Ha evésről van szó, úgy tűnik, nincs az a formátum, amit ne lenne kedvem kipróbálni. A lakásétterem fogalommal még csak ismerkedtünk úgy hat éve, amikor én már ott virítottam az egyik legmenőbb, akkori budapesti helyszínen. Nem sokkal, vagyis de.. egész sokkal később pedig önkéntes, majd hivatalos nagykövete lettem a Yummber, az éttermek Ubereként aposztrofált magyar startupnak.

Támogatok és alapból szeretek tehát minden új modellt, új élményt.

Belátom, hogy nem annyira új forma az, hogy magánszakácsot bérelsz, biztosan mesélhetnének erről a vitorlásokon tengődő milliomosok, ha akarnának, de szerintem most épp nem akarnak, majd esetleg legközelebb.

De ha történetesen (még) nem vagyunk milliomosok, nyilván úgy érezzük nem engedhetnénk meg magunknak ezt a magánszakács bérlés dolgot. Óriási tévedés. Gondoljuk csak végig, ha összejövünk öten-hatan vagy még többen, vajon mennyit hagyunk ott egy egész estés vacsorán az étteremben? Ugye, jobb inkább nem belegondolni (lehet, hogy általában már nem is emlékszünk). Létezik egy weboldal, és ez most elindult Magyarországon is, ahol, mintha mondjuk – hát, elnézést a hasonlatért – nagyteljesítményű porszívót, vagy kárpittisztító gépet, esetleg sous-vide konyhagépet bérelnél, (stílszerűen szólva) hús-vér szakácsok között válogathatsz hétköznapi emberként, akik kijönnek hozzád és megfőznek helyetted, és ez már mindenképpen tekinthető egy újfajta élménynek.

Belevágtam, és kiválasztottam a sefplaza.hu oldalról Ágit, mert láttam, hogy a török konyha fogásait hozza házhoz, és őszintén: szerintem ez nagyon menő, hogy tényleg teljesen új ízeket a saját asztalodon tálalnak. Sajnos Törökországban még csak átutazóban voltam, és gondoltam az isztambuli reptér gasztronómiai kínálatánál eggyel beljebb ásom magam, persze aztán jön majd előbb-utóbb a személyes élmény is, nem várok sokáig, főleg miután megtapasztaltam a most következő élményt. 

Ágival egyeztettünk, mondtam neki, hogy szerintem minden van nálam, ami kell, de hát végülis mi kell, tányérok, tálak, sütő, tűzhely, nagy ügy.

Meg is érkezett a nagy napon, rögtön neki is állt.

Bevallom, én imádom a bizalom, sokszor kihívást rejtő különböző fokozatait: tehát annak idején a Yummbernél most pedig a Vizeatnél, vadidegeneket engedsz a lakásodba, nem félsz és ők is bíznak benned, hiszen feljönnek hozzád és nem tartanak attól, hogy láncfűrésszel várod őket. Itt majdnem hasonló a helyzet, végső soron egy idegen ember pakolászik az edényeid között, de te elhiszed és tudod is, hogy jó lesz így mindenkinek.

Másfél-két óra múlva ott virított az asztalon valamennyi fogás, és ahogy a törököknél szokás egyszerre álltunk neki mindennek. Ági is leült közénk, mesélt minden ételről, egyszerűen nem tudom átadni az élményt, hogy milyen érzés, amikor teljesen újszerű fogásokat tálalnak a saját asztalodnál, és részletesen beszélnek is róla.
Röviden és tömören: ennél nagyszerűbb élményt nem is kívánhatok senkinek.

NO X - Ez nem egy fizetett PR cikk volt, sajnos :(