Azt hittük a Ráday utcának semmi nem árthat, egy kis felújítás ide vagy oda, lezárják évekre, ellehetetlenítik a bejutást, "az átalakítás alatt zavartalanul üzemel" tábláktól látványos luxusbejáratok pedig majd megmentik az üzleteket és éttermeket. Hát nem így történt. Nem akarom túldramatizálni, de a Ráday utca mostanában szomorú látványt nyújt, a trendkövetésben kissé lemaradt turisták üldögélnek a Hungarian Food felirattal teleaggatott éttermekben, ki tudja milyen helyi specialitások fogságában, egyszer használatos turistákra szakosodott fekete mellényes pincérek járkálnak föl és alá körülöttük.
A régi, annak idején népszerű intézmények pedig hol félházzal, hol pedig felkészülve, de mégis alacsony fordulatszámon várják a betévedő vendégeket.
Fel van adva a lecke tehát annak, aki itt nyit egy vendéglátó egységet.
A Boutiq Bár alapjain edződött The Gin Shop Budapest márpedig itt nyitott meg, de egy ilyen helynek egyszerűen mindegy kell, hogy legyen hol van, mert amit itt kapunk az felülmúlhatatlan.
A lehető legnagyobb gin választékot találjuk a bárban, de egyéb alkoholokból is válogathatunk. Ez a hely kiváló kezdés és ha majd felpörög, kiváló folytatás majd befejezés lesz egy nagyszerű nyári, őszi vagy téli este eltöltésére, hogy a tavaszról, na meg a délutánokról ne is beszéljünk. Nem kell ehhez feltétlenül ginfüggőnek, esetleg vastag pénztárcájú alkoholistának lenni, legyen szó munkahely utáni beszélgetésről vagy lazításról, itt stílusos (egyelőre nyugodt) környezetben megtehetjük, de egyébként arra is jó, ha be akarunk rúgni.
A helyiségbe lépve olyan érzés fog el, mintha a múltba repülnénk, nem leljük a lassan közhelyessé fajuló romkocsma feelinget, sötétbarna fabútorok, érdekes képek és vicces idézetek találhatóak a falon, a bárpult pedig egyenesen lenyűgöző, ide Great Gatsby is szívesen betérne és nem csalódna.
Na most, ha itt valaki "egy gin tonicot" kér az olyan, mintha a Starbucksban "egy kávét" kérne. Persze gin tonic, de milyen ginből? (És ezalatt nem a csavarlazítóból vagy az ihatóból-e - amúgy a pesti éjszakában jogosan feltehető kérdést értik.) És milyen tonicból? Lehet az ugyanis Kinley, Fever-Tree, Schweppes, Fentimans is. Ugyanakkor nem áll meg a tudomány a lime-nál vagy a citromnál, hanem kerülhet bele kardamom, chili, zöld tea, narancsvirág, szerecsendió, narancshéj, citromhéj, fahéj, és még sok más is.
Értetlenkedő nézésre jön a professzionális segítség: közelítsük meg és határozzuk meg az ízlést: gyümölcsös, citrusos, fanyarabb, keserűbb ízvilágra vágyunk-e, hamar találnak nekünk megoldást, akkor is, ha még ezt sem tudjuk eldönteni. Aprólékosan, gondosan készül az italunk majd megérkezik a csoda, fantasztikus, jéghideg illat és ízharmónia, élmény, komplexitás... Na, de a lényegre térve: elrepít, felold, megold, újdonság, nagyszerű, teljesen más világ.
Amikor először itt kóstoltam eszembe jutott: a fenébe most már egy gin tonicot sem fogok tudni akárhol meginni, ilyen élmények után képtelenség. Az már nem lesz az. Úgy menjen ide mindenki, hogy jó eséllyel onnantól kezdve borzalmas löttynek fog érezni szinte minden más kevert italt az éjszakában.
Így a végefelé elárulhatom, hogy a cikk aprópóját valójában az adta, hogy szombaton, azaz június 15-én ünnepeltük a Gin Világnapját, ebből az alkalomból pedig külön meghívást kaptam a The Gin Shop Budapestbe, ahol egy rövid bemutatót hallhattunk a ginek világáról. Délután 4 órakor bátran leültünk a bárszékekbe és az elénk készített gines poharakból megkóstoltunk 5féle gint (Hayman's Old Tom Gin, Bombay Sapphire, Beefeater, No3 London Dry Gin, Broker's, Tanqueray Rangpur), illetve hallhattuk ezek történetét.
Először persze átvettük, hogyan is érdemes egy ilyen magas alkoholtartalmú italt érzékelni, nem csak úgy beledugjuk az orrunkat a pohárba, mert hamar ki is végezzük egy időre a szagló receptorokat, hanem szépen, fokozatosan. Végigkóstoltuk a gineket, belevetítettünk ilyen-olyan ízvilágokat, mellesleg tényleg ki lehetett venni a boróka ízét némelyikből, sőt én például a lime-ot is éreztem egy olyan ginben, amelyben ez minden kétséget kizáróan fel is lelhető volt, mint kiderült.
Utána jöttek a tonicok, azokat is végigvettük, jól érzékelhető volt a különbség. Ezután pedig kevertek nekünk csodálatos gin tonicokat. Lévén úrinő szombat délután 4-kor nem issza magát holtrészegre - néhány kivételtől eltekintve - én nem ittam meg az alkoholokat csak belekóstoltam, ezért aztán józanon és nagyjából ép ésszel megúsztam ezt a délutánt, azzal a biztos tudattal, hogy bármikor, ha jót akarok magamnak vagy másoknak, - márpedig miért is ne akarnék jót az aranyszívemről vagyok ismert - csakis ide jövök, itt csalódni nem lehet, ha már megszoktuk a minőséget, akkor pedig ne is adjuk alább.
A témáról jelen posztnál jóval informatívabb cikk olvasható a Nosalty-n, itt.
Utolsó kommentek