet, erről most inkább nem beszélnék (semmi titok: valójában soha nem készítettem nokedlit és félek tőle).
Jöhet a tejföl prezentálása, kérem ez olyan, mint a crème fraîche, vagyis nem teljesen, mert savanyúbb, meg ilyenek, de simán bevállalják, persze csak óvatosan. Egyébként volt, aki nem vállalta be, hogy paprikás szaftos húsra tejfölt tegyen.
Szerencsére ízlik nekik ez is, elfogy gyorsan, beszélgetünk-eszünk-iszunk.
Elkezdem a palacsintát sütni, ez mindig frissen készül, ami nem szerencsés a szag szempontjából, de ugye lakásba érkezve ilyesmivel számolni kell, nemcsak a pókkal.
Közben a zene kicsit elfajul, mert ilyen magyar elektro-swinget tettem be, de átvált magától cigányzenére, nevetnek, hogy most komolyan ilyen zenéket hallgatok-e, mire mondom, hogy hát én magamtól (többek között) a konyhában Serge Gainsbourgot hallgatok, de mégsem tehetek be francia vendégeimnek Serge Gainsbourgot.
Dehogynem! - vágják rá boldogan, imádják, a házukban Gainsbourg plakátok vannak, úgyhogy egy hullámhosszon haladunk tovább és ekkor jön a legédesebb pillanat, hirtelen eszembe jut: ja és még Brigitte Bardot egyik számát is szoktam hallgatni, mondjuk úgy kétszázszor eddig, a kislány pedig elkezdi énekelni a La Madrague-t, igen, ez az a szám! - mondom. És akkor el is énekli franciául, közben megy a szám alatta, hát vannak az ember életében meseszerű pillanatok, nekem ez az.
Itt ülök (állok) a konyhámban, és van egy ilyen modern izé (a Vizeat) platform, aminek a segítségével hozzám transzportálódik egy francia család, és ezt a számot éneklik itt.... nekem, velem. Hihetetlen.
Megesszük a palacsintát, a túrót is elfogadják, nevetünk az édes túró fogalmán, ami egyébként közel sem annyira megrázó nekik, mint hisszük róluk, de azért a kardamomos baracklekváros is jól fogy.
Szerencsére egy pók se jött elő, a vacsora jól sikerült.
Kaptam sok csillagot, szivecskét, jó élményt és már egyre rutinosabb vagyok, továbbra is I LOVE YOU VIZEAT!
Sur la plage abandonnée
Coquillages et crustacés
Qui l'eût cru déplore la perte de l'été
Qui depuis s'en est allé
On a rangé les vacances
Dans des valises en carton
Et c'est triste quand on pense à la saison
Du soleil et des chansons
Pourtant je sais bien l'année prochaine
Tout refleurira nous reviendrons
Mais en attendant je suis en peine
De quitter la mer et ma maison
Le mistral va s'habituer
A courir sans les voiliers
Et c'est dans ma chevelure ébouriffée
Qu'il va le plus me manquer
Le soleil mon grand copain
Ne me brûlera que de loin
Croyant que nous sommes ensemble un peu fâchés
D'être tous deux séparés
Le train m'emmènera vers l'automne
Retrouver la ville sous la pluie
Mon chagrin ne sera pour personne
Je le garderai comme un ami
Mais aux premiers jours d'été
Tous les ennuis oubliés
Nous reviendrons faire la fête aux crustacés
De la plage ensoleillée
De la plage ensoleillée
De la plage ensoleillée
Brigitte Bardot - La Madrague
Utolsó kommentek