Negatív kritikát mindig könnyebb és élvezetesebb írni, de most következzék egy JÓ borkóstoló élményszintű összefoglalása.

Egy hosszú, nehéz hét lezárásának előestéjén, csütörtökön kihagyhatatlan programként ígérkezett a Sarki Fűszeres (what else...) olasz borkóstolója.

A nyár kitartóan és elviselhetetlenül tombolt, árnyékban este 8-kor 30 fok, de kicsípve, kivonulva mindenféle ízélményre és új benyomásokra éhesen levonultunk, hogy a friss borkóstoló öltözetünket néhány másodperc alatt izzadjuk át teljesen.

A bemutató és a kóstoló a teraszon kezdődött alapvetően egy Olaszország Borkóstoló sorozat második epizódjaként. Olaszország autentikus fajtáit, háziasításait próbálgattuk különös tekintettel a Prosecco-kra, Sangiovese-kre és Chianti-kra.

Természetesen Prosecco-kal kezdtük, ami tulajdonképpen habzóbort jelent és mily meglepő semmilyen problémát nem okozott a nyári melegben történő elfogyasztása, sőt.

A prosecco-k fejlődéstörténetét és típuskülönbségeit nem érzem feladatomnak jelenleg ecsetelni, egyrészt mert én a spanyol hasonló műfajú cava kultúrába ivódtam jobban bele másrészt mert nem vagyok ebben (sem) szakértő csak öntudatosnak tűnő fogyasztó, aki az érzelmeivel dönt mindenfajta minőségről tehát vagy jól van és szeret mindenkit vagy nem jól és akkor kellemetlenkedik (néha).

A Prosecco-k megismerése az alábbi tételekkel történt:
Furlan Prosecco Frizzante
Furlan Treviso Prosecco Spumante
Canella Prosecco Extra Dry 2008

A Sarki Fűszeresnél rendszerint színvonalas borkóstolások zajlanak, amelynek elengedhetetlen velejárója, hogy az ételekhez okosan és odafigyeléssel társított ételeket kapjunk (tehát nem tepertőt és szalonnát, ami majd jólfelszívja), itt így is történt: egy nagyon finom hideg tésztasaláta érkezett tenger gyümölcseivel, ami természetesen kiválóan passzolt a habzó fehérborhoz. Persze mi egyszerű, gyarló, magyar fűszeres ízvilághoz szokott közönség még sóval és borssal ízesítettük pluszban, de önmagában úgy volt jó, ahogy.

Majd rátértünk a Sangiovese-kre, amely ugye már vörösbor (a név olyasmit jelent, hogy Jupiter vére), elvileg Közép-Olaszországban Róma környékén a legelterjedtebb.

Ezeket fogyasztottuk:
Fanti Rosso di Montalcino DOC 2007
Fattoria del Cerro Vino Nobile di Montelpulciano 2005
Fattoria del Cerro Vino Nobile di Montelpulciano Riserva 2001

Kiegészítésként hideg olasz vegyes ízelítőt kaptunk, ami mortadellat, száraz sonkát és kétféle szalámit jelentett, ez is remekül passzolt és még csak véletlenül sem sorolnám a szalonna-tepertő irányvonalba.

A végére nehezítésként szintén egyre nehezedő fejjel bevonultunk a Sarki Fűszeres biztonságos meleget adó boltjába, mivel errefelé a budapesti besúgók és provokátorok által kézben tartott szigorú teraszhasználati szabályok felrúgása nem ajánlott.

Itt következtek a súlyos további tételek a Chiantik. Nem állítom, hogy már minden ízmolekulára pontosan emlékeznék, ezért beszéljenek a tények:

Castello Di Verrazzano Chianti Classico 2007
Castello Di Verrazzano Chianti Classico DOCG Riserva 2006
Villa Gresti di San Leonardo 2004

Ehhez pedig rókagombás risottot kaptunk.

Egy jó borkóstolón mindig nehéz feladat, hogyan zavarjuk haza a vígan mulató és a jegesvödröt megkaparintó, rosszabb esetben a kóstolópoharat erőszakosan eltulajdonítani akaró társaságot, úgyhogy érdemes résen lenni, sokszor az emberben ez marad meg a legélesebb emlékként, de legalábbis utolsó benyomásként (első benyomás/utolsó benyomás...). Ezúttal természetesen ezt is sikerült jó hangulatban lebonyolítani, senki nem ölt meg senkit.